A szakszervezetnek muszáj jogtudatosan építkeznie – véli Tóth Tünde

A PSZ alelnöke látott egy felhívást arról, hogy lehet jelentkezni egy közösségszervező programra, amelyet a GLC (Great Lakes Consortium) szervez. Ennek része egy négy hetes gyakorlat is. Ebbe a programba (GLC Professional Fellows Program) öt országból – Albániából, Bulgáriából, Szlovákiából, Romániából és Magyarországról – több körös interjúkon keresztül választottak ki 12 jelentkezőt. Ezeken tesztelték a jelentkezők angol nyelvtudását és azt is, hogyan tudnak csapatban együttműködni. A program hazai koordinátora a Civil Kollégium Alapítvány (CKA).

Ugyan a program elsősorban civil szervezeteknek szólt, ám mivel már a jelentkezésnél figyelembe vették, hogy ki milyen tevékenységet végez a saját hazájában, ezt az akadályt Tóth Tünde könnyen vette: oktatási szakszervezetnél dolgozik (PSZ), így munkájának része a közösségszervezés is. Vagyis nem jelentett hátrányt, hogy szakszervezetben dolgozik. 

A 12 kiválasztott először Chicagóban öt napon keresztül közösségszervezés témájú képzéseken vett részt. Ezután párosával szétosztották őket Amerika különböző államaiba, és négy hetes gyakorlatra mindenki olyan szervezethez került, amely a saját otthoni szakterületéhez hasonló tevékenységet végez. A program végén találkoztak ismét mind a 12-en Washingtonban: egy konferenciát tartottak a világ 40-50 országából a hasonló programokra érkezett résztvevőkkel. Ezt a pályázati lehetőséget ugyanis nem csak a GLC koordinálja, vannak olyan szervezetek is, amelyek a világ más országait – ázsiai, afrikai országokat – célozzák meg, és ugyanilyen csereprogramokat szerveznek.

Tóth Tünde a szintén oktatással foglalkozó, Albániából érkezett angoltanár társával, Enkela Binajjal gyakorlatra Ohio államba, Toledo városában került az ottani állami iskolák pedagógusait képviselő szervezethez (Toledo Federation of Teachers - TFT). A toledói szakszervezet elnöke, és egyben a mentoruk, Kevin Dalton négy héten keresztül mindenhová vitte magával őket, részt vehettek értekezleteken, különböző iskolákban jártak. Így nemcsak a szakszervezeti tevékenységgel ismerkedtek meg, hanem az ottani oktatási rendszerrel is. 

Tóth Tündét az döbbentette meg leginkább, hogy az ottani szakszervezetben és az oktatás területén is nagyon hasonlóak a problémák, mint Magyarországon. Ott is pedagógushiányra panaszkodnak, a pedagógusfizetések is alacsonyabbak az átlaghoz képest, és Amerikában is folyamatosan támadják a szakszervezeteket. A mentoruk például olyan lejárató kampányról mesélt, hogy a postaládákba képeslapokat dobálnak be, amelyeknek a felületére az van írva: „ha lekaparod, megtudod, mennyi lesz az év végi jutalmad, a karácsonyi bónuszod”. Amikor pedig lekaparják, ott van alatta az éves szakszervezeti tagdíj összege és az, hogy ennyivel több pénze lett volna, ha nem lép be a szakszervezetbe. 

Ezzel együtt a PSZ alelnöke úgy látta, a pedagógusok ott sokkal jobb helyzetben vannak és sokkal jobb körülmények között dolgoznak. Mivel több iskolában jártak – iskolai előkészítő óvodai csoporttal együtt lévő általános iskolában, általános iskolai osztályokba is benéztek, középiskolákban is megfordultak –, azt látták, hogy az iskolák sokkal felszereltebbek, az eszközök, az épületek sokkal modernebbek, korszerűbbek, mint nálunk. Viszont az ottani szakszervezet is folyamatosan küzd azért, hogy több állami támogatást kapjanak az iskolák, mert az állam ott is a közoktatási intézmények támogatásából próbál visszafogni. 

Ami viszont óriási különbség Magyarország és Amerika között, az a hozzáállás az egyes kérdésekhez. Az iskolák úgy működnek, hogy van egy választott iskolai vezetőség, nevezzük iskolaszéknek, és az állampolgárok szavazzák meg, hogy ezekbe a jelöltek közül kik kerülhessenek be. Arról is rendszeresen szavaznak az emberek, hogy milyen célokra szeretnék felhasználni az adójukat, mennyi menjen a helyi adókból az iskolák támogatására vagy épp városi parkok építésére. Az állampolgárok így sokkal aktívabban vesznek részt a közéletben, mint nálunk. 

Kevin Dalton – aki 2011-ben vette át TFT elnökségét – nem csak szakmai problémákkal kívánt foglalkozni, nyitott a közösség felé is. Azt vallja ugyanis, ha a városban élhetőbb körülményeket lehet teremteni, akkor a családok, a gyerekek is nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek, és akkor a pedagógusoknak is könnyebb dolguk lesz az intézményekben, ők is kiegyensúlyozottabb körülmények között dolgozhatnak. Ezért például szakszervezeti vezetőként a városi parkok vezetőségébe is jelöltette magát, ahová be is választották. Szerinte ugyanis a parkok is olyan helyek, ahol a családok együtt lehetnek, kikapcsolódhatnak, és segíti őket, hogy nyugodtabb körülmények között élhessenek.  

Mivel Amerikában az önkéntességnek is nagy hagyománya van, Tóth Tünde és albán társa is részt vett egy olyan akcióban, amelyet a szakszervezet egy másik, a rászoruló családoknak élelmiszert biztosító, meleg ételt osztó szervezettel összefogva szervezett. A pedagógusok munkaidő után a szakszervezet székházában közösen állítottak össze a gyerekeknek üdítőkkel, magvakkal, gyümölcsökkel, „nasikkal” teli csomagokat. Ezeket akkor kapják meg, amikor a családok az élelmiszerért mennek.

Tóth Tünde a látottakból leginkább azt szűrte le, hogy Amerikában sokkal inkább tudatában vannak a jogaiknak a pedagógusok és az állampolgárok is, sokkal aktívabbak, tudatosabbak a közéletben az emberek. Folyamatosan különböző választásokra buzdítják őket, például szavaznak arról, hogy az adót mire fordítsák. Mivel az iskolaszék tagjait jövőre fogják újraválasztani, s ebben a szakszervezetnek is van jelöltje, részt vehettek a választási kampány előkészítésében is. Szórólapokat osztottak szét, hogy az állampolgárok megismerhessék a jelöltet. 

Ami az ottani pedagógusok helyzetét illeti, munkaidejüket és minden egyebet a kollektív szerződés szabályoz. A szakszervezet és az iskolaszék négy éves időtartamra kollektív szerződést köt. A toledói szakszervezet és a toledói iskolaszék között megkötött kollektív szerződés például 200 oldalas. Szabályozzák benne, hány órát dolgozhatnak a pedagógusok, az egyes intézménytípusokban mekkora lehet a maximális osztálylétszám. A fizetéseket is ebben szabályozzák, továbbá a munkakörülményekre, az iskolák felszereltségére vonatkozó szabályokat és feltételeket is rögzítik benne. 

A tantervben állami szinten vannak bizonyos szabályozások, viszont arról, hogy konkrétan milyen tanterv van egy városban, a szakszervezet és az iskolaszék dönt közösen. Az is biztos, hogy az ottani pedagógusok kevesebbet dolgoznak, mint a magyar kollégáik. Ennek megfelelően, nagyon meg is döbbentek azon, hogy nálunk 24 kötelező tanóra van hetente, de ezen kívül sok más feladatuk is van a pedagógusoknak.

A közszférában a sztrájkjog államonként változik. Többségükben, mintegy 40 államban nem sztrájkolhatnak a közalkalmazottak. Ohioban van sztrájkjoguk a közszféra alkalmazottainak, de ahhoz, hogy ezt gyakorolni tudják, először is – mint nálunk – sztrájkbizottságot kell alakítani. Viszont, ha a sztrájkbizottsági tárgyalások nem vezetnek eredményre, és nem születik kompromisszum, a sztrájk meghirdetése előtt kötelező mediátorhoz fordulni, aki segít a tárgyalások előmozdításában. Ha az ő segítségével sem születik kompromisszum, akkor léphetnek a közalkalmazottak sztrájkba.

Tóth Tünde számára a legnagyobb tanulságot az jelentette, ahogy az amerikai emberek hozzáállnak saját munkakörülményeikhez és a közélethez. Ezért itthon is szeretne egy képzést elindítani a szakszervezeten belül a tagjaiknak és a szakszervezeti vezetőknek is. Hosszú távra tervez, nem gondolja, hogy egyik napról a másikra tudatos munkavállalókká lehet képezni tagjaikat, de bízik benne, hogy öt év alatt sikerül elindítania a változást a pedagógustársadalom körében. Mint mondta: „muszáj jogtudatosan elkezdeni építkezni, és muszáj a saját tagságunkat is megismertetni nemcsak a saját jogaikkal, hanem azzal is, hogyan tudják azokat hatékonyan gyakorolni.”