A szegény szegénynek születik
„Keveset tudunk a szegénységről”, ez a meggyőződése Kende Ágnes szociológusnak, aki ezzel a megállapítással kívánta megadni annak a tudományos vitának az alaphangját, amelyet április közepén a HUN REN Társadalomtudományi Kutatóközpontja szervezett „Szegénység. Folyamatok, közelképek, szakpolitikák” címmel. A tanácskozáson a szociológusok mellett több tudományág képviselői beszéltek arról, hogy a szegénység csökkentése hagyományosan a társadalompolitika egyik központi célkitűzése, a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység kutatása a társadalomtudományok kulcsterülete. A tudomány a maga eszközeivel próbál választ találni bizonyos kérdésekre: miként lehetséges, hogy minden társadalom egyenlőtlen? Mi az oka annak, hogy a társadalom bizonyos hányada számára nem adatik meg, hogy az alapvető szükségleteit fedezze? Milyen következményei vannak ennek a szegénységben élők életére? A Hírklikk ezekről a kérdésekről is beszélgetett a konferencia után Huszár Ákos szociológussal, A HUN REN TK Szociológiai Intézete tudományos főmunkatársával, az egyenlőtlenségek, a társadalmi integráció kutatójával.
Kik a szegények?
A mai magyar társdalomban az a szegény, akinek a szülei is szegények voltak. Azt is aggasztónak látom, hogy a 70-es évek óta folyamatosan növekszik azoknak az aránya, akik ugyanahhoz a foglalkozási csoporthoz tartoznak, mint a szüleik, az életpályájuk, az anyagi helyzetük mégsem felfelé, hanem lefelé mozog a felmenőikéhez képest. E téren a hazai társadalom Európában a legzártabbak közé tartozik, erősödik az egyenlőtlenségek reprodukciója, újratermelődése. Tapasztalataim szerint ez a főszabály.
Ez alól nem is lát kivételt?
Egyetlen „menekülési” csatorna létezne: a társadalmi mobilitás. Ebből a szempontból minden azon múlik, ki milyen társadalmi helyzetű családba születik. Megtörténik, hogy valaki a tehetsége és a szorgalma révén előre tud jutni, de ez az egyéni felelősség kérdését is felveti. Veszélyes attitűd, ha a szegényeket hibáztatjuk a helyzetükért, mert a hazai szegénység kialakulásában, újratermelésében fontos szerepe van a társadalomi mobilitás már-már intézményes korlátainak. Mert ennek is tanúi vagyunk. Hozzáteszem: ez nem kizárólag magyar probléma, az egyenlőtlenségek nagymértékben újratermelődnek minden társadalomban, és nem csak a mostani időszakban. Azt is kifejtettem a konferencián, hogy ha mélyebben vizsgáljuk a kérdést, valójában nem is önmagában a társadalmi mobilitás, hanem az egyenlőtlenségek újratermelődése az általános probléma. Évek óta tapasztalható, több évtizedes folyamatról van szó, amely szintén nem magyar specifikum. Az egész térségre, a kelet-közép-európai régióra általában jellemző.
A rendszerváltásban kereshetők az okok?
Nem lehet csupán egyetlen okra visszavezetni, de kétségtelenül annak is szerepe van. Ami talán még fontosabb: a foglalkozási szerkezet változása, amely a '60-as-'70-es években nagyon felgyorsult. Magyarországon a mezőgazdasági munkák gyors ütemben visszaszorultak, sokan azok közül, akik korábban mezőgazdasági munkát végeztek, átvándoroltak az iparba. Ebben az időszakban a városokban egyre több „fehérgalléros” munkahely jött létre, miközben a falvak foglalkoztatási lehetőségei beszűkültek. A szövetkezetek helyét magánkézben lévő, erősen gépesített nagygazdaságok vették át. Kevesebb munkáskézre lett szükség, a képzetlen, korábban legfeljebb segédmunkára alkalmas falusi, főleg roma emberek, kiszorultak a munkaerőpiacról.
Beszélgetésünk elején az mondta: az a szegény, aki szegénynek születik. Erre gondolt?
Erre is. Tagai Gergely területfejlesztési szakember mintha csak engem akart volna igazolni, arról beszélt, hogy milyen tragikus következménye van a szegénység szempontjából annak, hogy ki milyen faluba, milyen területi egységre születik. Milyen folyamatok figyelhetők meg a szegénység kiterjedtségét, mélységét, területi eloszlását illetően, és a nyomor mennyiben termelődik újra generációról generációra? Milyen formákat ölt, és milyen különböző megjelenési módjai vannak a szegénység jelenségének az élet különböző területein? Milyen megélhetési stratégiákra ösztönöz, s mindez miként függ össze a munkaerőpiaci részvétellel, az egyes ember egészségi állapotával, és számos más tényezővel.
Mit gondol, megjelennek mindezek a szempontok a hazai társadalompolitika célrendszerében?
Úgy tapasztaljuk, hogy nem. Pedig azzal mindenki egyetért, hogy a különböző szakpolitikai területek képesek lehetnének egységes koncepcióba foglalni a teendőket, de ehhez szükség volna a központi akaratra is. Senki sem vitatja, hogy például összefüggés van a szülők munkaerőpiaci helyzete és a családban felnövő gyerekek mentális egészségügyi állapota között. Mára a legelmaradottabb térségek családjaiban általános, hogy két-három olyan nemzedék él egymás mellett, akik azt látják, hogy a nagyszülőkig visszamenően, senkinek sem volt állandó munkája. A fiatalokra is ez vár, hiszen korán kimaradnak az iskolából, funkcionálisan analfabéták, képzésre alkalmatlanok, terjed a droghasználat. Zsákutca az életük. Erről ketten is tartottak előadást, elmondták, hogy a rendszerváltás után – különösen a roma népesség körében – tömegek szorultak ki a munkaerőpiacról, és maradtak évtizedekig azon kívül, legfeljebb alkalmanként tudnak rövid időre bekapcsolódni. Pontosan az tette olyan érdekessé a konferenciát, hogy a különböző tudományterületek képviselői ugyanazon a fórumon számoltak be a munkájukról.
Kende Ágnes azt mondta: keveset tudunk a szegénységről. Ezek után ön is így látja?
Szerintem is keveset tudunk. Pontosabban: a kelleténél kevesebbet és felületesebben. Az a legnagyobb probléma, hogy azok a tudások, amelyek az egyes tudományterületeken az évek alatt felhalmozódtak, szét vannak szóródva. Voltak kutatások, amelyek egy-egy aspektusát vizsgálták a jelenségnek, de célzott, nagy, átfogó kutatások nem indultak, az egyes részeredmények nem állnak össze közös képpé. A szegénység alakulását tekintve, több szakaszra bontható az elmúlt húsz év. A 2004-2008 közötti fenntarthatatlan jóléti expanzió politikai és gazdasági válsággal végződött, a közmunkaprogramok már 2010 előtt elindultak, a kormányváltás szociálpolitikai fordulatot is hozott. A válság lecsengése után konjunktúra következett, majd újabb válság, amely növekvő egyenlőtlenségekkel járt. Az elmúlt másfél évtized kormányai nem tekintették szívügyüknek a leszakadók felkarolását.
A KSH erről időnként közöl adatokat…
Célzott, átfogó kutatások nem nagyon voltak az utóbbi időben. Amit a Központi Statisztikai Hivatal az országban tapasztalható szegénységről számokban kifejez, az csak egy dolog. Tátra Annamária, az ELTE statisztikusa utalt is arra, hogy szerinte szakmai hibák sorozata, vagy célzott manipuláció eredményezhette azt, hogy a megjelent szegénységi adatok 2018-2023 között nem megbízhatóak, nem alkalmasak tudományos kutatások alátámasztására. A KSH 2005 óta gyűjt adatokat az Eurostat szabályai szerint, 2016-ig nem is tapasztaltak adatminőségi problémákat. 2018-tól viszont felfigyeltek arra, hogy a KSH kimutatásában éppen a politikailag legérzékenyebb ponton – a szegénységi küszöb körüli számok – átpolitizálódtak. „Nagyon sok személy jövedelme csoportosul, jellemzően a szegénységi küszöb fölött” állítja a KSH. Magyarán: a statisztikai hivatal adatai alapján feltűnő és megmagyarázhatatlan módon javultak a szegénységi mutatók. A hivatal „sajátos” adatközlési módszerére már korábban is felhívta a figyelmet Katona Tamás, egykori KSH elnök. Néhány éve az energiaárak inflációjának számításában fedezett fel kivetnivalókat, legutóbb pedig a tavalyi nominális bruttó hazai termék (GDP) gyors kiigazítását tartotta „érthetetlennek”. Szerinte a KSH vezetésében az elmúlt években egyre erősebb lett a megfelelési kényszer, pedig a tudomány akkor tehetne érdemben valamit mind a hazai, mind a regionális populáció elszegényedésének megállításáért, ha ebben az adatszolgáltatás támogatná. Ha a KSH vállalná, hogy olyan módszereket alkalmaz idehaza is, amelyek megegyeznek a harmonizált nemzetközi adatgyűjtés szabályaival. Ha évről-évre ugyanúgy mérnék a szegénységet idehaza, mint az unió minden más országában. Nagyon sokat segíthetnének a hazai szociológiai kutatásoknak a megbízható adatok.
