A szakszervezetek és a civilek tovább küzdenek az oktatás jobbításáért

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője – aki nem mellesleg épp egy dunaföldvári fórumra igyekezett, amikor felhívtuk – elmondta, a tiltakozás nem szűnt meg, oktatási ellenállás továbbra is szerveződik. Sokan aláírták azt a petíciót, amelyet az aHanggal közösen indítottak a teljesítményértékelés visszavonásáról. A petíció itt elérhető.

A PDSZ követeli a pedagógusok teljesítményértékeléséről szóló 18/2024. (IV. 4.) BM rendelet visszavonását, és amellett tör lándzsát, hogy a kormány az EFOP PLUSZ (Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Pluszprogramban) foglalt vállalásainak megfelelően, a szakszervezetekkel együtt alakítsa ki a teljesítményértékelés módját. A kihirdetett rendeletről viszont a kormány előzetesen még csak nem is egyeztetett a szakszervezetekkel. Az értékelési szempontok meghatározásának, teljesülésük nyomon követésének és mérésének részletes módszertana és szakmai szabályai a rendelet kihirdetésekor nem voltak ismertek. Az azonban már a rendeletből is kiderül, hogy a hatalom alárendelt, gondolkodás nélküli végrehajtó szerepet szán a pedagógusoknak.

Felülről elrendelt utasítások végrehajtóiként tekint rájuk, nem pedig a tájékozódásra, kritikai gondolkodásra és együttműködésre képes jövő generációt nevelő, szabadon gondolkodó értelmiségiek testületeként. A fő elvárás velük szemben a lojalitás. Célja a tantestületek megosztása, az érintettek egymás elleni versengésre késztetése. Ezért a rendeletben előírt teljesítményértékelés nemcsak alkalmatlan a pedagógusmunka értékelésére, hanem kifejezetten ártalmas is.

A petíció egyik aláírója megfogalmazta, miért is látta fontosnak, hogy aláírásával jelezze elégedetlenségét: „mert a pedagógusi munka ismeretének teljes hiánya mutatkozik meg benne, csak mérgezi a légkört, növeli az adminisztrációs terheket, pont a lényegi munkától vonja el az energiát, könnyen válik a megosztás eszközévé. Holott elemi feltétel volna, hogy a tantestületek kizárólag a munkájukra koncentráljanak. Éppen elég feszültség csapódik le rajtuk, ezt még fokozni felelőtlenség. Nem a feltételeken javít, hanem kizsigerelt embereket állít rajtvonalhoz, ki tud nagyobb habot verni maga körül. Szörnyű.” Nagy Erzsébet úgy véli, abból is látható a nagyon nagy elégedetlenség, hogy pár nap alatt sokan írták alá a petíciót. 

Mindennek a tetejében még ott van a pedagógusok nyakán a nevetséges NAT-os továbbképzés is. A PDSZ szerint a rendelettervezet által előírt képzés elvégzésével a pedagógusok teljesítményének sem minőségi, sem mennyiségi növekedése nem várható, ugyanis az nem ennek a képzésnek a függvénye, e mutatók növelését ezzel a képzéssel nem lehet elérni. Aggályosnak tartják azt is, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelynek még nincs akkreditált tanárképzési programja, bármilyen tartalmi szabályozásra vonatkozó pedagógusképzésben közreműködjön. Amit viszont a PDSZ fontosnak tart, hogy az oktatási kormányzat a tanévben a szakszervezetek, szakmai szervezetek és a pedagógusok bevonásával vizsgálja felül, és dolgozza át a Nemzeti Alaptantervet.

Nagy Erzsébet arra is felhívta a figyelmet, hogy a Külső-Pesti Tankerületi Központban áthelyezgetnek pedagógusokat egyik feladathelyről egy másikra, mert nincsenek elegen, de az útiköltséget nem nagyon akarják kifizetni számukra. A pedagógusoknak járó iskolakezdési támogatásról pedig úgy gondolják, hogy azt a munkáltató mérlegelési jogkörére bízta a jogszabály, pedig ez nem így van, az jár! Mégis sorba utasítják vissza ezeket a kérelmeket. Nagy Erzsébet szerint „megalázási hegyek és megelégedetlenség van, csak most mindenki az iskolakezdéssel volt elfoglalva, és iszonyatosan sok a feladat már a gyerekekkel is, hogy egyáltalán legyen, aki felügyel rájuk. Az, hogy a pedagógus tanítson is, már másodlagos.”

Totyik Tamás, a PSZ elnöke arról beszélt a Hírklikknek, hogy a Pedagógusok Szakszervezete oktatáskutatókkal, Nahalka Istvánnal és Ercse Krisztinával, valamint a Forrás Társadalomkutató Intézettel felmérést készít a pedagógusok körében. Arra kíváncsiak, hogy szerintük hogyan vált be a Nemzeti Alaptanterv, és az érintettek hogyan érzik, hozott-e pozitív változást például a tananyagmennyiség, sok vagy kevés, csökkenteni vagy bővíteni kell. A PSZ arra kéri a pedagógusokat, töltsék ki az oktatáskutatók által összeállított, Nemzeti Alaptantervről szóló anonim kérdőívet, amely szeptember 30-ig itt elérhető, hallassák a hangjukat, és mutassák meg, mi zajlik az iskolákban. Az eredményeket csak statisztikai feldolgozásnál használják fel, a kitöltés pedig mindössze 10-15 percet vesz igénybe. 

A PSZ elnöke azt is elmondta, a kormánynak ötévente felül kell vizsgálnia a Nemzeti Alaptantervet (NAT), de most nagyon nem akarja. Már csak azért sem, mert vélhetőleg számukra nagyon zavaros lesz, hogy 2025-ben kezdődik ez a bevallás-vizsgálat, és 2026-ra legkésőbb módosítaniuk is kellene a NAT-ot. Akkor pedig választások lesznek, és biztos, hogy ez ügyben időhúzásra is játszik a kormány. 

A pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvényének végrehajtási rendeletében (Púétv.) az szerepel, hogy iskolakezdési támogatás jár a pedagógusoknak, illetve mindazoknak, akik e törvény hatálya alá tartoznak. Most a PSZ arra kéri a pedagógusokat, hogy szeptember 30-ig küldjék el nekik, náluk ez hogyan történik. Totyik Tamás mindehhez hozzátette, ugyan a jogszabály elején az szerepel, hogy ez az intézményvezető, vagy a munkáltatói jogokat gyakorló mérlegelési jogkörébe tartozik, de közben a szövegben az, hogy jár a pedagógusnak. Ezt ellentmondásosnak tartják, ezért a jogászok vizsgálják, van-e itt joghézag. 

A PSZ-ben azt is nagyon figyelik, hogyan alakulnak a diplomás átlagkeresetek, illetve azt is, hogy a pedagógusok átlagkeresete valóban elérte-e a diplomás átlagbér 72 százalékát. Erről a szakszervezetek nem kaptak adatot. Arra is nagyon kíváncsiak – tette hozzá Totyik Tamás –, hogy „a kormány miből vette azt, hogy jövőre 21 százalék lesz a pedagógusok béremelése. Ezek szerint ők már tudják, hogy 2025. január 1-jén mennyi lesz a diplomás átlagkereset, mert a pedagógusokénak ennek 80 százalékát kell elérni. Most azokat az adatokat kutatjuk és elemezzük, hogy mennyire igaz a kormánynak ez az állítása.”

Miklós György, a Szülői Hang Közösség alapítója szerint figyelmük középpontjában az a kormányrendelet áll, amely lehetővé tette, hogy 55 éven felüli, akár megfelelő végzettség nélküli katonákat vezényeljenek az iskolákba. Szerintük ugyanis a katonák nem az iskolába valók, a pedagógushiányt nem katonák kivezénylésével kell megoldani. Azt követelték, a kormány vonja vissza ezt és sürgősen tegyen érdemi lépéseket a pedagógushiány megoldására. A kiáltványt – ami itt található –, eddig majd' 8000 szülő, nagyszülő, pedagógus írta alá.

A Szülői Hang haragját az váltotta ki, hogy úgy gondolják, azok, akik egész életükben parancsokat kaptak és adtak, az iskolában is az alárendeltséget és a feltétlen engedelmességet fogják elvárni a diákoktól. Ezért nem is hiszik, hogy az 55 év feletti katonák alkalmasak lennének a gyermekekkel való empatikus foglalkozásra, a XXI. századi oktatás megteremtésére és a tantárgyak megszerettetésére, főleg nem úgy, hogy mindez nem a saját választásuk, hiszen a feletteseik döntenek a kivezénylésükről.

Miklós György elmondta: „ezzel kapcsolatban úgy nyilatkoztak a kormány részéről, hogy ez még nincs napirenden, tehát akár úgy is lehet értékelni, hogy egy kicsit elnapolódott ez a dolog. Viszont bármikor napirendre kerülhet, hiszen a jogszabály továbbra is él. Mindez kapcsolódik ahhoz, hogy a pedagógushiány óriási, rengeteg olyan tapasztalat van, hogy nincsen elég tanár, és mindenféle kombinációban próbálják helyettesíteni őket. Ez nem egy új dolog, a tendencia évek óta erősödik.” 

Folyamatosan napirenden tartják a kötelező testnevelés témáját is. Petíciót nyújtottak be, amelyben azt követelték, ne szüntessék meg a heti két testnevelésóra alóli felmentését azoknak, akik délután rendszeresen sportolnak. A petíciót – amely itt található – eddig több, mint 5500-an írták alá.

A Szülői Hang Közösség alapítója azt is megosztotta a Hírklikk olvasóival, hogy véleményük szerint miközben a gyerekek túlterheltsége óriási és a heti öt testnevelés óra feltételei sok iskolában nem adottak, számos család választja a délutáni sportfoglalkozásokat.

Ezt nehezíti meg a kormány azzal, hogy ilyen esetekben is kötelezi a gyerekeket a heti öt testnevelés órán való részvételre. Pedig a szülők és a gyerekek látják a legjobban, milyen sportfoglalkozások szolgálják leginkább a gyerekek fejlődését és okozzák a legnagyobb örömet. A változtatás következtében sok iskolai sportköri foglalkozás akár meg is szűnhet, a gyerekek sportolási lehetőségei szűkülnek, a testnevelés órára pedig még többen zsúfolódnak és az iskolák még kevésbé tudják biztosítani a feltételeket. De a kormány megszüntette annak a lehetőségét is, hogy néptánccal ki lehessen váltani heti két testnevelés órát, pedig ez a lehetőség is fontos! Több iskolában eddig néptáncot tanultak heti két testnevelés óra helyett, ami a gyerekeket testben és lélekben gazdagító, értékes foglalkozás volt.

A törvénymódosítás szerint egyébként csak a versenysportolóknál lehet kiváltani heti két testnevelés órát, és nekik is csak abban az esetben, ha a testnevelés óra a nulladik, első vagy utolsó órára esik.

Ez ügyben is folyamatosan érkeznek a szülői, nagyszülői észrevételek a Szülői Hanghoz. Ezekből is idézünk: egy Komárom-Esztergom megyei szülő azt írta: „nagyon fáradtak a gyerekek, nekik például a 45 perc csak futásból áll. Fáradtan, kimerülve ér haza minden nap.” Egy Pest megyei szülő arról írt: élsportoló lánya nem tudja magát kipihenni heti öt edzés és majdnem minden napi 7-8 órás iskolai napok miatt, pláne amikor hétvégén még meccsük is van. Sokat segített volna az a mínusz két testnevelés óra, ami helyett tanulhatott volna. „Sajnos emiatt most gondolkodóba estünk, hogy továbbra is sportoljon-e, hiszen a tanulást tartjuk elsődlegesnek. Emiatt a szigorítás miatt előfordul, hogy edzést kell kihagynia, hogy felkészülhessen egy-egy dolgozatra, ennek azonban az az ára, hogy nem kerül be keretbe, nem vehet részt a meccsen, pedig ezek az edzések és a meccsek azok, amik a napi sok üléssel, tanulással járó stresszt fel tudják oldani.”

A strasbourgi bíróság dönt a magyar pedagógusok kiüresített sztrájkjogáról

Az Emberi Jogok Európai Bírósága befogadta a hazai pedagógus szakszervezetek közös panaszát. Az eljárásban a kormánynak magyarázatot kell adnia arra, mi szükség volt a pedagógusok egyesülési jogának és bírósághoz fordulás jogának korlátozására. A panaszosokat a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ képviseli a perben.  Erről adott ki közös közleményt a PSZ, a PDSZ, a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ.

A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) még 2022 szeptemberében fordult a strasbourgi bírósághoz civil jogvédők segítségével. Panaszuk lényege: a kormány rendeletileg úgy alakította a kötelező szabályokat, hogy lényegében még a tanulók se vegyék észre, ha tanáraik sztrájkolnának. Ezzel a kormány maga hajszolta bele polgári engedetlenségi akciókba a pedagógusokat. Az iskolai tiltakozásokat aztán fenyegetéssel és aránytalan megtorlásokkal, így azonnali felmentésekkel sikerült letörnie. 

Emlékezetes, hogy a pedagógus szakszervezetek 2021 óta szerettek volna sztrájkolni jobb munkakörülményekért, magasabb bérekért és az oktatási rendszer sokasodó problémáinak hatékonyabb kezeléséért. A kormány ezt eleinte a tárgyalások halogatásával akadályozta. A felek pereskedése közben, amelynek döntenie kellett volna a még elégséges szolgáltatásról (tehát arról, melyek azok a feladatok, amiket a tanároknak mindenképpen el kell látniuk a sztrájk alatt is), a kormány a járványhelyzetre hivatkozva, 2022. február 11-én rendeletben határozta meg a minimálisan kötelező szabályokat. Vagyis arról döntött, mi történjék az óvodákban és iskolákban sztrájk idején, például milyen legyen a gyerekfelügyelet, és hány tanórát kell megtartani. Ennek meghatározása korábban a bíróság dolga volt, ha a tárgyaló felek nem tudtak megállapodni. 

Az új (azóta törvénybe is iktatott) szabályok azt a célt szolgálják, hogy a bíróság érdemben ne vizsgálhassa, és ne dönthessen a vitatott elégséges szolgáltatásról. Merthogy ezt már az egyik peres fél, a kormány megtette. Mégpedig egyoldalúan és visszaélve erőfölényével úgy alakította a szabályozást, hogy a szülők és a gyerekek gyakorlatilag semmit ne vehessenek észre a sztrájkból, minden menjen tovább majdnem úgy, mint teljes körű oktatás idején. Az a sztrájk, amit nem érez meg a munkaadó (jelen esetben a kormány) és a társadalom, az nem sztrájk. A munkabeszüntetés a munka beszüntetése nélkül nem több egy sóhajtásnál, és nyomásgyakorlásra nem alkalmas.  

A PSZ és a PDSZ kimerítette az összes hazai jogorvoslatot. Így 2022 szeptemberében a strasbourgi bírósághoz fordultak a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ segítségével.

Új, biztató fejlemény, hogy a strasbourgi bíróság most „kommunikálta a panaszt” a magyar államnak: azaz megküldte a szakszervezetek beadványát a kormánynak észrevételezésre, így az állam képviselőinek egy független nemzetközi fórum előtt kell megindokolniuk, mi szükség volt a pedagógusok egyesülési jogának és a bírósághoz fordulás jogának szélsőséges korlátozására. A panaszosok erre reagálhatnak, és ezek után dönt majd a strasbourgi bíróság a magyar pedagógusok kiüresített sztrájkjogáról.