A szakmányban hamisított történelem súlyos mentális sérülést okozhat egy országnak

Az őszödi beszédről szóló Elk*rtuk után elkészült a rendszerváltás utáni történelmünket bemutató második film is, az Antall Józsefnek emléket állító Blokád, aminek már megvolt az ünnepélyes premierje. Ön szerint lehet reálisan ábrázolni filmen a közelmúlt történelmét?

Azzal kell kezdenem, a filmet nem láttam még, csak olvastam róla, ebből fakadóan csak közvetett benyomásaim vannak. Azt gondolom azonban, hogy minden történelmi eseményt lehet reálisan ábrázolni. Azt a történelemtudományból tudjuk, hogy a történelem legkülönbözőbb korszakairól sokféle narratíva létezik. Ez nem is baj, ezzel nincs is probléma. A probléma akkor kezdődik, amikor ezeket a narratívákat ideológiai, adott esetben a politikai hatalom által sugallt ideológiai rendszerben próbálják elhelyezni az alkotók. Vagyis akkor, amikor a feltárandó tényeket manipulálva, a saját képükre és hasonlatosságukra jelenítik meg. Amikor más tényeknél nem végzik el azt a munkát – a forráskritikai megközelítést –, amit mondjuk egy történésznek adott esetben kötelező elvégezni. Amikor az egészről süt az ideológiai rendeltség, és az ideológiai célzatosság, amit egész egyszerűen történelmi hamisításnak nevezünk. Én nem az eltérő narratívákat tekintem történelmi hamisításnak, hanem azt, amikor a tényeket semmibe véve, azokat meghamisítva, kozmetikázva, egy ideológia képére és hasonlatosságára átalakítva jelenítik meg. Ez volt a probléma az Elk*rtuk című filmmel, és meg kell nézni a Blokádot, mert az eddigi beszámolók szerint mintha itt is hasonló dolgok történtek volna. 

Míg az Elk*rtukban többek között Hahn Endrét állították be „főgonosznak”, a legújabb filmben ezt a szerepet Göncz Árpádra osztják. Innentől kezdve a magyar történelmet a filmesek írják? Elképzelhető, hogy az utókor majd ezeknek a filmeknek az alapján ítéli meg történelmünk ezen szereplőit?

Én nagyon remélem, hogy nem. De ezeknek a filmeknek, az ilyen munkáknak borzasztó a következményük. Ezek a legócskább propagandisztikus termékek. A filmek esetében ezt már a nácik kitalálták, Németországban az egyébként kiváló rendezők – például Leni Riefenstahlra gondolok –, akiknek adott esetben komoly vizuális képességük és tudásuk volt. Igazából ezek a filmek nem a jövőnek készülnek, mert a történettudomány ezeket a filmeket helyre fogja tenni, ahogy az megtörtént a náci filmekkel is. Ezek a filmek a jelennek szólnak, a jelen generációit próbálják a legócskább, manipulatív módon befolyásolni. A történettudomány el fogja végezni a maga munkáját. Nem egy ilyen hollywoodi, vagy ilyen cowboyfilmnek megfelelően, ahol valakit, mondjuk Antall Józsefet kineveznek a legfőbb jónak, és megtalálják a legfőbb gonoszt, aminek kinevezik Göncz Árpádot. A történelem az nem ilyen. Ez a legócskább ideológiai leegyszerűsítés. Ezek a romboló, eszmeileg gyilkos filmek a jelen generációit célozzák meg, és ezért veszélyesek. 

És a történelemhamisítás lidércfényével nem játszunk ezeknél a filmeknél? 

Dehogynem. Ezek mind a történelemhamistás szándékát tükrözik. Ugyanúgy, ahogy egyébként azok a történettudományosnak álcázott műhelyek, amelyeket maga a kormány hozott létre és ahol szakmányban hamisítják a történelmet – szemben a valódi történettudományi műhelyekkel, mint a szép emlékezetű MTA Történettudományi Intézetével, ami most az Eötvös Loránd kutatóhálózat intézeteként működik. Sok olyan filmet láthattunk, ahol egy embert baleset ér, és elveszti az emlékezőtehetségét. Ez nagyon súlyos mentális sérülés. Egy országot ugyanilyen súlyos mentális sérülés érheti, ha elfeledkezik a saját történelméről, vagy, amikor a saját történelmét elkezdi szakmányban hamisítani, átírni a saját képére. Ez mind az ideológiai hazugsággyárnak, a hazugság trösztnek a szándéka, és ennyiben a történelemhamisítás manipulációjába illeszkedik.

Magyarul a történelmet a „győztesek írják”?

Én azt gondolom, hogy az a politikus, vagy ideológus, aki a történelmet saját maga akarja átírni a saját ízlése szerint, és elveszi a történésztől ezt a munkát, hogy a jogot magának vindikálja, az nem győztes. Igazából az nagy vesztes lesz. És ez előbb-utóbb mindig bekövetkezik.