A kormány hadat üzen a politikai antiszemitizmusnak?

A magyarországi zsidóság történelmét és egyben demográfiáját is teljesen átírta a holokauszt. Az 1941-es népszámlálás alapján az akkor visszacsatolt területeket is számítva, körülbelül 725 ezer zsidó élt Magyarországon, de a kikeresztelkedettekkel együtt a számuk megközelíthette a 800 ezret is. 1941 és 1945 között a magyar zsidóság majdnem kétharmadát elpusztították. Pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, de a kutatók egyetértenek abban, hogy a zsidóság nagyobb részét érintette, a számszerű becslések 500-600 ezer közöttire teszik az áldozatok számát. 

Annyi bizonyos, hogy az 1944 tavaszán kezdődött akcióban tömegesen deportáltak néhány hónap alatt 437 ezer vidékit, majd a sikertelen kiugrási kísérlet és a nyilas hatalomátvétel után még 50 ezer budapesti zsidót. A ma élő zsidó származású emberek 82 százalékának van olyan közelebbi hozzátartozója, aki a holokauszt következtében vesztette életét. Egy 2017-es szociológiai kutatás szerint 2015-ben anyai ági leszármazás útján 58 936 és 110 697 közé volt tehető a magyarországi zsidóság létszáma. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szeptemberi kimutatása szerint 2023-ban összesen 16 821-en ajánlották fel adójuk 1 százalékát valamelyik zsidó vallási szervezet számára. 

Gábor György filozófus, egyetemi tanár, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársa negyven éve foglalkozik a hazai antiszemitizmus és antijudaizmus történelmi gyökereivel. Előre bocsátja: ebben a kérdésben abszolút egyetért az orbáni politika irányával, mert miközben Európától az Egyesült Államokig világszerte egyre keményebben van jelen és erősödik az antiszemitizmus, a magyar kormány ennek nem enged teret. „Nem kell végignéznem a legcinikusabb, legszennyesebb pro-palesztin megnyilvánulásokat Budapest utcáin, és miközben ellepi a világot mindez, aközben nekem, magyar állampolgárnak, relatíve megnyugvást jelent, hogy be tudok menni a zsidó egyetememre tanítani úgy, hogy közben nem kell attól félnem, megkéselnek már a bejáratnál. Azzal is egyet tudok érteni, hogy a magyar kormány nem csatlakozik az egészen minősíthetetlen politikai Izrael-ellenességhez. Miközben naponta éljük át azt a képtelenséget, ahogy a világ legtekintélyesebb egyetemei, azok az intézmények, amelyek már a XIII. században, alapításuk idején is büszke, autonóm intézmények voltak, manapság egyre inkább a politikai csatározások színtereivé válnak, pro- és kontra egyaránt”. 

Kutatóként és egyetemi oktatóként nehezen tudja megérteni, hogyan jutottak oda a demokratikus hagyományaikra olyan büszke nyugati országok polgárai, hogy elnézik az utcáikon és az egyetemeiken tomboló pro-palesztin fellépésnek álcázott antiszemita rendezvényeket, tüntetéseket, mert véleménye szerint ezeknek a megmozdulásoknak nem sok közük van a gázai eseményekhez. „A mai Izrael-ellenességnek, vagy anticionizmusnak álcázott megnyilvánulásoknak történelmi gyökerei vannak, de ezekről a politikusok hajlamosak megfeledkezni, mondván, csupán a napi események váltják ki ezeket a megmozdulásokat.” Bóka János kinevezését illetően hozzáteszi: önmagában a kezdeményezést csak támogatni tudja, hiszen tényleg ideje lenne Európának, meg a világnak végre magához térni, felébredni, és a palesztin problémára vetített antiszemitizmus jelenségére valamilyen módon választ találni. 

Hogy ebben milyen szerepe lehet a magyar miniszternek, azt a kutató szerint akkor lehet majd pontosabban felmérni, ha kiderül, hogy a magyar kormány ezzel a döntésével nem valamiféle szokásos „kettős beszédhez” keresett-e muníciót. Mert azzal vallástörténészként a legkevésbé sem tudna egyetérteni, ha az antiszemitizmus elleni küzdelmet valamilyen módon a politikai érdekek mentén próbálnák ki- és felhasználni. „Ha a kormánynak ilyen céljai volnának, abban az esetben az európai ügyekért felelős miniszter küldetése nem tudná azt a célt betölteni, amire egyébként igazából létrehozták, mert egészen más szerepet szánnak neki” – fogalmazza meg a hírrel kapcsolatban Gábor György bizonyos fenntartásait. 

Mire gondol? Ha ez a kezdeményezés nem reked meg a politika körein belül, és a miniszter megtalálja azokat a szakembereket, antiszemitizmus-kutatókat, történészeket, szociológusokat, társadalmi előítéletekkel foglalkozó civil szervezetek aktivistáit, akik professzionális művelői ennek a területnek, akkor van értelme a kezdeményezésnek. Ha Bóka János személyében a politika hajlandó lesz az együttműködésre, meghallgatja és figyelembe is veszi ezeknek az embereknek a tanácsait, észrevételeit, kritikai megjegyzéseit, de alig egy évvel a választások előtt nem öncélként tekint a feladatára, akkor csak támogatni lehet a munkáját. Nem véletlenül beszél feltételezésekről, hiszen napjaink politikai küzdelmeiben mindennapos a kormányzati megszólalók esetében a kettős beszéd. 

Az Orbán-rendszer egyik oldalon valóban minden alkalmat megragad, hogy elhatárolódjon az antiszemitizmusnak még a gondolatától is, a másik oldalon elnézi, hogy Csurka- és Horthy szobrokat állítsanak. „Mit gondoljunk a Szabadság téren a mai napig fel nem avatott, de megtűrt Gábriel szoborról? Nem az, aminek mondják, nem az antiszemitizmussal való szembenézés jelképe. Éppen ellenkezőleg. A holokauszt elhazudásának, a korábbi magyarországi gyilkos, állami antiszemitizmus elhallgatásának, a múlt század negyvenes éveiben történteknek, a máig kibeszéletlen bűnöknek a megtestesítője. És hogy van az, hogy az elmúlt napokban az egyik vidéki fideszes helyi képviselő igazi nyilas, náci hangvételű kommenteket oszthatott meg, majd azzal a minősíthetetlen, pofátlan és cinikus megjegyzéssel kifarolhatott a büntetés alól, hogy nem vette észre, mi a sértő abban, amit leírt? Hogyan lehetséges, hogy az egész országot varázsütésre, körbeplakátolják olyan hirdetésekkel, amelyeknek ikonográfiája teljesen egyértelműen a korabeli náci tipográfiát eleveníti fel? Hogyan lehetséges az, hogy maga a miniszterelnök a március 15-i beszédében háttérhatalomról mesél, amely fogalom először a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben bukkan fel? Ezek mind-mind az elfogadhatatlan kettős beszédet idézik fel az emberben” – utal a hatalom napi gyakorlatára.

Nemzetközi szinten mit remélhetünk Bóka János megbízásától, amikor az Európai Unióval „sajátos” viszonyt alakított ki a magyar kormány?  Gábor professzor maga is megemlíti, hogy a magyar diplomaták helyzetét nem könnyíti meg, ahogyan Orbán Viktor külpolitikai téren minden platformon a szövetségeseink nézeteivel ellentétes álláspontot alakít ki. Nem tekintenek minket megbízható partnernek. Ebben a helyzetben kellene olyan javaslatokat letennie a brüsszeli politikusok asztalára a magyar miniszternek, amelyek komolyan vehetők. Amelyeket a témával foglalkozó filozófusok, történészek, politológusok, szociológusok Európa-szerte támogatni tudnak, mert azokat komolyan kell venni. Ha ez sikerül, akkor szerinte a sajtó is világszerte mellénk áll majd. 

„Más lesz a helyzet, ha kilóg a lóláb, és az egész mögül láthatóvá válik, hogy a világszerte elharapódzott antiszemitizmus ügyét a magyar kormány csak eszközként kívánja felhasználni, az egész mögött csak szűken vett politikai célkitűzések vannak. Akkor minden törekvésünk visszhang nélkül maradhat” – figyelmeztet Gábor György.