A státusztörvény a látszatra ad, de alig tartja szem előtt a gyerekek érdekeit

Miklós György szerint alapvetően két probléma van a státusztörvénnyel. Az egyik az a fenyegetettség, amelyik kifejezetten a pedagógusokat érinti, a másik az, ami a bevezetése után effektíve negatívan hathat a gyerekekre, és rajtuk keresztül a családra. Gyűjtésükben kifejezetten azokat a tényeket helyezték előtérbe, amelyek a szülőkre vonatkoznak, de ezt természetesen csak a pedagógusokkal kapcsolatos gondokon keresztül tehették meg. Megjegyezte, a  pedagógusok technikai eszközeinek megfigyelése, és a tanév meghosszabbításának lehetősége, elsősorban leginkább a sztrájkolóknak szól. 

A kormány tervei szerint a pedagógusok elveszítik közalkalmazotti státuszukat, ehelyett új jogállásként a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony vonatkozna rájuk. A jogállásukat a köznyelvben csak státusztörvény néven futó jogszabály fogja szabályozni. A kormány ennek kapcsán elsősorban a beígért béremelésről szokott beszélni, de a szülőknek tudniuk kell arról, hogy a törvény számos hátrányos elemet tartalmaz, amelynek részleteit igyekeznek eltitkolni. Két részes cikkünkben – a teljesség igénye nélkül – bemutatjuk, milyen változásokkal szembesülhetnek a szülők, ha a tervezett státusztörvény hatályba lép.

1. Már a saját pedagógiai programjukról sem dönthetnek a tanárok

Az új státusztörvény értelmében az iskolák, óvodák pedagógiai programjáról már nem a pedagógusok döntenének, hanem a felülről kinevezett igazgató. Pedig ki más tudná a legjobban, hogy mire van szükségük a gyerekeknek és milyen módszerekkel lenne a legjobb tanítani, mint maguk a pedagógusok?

Felmerül a kérdés, ha elvesszük a pedagógusok jogát, hogy dönthessenek az iskolák, óvodák működéséről és mások döntését erőltetjük rájuk, akkor az önállótlan pedagógusok hogyan fognak önálló gyerekeket nevelni? Hasonlóan az oktatási intézmények éves munkarendjéről és a szervezeti és működési szabályzatról is mások dönthetnek a törvénytervezet értelmében, és ezzel tovább erőltetik az értelmetlen és fojtogató központosítást. A következmény, hogy az intézmények kevésbé tudnak alkalmazkodni a helyi adottságokhoz és a gyerekek igényeihez.

2. A tankerület bármikor áthelyezheti a tanárokat egy másik intézménybe

Az új státusztörvény értelmében a pedagógusokat a tankerület utasíthatja egy másik intézményben történő munkavégzésre. Így – amennyiben a tankerületi hivatalnokok épp úgy látják jónak – a szülők bármikor elveszíthetik gyermekeik kedvenc tanárait. Lehet persze, hogy a másik intézményben örülnek, ha az óriási pedagógushiány közepette odavezényelnek egy szaktanárt, de valóban ez lenne a jó megoldás? Mindez legfeljebb tűzoltásra alkalmas, miközben a pedagóguspályát kerülni fogják a fiatalok, a kényszerből áthelyezett pedagógusok pedig rövid úton elhagyhatják a hivatásukat – ki fogja így holnap tanítani a gyerekeket?

3. Diplomával még nem rendelkező egyetemistákat is alkalmazhatnak pedagógusként

Az új státusztörvény értelmében az oktatási intézményeknek lehetőségük lesz akár még a diploma megszerzése előtt pedagógusként foglalkoztatni az egyetemistákat. A gyerekekkel így gyakorlatilag diákok fognak foglalkozni, akiknek még nincs meg ehhez a megfelelő képzettségük és tapasztalatuk. Ez egy elkeseredett kísérlet az óriási pedagógushiány enyhítésére, de közben a gyerekek szenvedhetnek hátrányt. Emellett az egyetemistáknak is könnyen elmehet a kedvük a pályától, amennyiben pluszmunkában, megfelelő felkészültség és támogatás nélkül állnak munkába. Így végül a pedagógushiány tovább fog nőni. 

4. Fegyelmi ügyekben figyelmen kívül hagyhatják a nevelőtestület és a szülő véleményét

A diákok fegyelmi ügyeivel kapcsolatban eddig a nevelőtestület döntött, a tervezett módosítás szerint viszont a fegyelmi határozatot a fenntartó delegáltjából, az igazgatóból (őt szintén a fenntartó nevezi ki) és a nevelőtestület képviseletében eljáró pedagógusból álló bizottság hozza meg, ami azt jelenti, hogy a pedagógusok véleménye leszavazható. Emellett elvették a szülő fellebbezési jogát is, így az érintett családok ki lesznek szolgáltatva a fenntartó önkényének. A döntések ezért kevésbé tartják szemmel a gyermek érdekeit és a pedagógiai szempontokat, csak az intézmény saját érdekeit. A gyermek nevelésére irányuló erőfeszítések, a pszichológus, fejlesztőpedagógus és más szakemberek bevonása helyett sokkal könnyebb és egyszerűbb lesz megválni a tanulótól, és egy család sem lehet biztos abban, hogy a retorziókat egyszer nem alkalmazhatják ellene is.

5. Nincs állandó nevelőtestület: akár a tanárok több mint fele is lehet óraadó

A hatalmas pedagógushiány következtében az iskolák egyre nehezebben találnak megfelelő pedagógust, a hiányokat pedig óraadókkal próbálják pótolni. A kormány a problémák gyökerének megoldása helyett inkább lazítja a szabályokat: a törvénytervezet szerint állami iskolákban akár a tantestület több mint fele is állhat óraadókból. Ők teljes egészében nem részei a nevelőtestületnek, a pluszmunkák növekvő terhei az egyre kevesebb állandó státuszban levő pedagógust terhelik. Az oktatás, nevelés csapatmunkát igényel a pedagógusok részéről, de a rengeteg óraadó miatt szétesnek a nevelőtestületek. A következmények: csökkenő színvonal, egyre több frusztráció, és mind kevesebb pedagógus, aki tanítaná a gyerekeinket. 

6. Kizsigerelik a pedagógusokat

A pedagógusok már most is túl vannak terhelve, hiszen hetente 22-26 tanórát kell tartaniuk, és a felkészülés, dolgozatjavítás és egyéb teendők még legalább ugyanennyi munkát jelentenek, így munkaidejük összességében már most is bőven meghaladja a heti 40 órát. A bevezetendő új törvény ezt tovább rontaná azzal, hogy az elrendelhető helyettesítések számát évi 30-ról 80-ra emelik, a túlórák kifizetését továbbra sem garantálják, és megkönnyítik a munkáltatónak, hogy akár rövid határidővel is berendelje helyettesíteni a pedagógusokat. A munkáltatónak lehetősége lesz elrendelni, hogy a pedagógus akár heti 40 órát is az iskolában töltsön az eddigi 32 helyett, de egyes esetekben még a heti 48 órás munkavégzés is elrendelhető. A munkateher már most is hatalmas, a státusztörvény bevezetésével jelentősen nőhet, de még ha nem is minden iskolában alkalmazzák a törvényben rögzített maximumot, a pedagógusok kiszolgáltatottsága akkor is elrettentő lesz. Szűklátókörű kormányzati hozzáállásra vall az, hogy a pedagógushiányt a még pályán levők kizsigerelésével akarják megoldani! Nyilvánvaló, hogy így az oktatás színvonala tovább fog zuhanni. Célravezetőbb lenne inkább vonzó munkakörülményeket teremteni, hogy minél több fiatal válassza a pedagóguspályát. 

7. Szétbomlasztják az összetartó nevelőtestületeket

A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítményértékelést vezet be a pedagógusok számára, ami a pedagógusok negyedét, az úgynevezett „alul teljesítőket” mindenképpen bünteti azáltal, hogy megtiltják számukra a béremelést. Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetni tervezett, az igazgató évenkénti pontozására alapozó rendszer sok visszaélésre ad lehetőséget. Képzeljünk el egy olyan iskolát vagy óvodát, ahol a pedagógusok összetartó közösségben, egymást támogatva, mindenki megelégedésére, jól dolgoznak. De hiába végzik munkájukat legjobb tudásuk szerint, a rendszer a kiváló pedagógusokat is a jutalom megvonásával büntetheti, mivel a pontrendszer mindenképpen kijelöli az „alul teljesítőket”, hiába végzik jól a dolgukat. Számukra jobban megérheti, ha elmennek másik intézménybe, ahol elismerik munkájukat, és ugyanolyan teljesítménnyel akár a legjobban elismertek közé kerülhetnek. De még, ha nem is mennek el, az addig összetartó csapatban az értelmetlenül erőltetett mesterséges bérkülönbség feszültségeket okoz, mérgezi a pedagógusközösséget. A rossz teljesítményértékelési rendszer épp ellentétes hatást vált ki: nem javítja, hanem rontja az oktatás minőségét.

8. A rendszer torzítja a diákok érdemjegyeit

A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, ami torzíthatja a diákok érdemjegyeit. Mivel az osztályzatok alakulása is szerepet kap a fizetéseknél, előfordulhat, hogy az osztályzatok aszerint módosulhatnak, hogy a pontrendszerben épp miként éri meg jobban. Ha a pontrendszerben megéri a tavalyi átlaghoz képest javítani, a gyerekek érdemjegyeit felkerekíthetik. De ha adott esetben a pedagógus pontrendszerben nem érdemes túl jó jegyet adni, hogy aztán a következő években könnyebb legyen ahhoz képest javítani, így az érdemjegyeket lefelé kerekíthetik a későbbi eredményesség érdekében. Ezzel az érdemjegyek torzulhatnak, nem a gyerekek valós teljesítményét tükrözik. Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetni tervezett, az igazgató évenkénti pontozására alapozó rendszer sok visszaélésre ad lehetőséget. Amennyiben a pedagógusok fizetése attól is függ, hogy a gyerekek milyen osztályzatot kapnak, előfordulhat, hogy ez befolyásolja az érdemjegyeket és ezáltal pont a gyerekek érdekei szenvednek csorbát.

9. A látszat fontosabb lehet, mint az érdemi pedagógiai munka

A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, amiben az igazgató egy előre meghatározott, részben módosítható séma szerint pontozza a pedagógusok munkáját. Csakhogy a pedagógusok munkáját nehéz számszerűsíteni épp úgy, mint ahogy a szülők teljesítményét is elég nehéz lenne pontozni. Így aztán a bevezetni tervezett rendszerben a látványos teljesítményt lehet, hogy jobban díjazza a rendszer, mint az érdemi pedagógiai munkát. Például a tanórán kívüli programok szervezésével a pedagógus sokkal könnyebben gyűjthet pontokat, mint a kevésbé látványos órai pedagógiai problémák megoldásával. Az igazgatónak, illetve helyetteseinek ritkán van elegendő idejük és lehetőségük a pedagógusok szakmai, emberi erőfeszítéseinek részletes követésére. Könnyen lehet, hogy a gyerekek és a családok is megérzik, hogy egy-egy programon való részvételt (színházlátogatás, kirándulás, stb), mint könnyen látható eredményt a pedagógus érezhetően jobban támogat a várható fizetésemelés miatt, míg más, nagyon is fontos, ám kevésbé látványos tevékenységekre nem marad sem idő, sem energia.

Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetni tervezett rendszer sokszor inkább a látszatra ad, és kevésbé figyeli a gyerekek valódi érdekeit. 

(Folytatjuk)