A spanyolnátha tanulságai: a második hullám volt a legpusztítóbb

A spanyolnátha járvány – nevével ellentétben – az Egyesült Államokban kezdődött 1918 január-februárban. Egyre több ember vált egy új betegség áldozatává, amelynek tünetei fejfájás, légzési nehézségek, köhögés és magas láz voltak.

Pár hónappal később, Belgiumban, Franciaországban és Németországban is jelentkeztek a fenti tünetek betegeknél. Májusban egy spanyolországi vallásos ünnepséggel pedig robbanásszerű terjedésbe kezdett a titokzatos kór.

A történelem egyik legpusztítóbb járványa fontos viszonyítási pont a történészeknek, akik a múltbéli járványokból próbálnak tanulságokat levonni, amelyek segíthetnek a jelenkoriak, mint a mostani koronavírus-járvány elleni küzdelemben.

A történelem ismétli önmagát

Olyan, mintha egy időgépbe kerültünk volna, minden, amit a múltban vizsgáltunk, napról-napra valósággá válik – mondta az Euronewsnak Laura és María Lara Martínez.

A történész testvérpár az 1918-as spanyolnátha-járványt tanulmányozta az elmúlt két évben, és számukra a párhuzam az akkori helyzet, és a mostani pandémia közt az elejétől fogva világos volt.

1918-ban az emberek azt mondták, hogy csak egy „kisebb megfázásról van szó", és ahogy 2020-ban több országban, úgy egy évszázada is gyorsan túlterhelté váltak az egészségügyi ellátórendszerek a súlyosan érintett országokban, emelte ki a két történész.

Az egy évszázaddal ezelőtt bevetett korlátozások nagyon hasonlóak a most bevezetettekhez: bezárták az iskolákat és a színházakat, és lezárták a határokat. A közterületeket fertőtlenítették, és az USA-ban akár száz dolláros bírságot kiszabhattak arra, aki nem viselt maszkot.

A fő terjesztők a járványt nem komolyan vevők voltak

1918-ban (is) hamar rájöttek arra, hogy a tömegben gyorsan terjed a vírus.

„Kijárási korlátozásokat vezettek be, és olyan megelőző intézkedéseket alkalmaztak, amelyek a történelem során már beváltak – mondta az Euronewsnak egy másik történész, Jamue Claret Miranda. Ezek közé tartoztak a higiéniai intézkedések és minden fertőzésgyanús ember karanténba helyezése.

Az embereknek meg kellett küzdeniük a babonákkal is, és azzal, hogy sokan nem ismerték fel a helyzet súlyosságát – emelte ki a történész.

Zamorában például a püspök misét hirdetett, Madridban a hatóságok nem voltak hajlandóak lemondani a San Isidro ünnepét.

Pedig lehet, hogy nem ártott volna. Spanyolországban ugyanis a járvány első hulláma a spanyol főváros védőszentjének ünnepe után egy héttel kezdődött, május 22-e körül. Az újságokban arról írtak, hogy megfáztak az emberek.

Emiatt az eset miatt keresztelték a betegséget spanyolnáthának, annak ellenére, hogy a nulladik beteg amerikai lehetett – egy kansasi katonai bázison azonosították.

Laura és María Lara Martínez szerint, az 1918-as járvány még korábban kezdődhetett, Kínából vagy Franciaországból indulhatott 1917-ben.

De az a tény, hogy Spanyolország semleges volt az első világháborúban, azt eredményezte, hogy ebben az országban az újságírók sokkal alaposabban be tudtak számolni a járványról. Más, háború sújtotta országokban a hatalom ellenőrizte, hogy milyen információkat tesznek közzé, és minden rossz hírt töröltettek. Ezért nehéz utólag a történészeknek felkutatni a járvány terjedését.

Több, egymást követő hullám

Akkoriban nem volt sem teszt, sem oltás, amiben reménykedhettek, a járvány elleni küzdelem akkor más kihívásokkal szembesült, mint ma. Sokan abban bíztak, hogy a magas nyári hőmérsékletek lelassítják a vírus terjedését.

A spanyolnátha járvány második hulláma nyár után csapott le, és sokkal több halálos áldozattal járt, mint az első. Szeptemberben, a betakarítási munkálatokkal és ünnepségekkel egy időben enyhítettek a korlátozó intézkedéseken, emelte ki a történész testvérpár.

A következő télen is kitört a járvány, erősítette meg Jaume Claret Miranda is, hozzátéve, hogy akadt olyan ország, ahol harmadik hullám is volt a 20-as évek elején.

„A járvány országonként máskor végződött, ez függött attól, hogy mennyire voltak képzettek a szakemberek, mennyi információval rendelkeztek, és hogy mi állt a politikai osztályok érdekében, hangsúlyozta Claret.

A történészek kiemelték, hogy korlátozottak a száz évvel ezelőtti járványról az információk a nyugati országokon kívül. Nem tudni, hogy a világ más területén hogyan történt, és miként lett vége, tette hozzá a történész.

A szakemberek abban egyetértenek, hogy 1920-ban lett vége a járványnak, amikor kialakul a kollektív-, úgynevezett nyájimmunitás a spanyolnáthával szemben, noha a vírus soha nem tűnt el teljesen.

Ugyanennek a vírusnak a nyomait megtalálták több más influenzavírusban – mondta dr Benito Almirante, a barcelonai Vall d'Hebron kórház fertőző betegségek osztályának a vezetője.

Például a 2009-es influenzában korábbi vírusok genetikai elemeit találták, ezért az idősebbek védettebbek voltak ellene, mint a fiatalok, tette hozzá az orvos.

Ez volt a spanyolnátha esetében is, a harminc év felettiek túlélési esélyei magasabbak voltak, mutatott rá Laura Lara Martínez. Úgy gondolják, hogy ez azért lehetett, mert ez a generáció már élt az úgynevezett orosznátha idején, ami 1889-ben és 1890-ben pusztított.

Mikor van vége egy járványnak?

Egy pandémia akkor fejeződik be, ha már nem terjed kontrollálatlanul a fertőzés, és nagyon kevés az esetszám – fogalmazott Almirante.

A spanyolnátha-járvány idején az, hogy mennyire féltek az emberek a járvány miatt, nagyban múlt azon, hogy mennyi információjuk volt egyáltalán róla, és hogy mennyire volt hatással a világháború a hazájukra, mondta Claret. Példaként Angliát hozta fel, ahol a tábori kórházak tovább működtek a háború után is – akkor már a járvány miatt.

Végül, amint az gyakran történni szokott, ahogy a járvány hatása csillapodott, az emberek aggodalma is szertefoszlott, mesélte a történész.

Mi lehet ma a spanyolnátha-járvány tanulsága?

A járványt és az első világháborút a „viharos húszas évek" követték.

„Az emberek, akik túlélték (a háborút és a járványt) egyfajta eufóriába kerültek, gazdaságilag értve is" – véli a Martinez testvérpár. Ez az emberi természethez tartozik, magyarázzák, a pestisjárvány alatti haláltánchoz hasonlítva: „együtt élni a halállal, mert bármikor bekövetkezhet".

A járvány utáni optimizmus ideje alatt jelentek, majd erősödtek meg a tekintélyuralmi rendszerek Európában.

„Az emberek gyorsan felejtenek. Ennek ellenére, tudományos szinten és a szakemberek közt maradt fent öröksége a járványnak, ami megerősítette a korábbi tudást és hozzá is adott ahhoz, hogy miként kell egy pandémiás helyzetet kezelni" – mondta Claret.

A történész szerint, a legfőbb lecke a múltból az, hogy bármilyen intézkedést minősítettek a járvány előtt eltúlzottnak, később nem elegendőnek fogják tartani.