A társadalom árvái a kórházban hagyott csecsemők?
Egy ideje vissza-visszatérő téma a sajtóban azoknak a kisbabáknak a helyzete, akik megszületésük után akár több hónapra is kórházi osztályokon ragadnak, nem éppen kisbabák nevelésére szakosodott körülmények között. Bár léteznek becslések, hogy akár több száz ilyen gyerek van egyszerre a rendszerben, valójában eddig nem vezetett erről nyilvántartást az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat. „Ezt a problémát a gyerekvédelem egymagában nem tudja megoldani” – állapította meg a szakértő, dr. Katonáné dr. Pehr Erika. A közvélemény figyelme változtathat-e ezen a helyzeten?
A probléma nem új. A Gyermekjogi Civil Koalíció már 2023 végén kiadott egy nyilatkozatot, amelyben felkérte a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazat irányítóit, hogy foglalkozzanak a problémával, és keressenek mielőbb megoldást rá, hiszen olyan társadalmi problémáról van szó, amely eddig kevés figyelmet kapott a hatóságoktól. „Nem hagyhattuk szó nélkül a jelenséget, ugyanis látni lehetett, hogy folyamatosan nő a három év alatti gyermek „beáramlása” a rendszerbe, ugyanakkor jelzések érkeztek a kórházakból is, hogy már a születés után egyre több az olyan anya, aki náluk hagyja az újszülött csecsemőjét” – magyarázta a helyzetet Katonáné Dr. Pehr Erika, a Gyermekjogi Civil Koalíció vezetőségi tagja. Hozzátette: nem lehetett szemet hunyni a jelenség fölött, amely egyrészt az elhagyott csecsemők jogi státuszának rendezetlenségére, másrészt egy mélyen gyökerező társadalmi problémára hívta fel a figyelmet.
Budapest, Miskolc, Eger és néhány másik olyan vidéki város szülészetei találkoztak az elhagyott csecsemők gondozásának problémájával, amelyek környéke az úgynevezett leszakadó régiók vonzáskörzetébe tartozik. Amikor szembesültek a helyzettel, a gyermekjogi koalíció egy 40 és egy 12 pontos tanulmányt tett le az illetékes hatóságok asztalára. Részletezték, milyen intézkedésekre volna szükség a gyermekvédelmi rendszer átalakításával ahhoz, hogy elejét vegyék a legvédtelenebb újszülöttek hányatott sorsának is. Személyi és tárgyi feltételek egész sorát vetették papírra, és informális egyeztetéseket folytattak az illetékes kormányzati képviselőkkel is. Abban sikerült közös nevezőre jutniuk, hogy át kell gondolni a kórházakban hagyott csecsemőkkel kapcsolatos jogszabályi környezetet. Ennek az első eredménye az idén nyáron megszületett salátatörvény-csomag volt, amelynek egyik pontja tartalmaz egy kiegészítést, amely az esetek egy részében lehetővé teszi az érintett gyermekek eddiginél zökkenőmentesebb örökbeadását. Ehhez kapcsolódott a 149/1997. (IX.10.) számú kormányrendelet, amely szabályozza, mit kell tenniük ilyen esetben a kórházaknak, mikor és hogyan kell jelezniük a gyámhivatalnak az elhagyott újszülötteket. Ha nincs örökbefogadó szülő, akkor a továbbiakban a gyermekvédelmi hálózatnak kell gondoskodnia a kicsiktől.
„A jogi háttér mostantól többé-kevésbé rendezett, de kérdéses, hogy hány elhagyott gyerek számára jelent majd megoldást az örökbefogadás” – véli Pehr Erika. Az új rendelkezések szerint ugyanis nincs szükség az örökbefogadáshoz annak a szülőnek a hozzájárulására, aki a gyermekét közvetlenül a születését követően az egészségügyi intézményben hagyja, és hat héten belül ő maga, vagy a gyermek más hozzátartozója nem jelentkezik a gyermekért, illetve ilyen irányú nyilatkozatot sem tesz a zárójelentés kiadását követő 6 héten belül.
„Amikor 2023-ban megfogalmaztuk a javaslatainkat, úgy gondoltuk, az ilyen helyzetek akkor lesznek megelőzhetők, ha első lépésben a családtámogatási rendszert erősíti a kormányzat. Másrészt minden gyerek ügyét egyénenként kellene átnézni, hogy valóban hazaadható-e, és ha nem, akkor keresni kell számukra nevelőszülőt, vagy megfelelő gyerekotthont, de mindenekelőtt nevelőszülőt.”
Nem csak a civilek, hanem a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek is pontosan látják ennek a nehézségeit. Egyrészt nincs elégséges számú nevelőszülő a rendszerben, az az 5800 család, amelyik vállalkozik erre a feladatra az elhagyott, vagy „állami gondozásba” vett gyerekek ellátására, nem elegendő. Még legalább 1500-ra volna szükség. Különösen olyan nevelőszülőkre, akik egy év alatti, vagy netán csecsemőkorú kisbabát tudnak gondozni. „Ehhez a feladathoz kevés a vállalkozókedv, erre fel kell készíteni a jelentkezőket, és persze megfelelő juttatást is kellene biztosítani a számukra. Ezt a szellemi és anyagi fejlesztést nem úszhatja meg a gyerekvédelem.”
A csecsemők esetében olyan személyre szóló gondozása lenne szükség, amit tényleg csak egy család vagy egy jól felkészült, kis gyerekszámmal dolgozó nevelőszülői „család” tudna megadni. A testi közelséget, a kötődést a kórház nem tudja biztosítani. „Szomorú szívvel hallottam, hogy ruhákat meg játékokat szeretnének kapni a csecsemőosztályok. Egyszerűen szívszorító, hogy milyen helyzetben vannak az egészségi dolgozók, akik tényleg a tudásukat, szeretetüket teszik bele egy olyan munkába, ami nem az ő feladatok, hanem a gyerekvédelmi rendszeré volna” – mondta Pehr Erika.
Túl azon, hogy nagyon sok felkészült szakember hiányzik a gyerekvédelemből, kutatásokat kellene végezni, hogy pontos képet kapjon a társadalom a már születésük után elhagyott csecsemők szülői, családi hátteréről. Milyen okból kerülnek be és maradnak bent a rendszerben ezek a gyerekek? Milyen indítékok motiválják azokat a szülőket, akik később hajlandók látogatni az elhagyott kicsinyeiket, és mi az oka annak, ha valaki soha többé nem kíváncsi rájuk? Melyek azok a családi körülmények, amelyek ismeretében a védőnők már eleve nem támogatják a hazavitelüket, és ha a szülő szeretné is, az alapellátásban dolgozó szakemberek tiltakozása miatt „ragadnak bent” újszülöttek – akár csak időlegesen is – a kórházi ellátásban?
Ha kérdésekre adott válaszokkal még adós is a gyermekvédelem, abban szinte minden szakember egyetért, hogy a nem kívánt terhességek egy részét szexuális felvilágosítással meg lehetne előzni. Ezt azonban árnyalja, hogy egy korábbi oktatáspolitikai döntéssel száműzték az általános iskolákból a szexuális felvilágítást, holott a csecsemőiket elhagyó kismamák között szép számmal vannak a tizenéveik közepén járó lányok. Legtöbbször ők a nem kívánt terhesség kárvallottjai. Biztosan kevesebb ilyen eset fordulna elő akkor is, ha az állam bizonyos körben engedélyezné a fogamzásgátló szerekhez való ingyenes hozzájutást.
Politikai akarat kellene a fiatal párok lakhatási körülményeinek javításához. Ezeknek a szülőknek nemcsak a szülői készségeikben kell segíteni, hanem az életkörülményeik rendezésében is. Pehr Erika a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Református Szeretetszolgálat kezdeményezését hozza fel példaként, ők – tudomása szerint –mintegy tizenötezer családot hoztak helyzetbe azzal, hogy fedelet adtak a fejük fölé az elhagyott lakásokból létrehozott lakásalapjukkal. „Bérlakás programok kialakításával, a munkaerőpiaci helyzet javításával, a szegénység csökkentésével és a szülői készségek oktatásával javulhatna a nehéz sorsú fiatal családok helyzete, és ettől biztosan kevesebb lenne a kórházban hagyott csecsemők száma. Ők a társadalom árvái is. De a problémájukat a gyerekvédelem egymagában nem tudja megoldani” – összegezte a Gyermekjogi Civil Koalíció vezetőségi tagja.
