A szlovákiai merényletnek vannak magyarországi áthallásai

Számos hibára hívta fel a figyelmet az Új Szónak nyilatkozó Hamran István, a Fico hatalomra jutása után menesztett volt szlovák rendőrfőkapitány, aki  igen lesújtó bírálattal illette a szlovák biztonsági szolgálatokat, a többi között azért, mert maga a kormányfő beszélt áprilisban arról a fenyegetésről, hogy valaki esetleg politikusokra támadhat, s a jelek szerint erre nem készültek fel. Emlékeztetett arra, hogy a biztonsági erők teljesen megbénultak, hiszen a vezetőség nemcsak a legmagasabb szinten, hanem az alsóbb szinteken is lecserélődött, még a rangidős szakemberek is távoznak. De nem kímélte Fico testőreit sem, akik szerinte – mint a felvételek is mutatják – számos súlyos hibát vétettek. Egyrészt nem nyújtottak azonnal elsősegélyt Ficonak, s érthetetlen, hogy miért nem szállították azonnal a legközelebbi kórházba a meglőtt politikust. Másrészt azonnal el kellett volna hagyniuk az eset helyszínét, hogy elkerüljék az újabb incidenst. Abban a pillanatban nem tudhatták, hogy a támadónak voltak-e bűntársai. Ők a miniszterelnök testőrei, csak rá kell vigyázniuk. Érthetetlen, hogy miért maradtak a helyszínen, és miért futottak a támadóhoz, hiszen nekik ott már nem lett volna dolguk, a rendőrség feladata onnan kezdve az ügy kezelése. „Én, mint a Lynx parancsnoka és az eredeti biztonsági igazgató, bevetettük a tisztjeinket és még a mesterlövészeket is. Mindig. Erre szükség van, különösen akkor, ha információnk van arról, hogy egy állampolgár megtámadhatja az ország miniszterelnökét” – mondta Hamran István volt szlovák rendőrfőkapitány.

Vajon mi a véleménye a merényletről, annak körülményeiről és az elkövetett esetleges hibákról? – Tarjányi Péterhez fordultunk. A biztonságpolitikai szakértő egyetért az ex-rendőrfőkapitánnyal, mint mondta, különösen az volt szakmailag rendben, amit a testőrök viselkedéséről mondott. Ez azonban a magyar médiában „félrement”, mert mindenki a személybiztosító testőröket bírálta, pedig ők csak a harmadik szint egy ilyen merényletben – mutatott rá.

„Egy olyan kettészakadt társadalomban, amilyen a szlovákiai is, a titkosszolgálatoknak az ilyenfajta személybiztosítást támogató, felderítő tevékenységben a szűrés szintjén nem szabad ilyen hibákat elkövetni” – szögezte le. Nem lehet olyan rés a pajzson, hogy egy idősebb fegyveres ember, akinek vannak radikális gondolatai, 30-40 centiméterre meg tudja közelíti egy uniós ország első számú vezetőjét, „ezt nem gondoltam volna, legyen szó az egész folyamatról, kezdve a felderítéstől a profilírozásig”.

Közvetlen probléma szerinte az, hogy a Szlovákiában is alkalmazott – amerikai típusú – rendszert ugyan a személybiztosításért felelős vezetők és a közvetlen terepen dolgozók egyaránt bizonyára elsajátíthatták a különféle képzéseken, ám mégsem vették észre a nem túlzottan nagy tömegben a másként viselkedő idős embert, aki így 30-40 centiméterre meg tudta közelíteni a védett személyt, azaz Ficot, s fegyvert tudott rá fogni. Ez Tarjányi szerint azt mutatja, hogy nem volt jelen az a fajta intuitív tudás, ami az ilyen tevékenységre felkészített személynél meg kell jelenjen. Azok ugyanis, akik megfelelő képzést kapnak, és ebben dolgoznak, eljutnak egy olyan intuíciós szintre, amivel ki tudják védeni az ilyen incidenseket. Ez a testőrökre is igaz, ők is eljutnak egy olyan „magasságba”, ahol az ilyen helyzeteket nem a fegyver kirántásának a pillanatában, hanem már korábban érzékelik. Nem igazán lehet megmagyarázni, hogy miért és hogyan, de már korábban kiszúrják a helyszínen megjelenők közül a gyanússá váló személyeket, és ezáltal ki tudják szűrni – magyarázta Tarjányi.

Azt azért ne feledjük, hogy a helyszínen nem csak személybiztosítók dolgoznak. Két csoport van a helyszínen, az egyiknek a tagjai azok a testőrök, akik közvetlenül körbeveszik a védett személyt, a másikhoz tartozók pedig civil ruhában elvegyülnek a tömegben. A biztonságpolitikai szakértő szerint ez utóbbiaknak kellett volna észlelniük, félrehívniuk, s egy gyors átvizsgálással megállapítaniuk, hogy van-e az illetőnél valamifajta fegyver, nem is feltétlenül lőfegyver, hanem bármi, ami fegyverként használható, például egy kés, ami – 30-40 centiméternyi távolságból – szintén alkalmas egy merényletre.

És van a következő szint, a közvetlen személyi biztosítók, akik alapvetően testőri munkát látnak el – ők ezúttal nem végezték megfelelően a feladatuk legfontosabb részét, azt, hogy támadás esetén a testükkel kell védeni a rájuk bízott személyt, nem pedig harcolni a támadóval. Számukra nem lehet fontosabb feladat a védett személy életénél. Nekik nem verekedniük kell, hanem a támadás, a lövedék útjába állni. Ők azok, akik tisztában vannak azzal, hogy rajtuk kiváló minőségű golyóálló mellény van, ami megvédi a nemesebb szerveiket, bele tehát nem halnak, és ugyan fájdalmas, ha másutt találatot kapnak, de azt azért tudomásul kell venniük, hogy az együtt jár a munkájukkal. A Fico elleni merényletnél azonban nem ezt láttuk, hanem azt, hogy a testőrök azzal foglalkoztak, hogy lebirkózzák a támadót, aki mindeközben ötször is el tudta sütni a fegyverét – emlékeztetett Tarjányi, leszögezve: „ez óriási lelepleződése annak, hogy rosszul végezték a munkájukat, az öt lövés önmagában minősíti azt, hogy nem működött a személybiztosítás”.

És akkor még nem is tértünk ki arra, ami a védett személy kimenekítésekor történt – jegyezte meg. Visszaidézte a merényletről és az azt követő percekről készült felvételeket, amelyeken az látszik, hogy a testőrei odarángatták Ficot a kocsijához, holott tisztában voltak azzal, hogy nincs rajta golyóálló mellény, azaz akár nemes szerveket is érhetett a lövés, s a merénylő akár a gerincét is eltalálhatta, ha így rángatják, akkor a sebesülése még súlyosabbá is válhatott volna. Megtudtuk Tarjányitól, hogy a testőröket kiképezik elsősegély nyújtására is, s nem csak a civilek által ismert fogásokra képesek, hanem gyakorlatilag egyfajta katonai felcserszintű tudással rendelkeznek, el tudják látni a sebeket és egy bizonyos szinten a védett személynek még az életét is meg tudják menteni, s tudják, mikor lehet mozdítani, mikor nem. De ahogy végigrángatták Ficot, majd begyömöszölték a kocsiba, az szürreális volt – mondta a szakértő, aki szerint a legleleplezőbb pillanatfelvétel a közzétett videóban az, amikor a testőrök berakják a kocsiba Ficot, majd megfordulnak és kiül az arcukra a totális tanácstalanság. Tudják, hogy hibáztak, hogy lemaradtak, de valójában nem is értik, mi történik velük. „Ez talán a legdurvább kép, hiszen, ha valami, akkor az egészen egyszerűen nem fordulhat elő, hogy a testőrök nem ismerik fel a helyzetet” – állapította meg. 

Ugyan nem sokat tudni a beszélgetésünk idején még a merénylőről, az ön tapasztalata, tudása mit mond el róla? – kérdeztük Tarjányit, aki szerint a merénylő magányos volt, s elsősorban politikai motiváció vezérelte. Nem hiszi – fejtegette –, hogy kóros elmeállapotú ember lenne.

Van-e olyan tanulság, amit mi, magyarok levonhatunk a Fico elleni merényletből? – tettük fel a kérdést. „Magyarországot illetően érzékelek áthallást” – reagált, kifejtve: minden politikai erőnek – oldaltól függetlenül – tudomásul kell vennie, hogy amikor egy társadalomban ilyen hangulati „fertőzöttség” alakul ki, akkor egy-egy ember fejében megszülethet a gondolat, hogy a saját kezébe veszi az ügyet és „rendet teremt”. Ez lehet Fico merénylőjének a fő indítéka – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy ez itthon is veszély lehet.   

Fenyeget-e nálunk hasonló? – erre is kíváncsiak voltunk. Tarjányi Péter szerint nálunk rendben vannak a dolgok. “Nálunk a gondolatiság sok-sok évtizede megvan, miszerint a testőr – ahogy az a nevében is van – azért van a védett személy mellett, hogy őt védje” – szögezte le.