A szekszárdi lincselőbrigád

Olvasom a Hírklikken, hogy Szekszárdon meg akartak lincselni egy fiatal férfit, akinek annyi volt a bűne, hogy megfertőződött a koronavírussal. A férfi Németországban dolgozott pincérként, onnan tért haza, és amint kiderült a baj, saját házában karanténba került. A helyi erők, akik bizonyára rendes, templomba járó magyar emberek, sőt, nem kizárt, hogy olyanok is vannak közöttük, akik Orbán Viktor pártjára szoktak szavazni, miután kikerült a hatósági figyelmeztető felirat a házára, meg akarták verni és elüldözni otthonából a férfit.

Nem gondolom, hogy a szekszárdiak rosszabbak lennének másoknál. Közöttük is bizonyára szép számmal vannak tisztességes és normálisan gondolkodó emberek, mint ahogy vannak olyanok is, akik ebben a történetben elrettentő példaként szerepelnek. És azt sem gondolom persze, hogy ilyen csak Szekszárdon történhet meg. A butaság és a gyűlölet ugyanarról a tőről fakadnak, s vannak politikusok, akik még bátorítják is azokat, akik emberség helyett, az embertelenséget választják.

Mi, magyarok előszeretettel gondoljuk és hirdetjük magunkról, hogy vendégszerető nép vagyunk. De emlékszünk még arra, amikor 2017 novemberében migránsnak nézett Srí Lanka-i diákokat jelentettek fel a „vendégszerető” perbáliak. Olyan fiatalokat, akik az AIESEC közvetítésével végeztek önkéntes munkát a perbáli lakóotthonban, fogyatékkal élő gyerekeknek segítettek. A perbáli pánik amúgy egyenes folytatása annak, ami nem sokkal azt megelőzően, Őcsényben történt. Akkor egy – fogalmazzunk visszafogottan – igen heves hangulatú falugyűlésen a helyi lakosság egy része kijelentette, hogy még menekültgyerekeket sem kívánnak a falujukban látni. Hogy nem a levegőbe beszéltek, azzal is nyomatékosították, hogy a fogadósnak, aki beengedte volna őket a vendégházába, megrongálták az autóját. Egy hétről lett volna szó amúgy, és olyan emberekről, akiket a magyar állam már igen szigorúan ellenőrzött, majd ezt követően oltalmazott státuszt adott nekik. És amikor megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi a véleménye erről, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy ő egyetért azzal, ha a magyar emberek határozottan és egyértelműen kinyilvánítják a véleményüket.

Ugyancsak néhány évvel ezelőtt, Kömlőn a halottak napja alkalmából, a temetőbe érkező, idegennek nézett magyarok ellen riadóztatták a rendőrséget, Nagymágocson pedig közmunkások és földmérők ijedtek meg egymástól. Mindkét csoport tagjai fejvesztve menekültek, mert migránsnak nézte a másik társaságot.

Ezen az utóbbi eseten jóízűen nevetnénk, ha nem volna szánalmasan szomorú. Hatott a kormány propagandája, a magyar adófizetők pénzéből elköltött milliárdokból gyűlölködő óriásplakátok, újság- és televíziós hirdetések születtek, volt idő, amikor a csapból is Soros folyt, a migránsokkal Dunát lehetett volna rekeszteni.

Mára a migránsos projekt kifulladóban, egyedül Bakondi György, a katasztrófavédelem feje próbálkozik időnként, hogy velük ijesztgesse az embereket. (Mint a viccbéli partizán, aki szorgalmasan robbantgatja a vasúti síneket, mert elfelejtették értesíteni, hogy vége a háborúnak). 

Mostanra új ellenségek születtek: a vírussal fertőzött honfitárs, a városban „kóricáló” nyugger, a fővárosból vidéki házába menekülő nyaralótulajdonos. Az elvetett mag szárba szökkent, s nemcsak a koronavírus, de a gyűlölködés is megállíthatatlanul terjed és szedi áldozatait. 

Már csak alig néhányat kell aludnunk, hogy beérjen a termés. És akkor nemcsak Szekszárdon, de máshol is minden megtörténhet..