A szociális ágazat diplomásairól nem gondoskodik az állam

Hány ember dolgozik a szociális szférában? 

Mintegy 92 ezer. Nagyon jelentős részük a helyi önkormányzatok intézményeiben. Ők látják el helyben az úgynevezett házi idősgondozás, házi gyerekvédelem, jelzőrendszeres szociális ellátás feladatait. Ők segítenek ellátni azokat az időseket, akik még otthon ápolhatók, például azzal, hogy bevásárolnak nekik. Ez minden településen működik. A szociális ágazat másik része a szakosított ellátás a gyermekvédelemben, az idősgondozásban, de ide tartoznak a különböző szenvedélybetegségben szenvedőket gondozó pszichiátriai otthonok is. 

Mi a legnagyobb gond a szociális ágazatban? 

Míg a bruttó átlagkereset Magyarországon 655 600 forint, a KSH legfrissebb közlése szerint a szociális ágazatban dolgozóké még csak a felét sem éri el ennek az összegnek, mindössze bruttó 301 575 forint. Közben lényeges változás történt sok helyen, mert a gyermekvédelemben dolgozó pedagógusokra érvényes a pedagógus-béremelés, az egészségügyben pedig – bármilyen rossz és igazságtalan a bérrendszer – márciustól magasabbak lesznek a bérek. Ez azt jelenti, hogy a szociális szférában sokkal rosszabb lesz a helyzet, mert mind a két területnek elszívó hatása lesz rá. A kormány a szociális ágazatban csak a minimálbér és a garantált bérminimum növelés hatását hagyná érvényesülni. Amikor keresetnövelésre az MKKSZ konkrét, kidolgozott, az ágazati pótlékot figyelembe vevő tervet nyújtott be az államtitkársághoz, azt a választ kaptuk, hogy a kis lépéseknek is örülni kell. 

Mi lesz ennek a következménye?

Természetesen óriási feszültséget okoz. A munkaerőhiány miatt amúgy is rendkívül nehéz az ágazatban dolgozók helyzete, mert ez egy nagyon bonyolult, sokféle munkakört magába foglaló terület (cikkünk végén részletesen bemutatjuk a munkaköröket – a szerk.). Sokszínű a szociális ágazat, ezért nem mindegy, hogy a kormány mit lép az ügyben. Annál is inkább, mert már csak a szociális ágazatban dolgozók tartoznak a közalkalmazotti munkakörbe, minden más területet kivittek annak hatálya alól.  Ezért valószínűsítjük – bár ezt a kormány sosem mondaná ki –, talán azért sem akartak béremelést adni a szociális ágazatnak, mert az „utolsó mohikánt” is ki akarják venni ebből a körből, és valami más, sajátos jogállásba akarják helyezni. 

Mi lett a következménye annak, hogy ilyen alacsonyak a bérek? 

Tíz éve 30 százalék volt a szociális ágazatban a diplomások aránya, mára ez a különböző átszervezések következtében 20 százalékra apadt. Továbbra is az a kérdés, hogy akkor az ő diplomás bérükkel ilyen inflációs környezetben nem kellene foglalkozni? Az MKKSZ évek óta küzd a diplomás minimumbér bevezetéséért, mert tudtuk, hogy ezzel lehetne legalább egy kompromisszumos lépést tenni a diplomás keresetek emelése érdekében. S bár az érdekegyeztetés keretein belül folyamatosan kértük ezt, egyszerűen nem volt rá nyitott a kormány, és most sem akar a diplomásainknak bért emelni. Mi nem szeretnénk ezt hagyni, mert, ha így tennénk, ez az ágazat teljesen tönkre menne.

De az ágazatban nem csak diplomások dolgoznak…

Mint mondtam, ez egy rendkívül bonyolult hálózat, ráadásul négyféle fenntartóval. Ugyanis az egyházakhoz kerültek a gyermekintézmények, vannak alapítványi-, és magánintézmények, állami és önkormányzati fenntartású intézmények. Ráadásul sokféle embert látnak el, a pici gyerektől kezdve egészen az idősekig. Ebben a körben nyilván dolgoznak érettségivel, nyolc általános utáni szakképesítéssel, mert az idősgondozásban azzal is tökéletesen el lehet látni a feladatokat. Az ő bérüket, vagyis azokét, akik garantált bérminimumot kapnak, emelte a kormány 14 százalékkal, azokét, akiknek érettségijük van, 10 százalékkal. Vagyis valamit emelt minden évben a kormány, ha nem is eleget, de kizárólag csak rájuk fókuszáltak. Viszont a szociális ágazati pótlék negyedik éve nem változott. Ez pedig már a diplomásokat terheli. Hiszen a bértáblát lefedte a minimálbér meg a garantált bérminimum. Viszont a szociális ágazatban dolgozó diplomásokról – a rájuk rótt óriási felelősség ellenére – mint munkáltató nem gondoskodik a magyar állam. Pedig mint intézményvezetők, rájuk hárul a terhek jelentős része. Egyszerűen elképesztő, hogy őket kihagyják a béremelésből. 

Tulajdonképpen mióta tart a szociális ágazat „vesszőfutása”? 

Az ágazat igazából soha nem volt elégedett, de ennyire leszakadva nem voltak a bérek. Ha megnézzük a KSH adatokat, akkor az egészségügy mutatója 220 százalékkal magasabb. Nem az övék sok, mert az övék is kevés, de, ha megnézzük a munkaköröket, az is látszik, hogy mennyire átjárható két terület. Ezen változtatni kell, nem maradhat így. Ezt kellene megérteniük a döntéshozóknak, mert sokszor úgy tűnik, nem igazán értik. Nem véletlenül a miniszterelnököt céloztuk meg mi sem a videoüzenetünkben – ahogy erről a Hírklikk is beszámolt, hogy legalább kérdezze meg az alatta lévő területek vezetőit, a szociális ágazatban dolgozók átlagkeresete valóban bruttó 301 575 forint? Azt fogják rá válaszolni, hogy valóban annyi. Szerintem ezt is alaposan át kell gondolni. Bár én minden szabályszigorítással egyetértek, de a gyermekvédelemben sem csak a szabályokon kell szigorítani. A gyermekvédelemben dolgozók elmondják, hogy egyszerűen már nincs gyermekfelügyelő, nincs, aki ellássa a gyerekeket, az óriási leterheltség és az alacsony keresetek miatt. Nem csak abból a pénzből nem jönnek ki, amit az otthon kap a gyerekekre, de a saját nagyon alacsony fizetésükből ők maguk sem. Nagyon „kemény” a gyermekanyag is, hiszen a gyerekek már eleve különböző problémákkal kerülnek be az otthonokba, és nincs megfelelő létszámú pszichiáter, pszichológus, akikhez elvihetnék őket. Ilyen körülmények között jó, ha a gyermekfelügyelők is, meg a gyermekkel foglalkozók két-három évet kibírnak egy helyen. És itt igenis pénzkérdésről beszélünk, a bérprobléma nagyon komoly dolog, mert végül is abból élnének. Az azért elég világos összefüggés, hogyha igényes munkát várunk el a szociális ágazat minden dolgozójától, akkor azt egyszerűen meg kell fizetni, és nem lehet maradékelven kezelni. Itt idősekről, a társadalom azon elesett szereplőiről van szó, akiknek nagyobb odafigyelésre és törődésre van szükségük. Azokat a dolgozókat, akik ezt vállalják, nem lehet maradékelven kezelni. Ezek az emberek azért, hogy meg tudjanak élni, a számláikat ki tudják fizetni, két-három munkahelyet is vállalnak, így pedig a saját családjukkal nem tudnak törődni. Óriási terhet cipelnek, és ebbe belebetegszenek, tönkre mennek egészségileg, pszichikailag, anyagilag. Amikor ők felemelik a hangjukat, az már egy olyan jajkiáltás, amit nem lehet nem figyelembe venni. Valamilyen választ kell, hogy kapjunk az elküldött proklamációnkra, de azt nem fogadjuk el, hogy kis lépésekkel is legyünk elégedettek, mert itt már egy olyan nagy lépést kellene megtenni, amit minimum bérfelzárkóztatási szinten kellene kezelni. Az MKKSZ erre tett javaslatot a Szociális Érdekegyeztető Tanácsban, ahol az egész munkavállalói oldal egyetértett abban, hogy az oktatási és az egészségügyi határterületi keresetdifferenciák miatt szükséges ennek a területnek a nagyon komoly áttekintése, és azonnali bérfelzárkóztatásra is szükség van.