A rendszerváltó hangulat attól is függ, melyik buborékban éljük meg
A Frankfurter Rundschau szerdai számában, a Márki-Zay Péterrel készült interjú kapcsán idézi, hogy Európán belül az idén az egyik legfontosabb választás Magyarországon lesz és 12 év óta most először, Orbán Viktor aggódhat a hatalmáért. A Fidesz politikai elemzőgárdája azonban azt propagálja, hogy nincs rendszerváltó hangulat. Horn Gábort, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökét az általuk tapasztalt politikai légkörről kérdeztük.
– A legegyszerűbb és a legfontosabb kérdés: van-e rendszerváltó hangulat?
– Attól függ, honnan nézzük. Nyilván egy kényelmes, évi sokmilliárdos állami támogatásból működő intézményből nehéz érzékelni a kormányváltó hangulatot. De hogy komolyan vegyem a kérdését, attól függ, melyik buborékban ülünk. Mert ha abban, amelyik a saját közösségi felületeinket nézi vagy a saját információs bázisainkat, ott nagyon erőteljes rendszerváltó hangulat fedezhető fel. Bár hozzátenném, néha túl nagy és a kelleténél indokolatlanabb indulatot érzékelek a kormánnyal, illetve a miniszterelnökkel szemben. Viszont az is kétségtelen tény, hogy a Fidesznek ez a masszív, két és félmilliós alapbázisa változatlan lelkesedéssel áll ki Orbán és a pártja mellett. Ilyen értelemben azt hiszem, elfogadható a kormányhoz közeli elemzők következtetése.
– Van-e változás a biztos pártválasztók és a bizonytalanok hangulatában?
– Az a fajta hangulat, amikor azt mondjuk, hogy egy társadalom el akarja zavarni a kormányt, ami például a 2008 utáni időszakban egyértelműen érzékelhető volt, vagy mondjuk 1994-ben, amikor nagyon nyilvánvaló és egyértelmű kormányváltó hangulat volt, ez most nem érzékelhető egyértelműen. Ugyanakkor a Fidesz saját táborán belül nagyon erős várakozás tapasztalható a kormányzás folytatására. Az ellenzéki összefogás szintén körülbelül két és félmilliós táborán belül viszont igen-igen markáns kormányváltó hangulat tapintható. Ezért gondolom én azt, hogy a két, csaknem azonos kiterjedésű és elkötelezettségű táborhoz képest a bizonytalanok fogják eldönteni az április 3-ai választásokat. Ők viszont azért bizonytalanok, mert nem tudják még, hogy egyáltalán van-e viszonyuk az egész politikához, és ha van, akkor az milyen. Ebben az értelemben igaz is, meg nem is a rendszerváltó hangulat megléte.
– Mi a helyzet Budapesten és vidéken szavazókkal? Van érezhető különbség a szavazók hangulata között?
– Abszolút. Budapesten és a nagyvárosok túlnyomó részében erőteljes kormányváltó hangulat van. Amennyire látom, Budapesten vannak olyan egyéni körzetek, ahol 20-22 százalékkal vezet az ellenzék közös jelöltje. Sőt, az is érzékelhető, hogy Budapesten kifejezetten büszke arra a lakosság nagyon jelentős része, több mint kétharmada, hogy ők nem kérnek Orbán Viktorból és a pártjából. Tehát ez a fajta nagyvárosi, elsősorban budapesti és a megyeszékhelyek egy jó részére kiterjedő kormányváltó hangulat, abszolút létezik. A vidéki Magyarország viszont más. Minél kisebb település felé haladunk, annál inkább mérhető a fideszes szimpátia. Azt gondolom, hogy az országnak ez a fajta megosztottsága ténylegesen létezik a településmérethez, illetve az információhoz való jutáshoz kapcsolódóan. Azt is megfigyeltük, hogy mondjuk Budapest vonzáskörzetében szintén érzékelhető a kormány leváltásának igénye, de ugyanez tapasztalható a nagyvárosok agglomerációjában is. Megállapítható tehát, hogy minél messzebb megyünk a valós információktól, annál inkább elhiszik a kormánypropagandát, ami mindenhol eléri az állampolgárokat a maga korlátlan erőforrásaival.
– Ön szerint mennyire befolyásolja az ellenzék megítélését az államfőjelölt személye körüli vita?
– Nézze, ez szerintem leginkább azokat érinti, akik akár hivatalból, akár érdeklődésből, de napi szinten foglalkozunk a politikával. Úgy látom, ez a nagy többséghez nem jut el, de nem tagadom, rossznak tartom, ami most történik. Jómagam néhány hónappal ezelőtt úgy nyilatkoztam valahol, hogy ezt az egészet talán hagyni is kéne a fenébe’, az eredményét úgyis tudjuk, akkor most minek valakit ilyen helyzetbe hozni. Ráadásul rosszízűnek tartom, hogy felmerült Iványi Gábor neve, majd kiderült, hogy talán mégsem ő lenne a megfelelő jelölt, aztán most már egyre több név bukkan fel. Abban talán igaza volt Magyar Györgyéknek, hogy ha lett volna egy előválasztáshoz hasonló, akár internetes szavazás erről még novemberben, az izgalmas kísérlet lett volna. De most már ezt nem tartom érdeminek. Ugye arról van szó, hogy a jelölt kapna 15-20 perces felszólalási lehetőséget a parlamentben, nagyjából ennyiről szól a történet. Ehhez képest komoly károkat tud okozni az a prezentáció, hogy egy ilyen, mondhatni mindössze szimbolikus kérdésben nem tudnak dűlőre jutni egymással a pártok. Olyan nagyon nagy hasznot nem tud hozni. Viszont tud kárt okozni a dolog, ha nem záródik le nagyon gyorsan, amit őszintén remélek. Én személyesen abban bízom, hogy ha valóban lesz jelölt, akkor az Iványi Gábor lesz, mert nála hitelesebben azt a húsz percet senki sem tudná kitölteni.
