A tegnapi tüntetés után
Régen éreztem magam olyan jól, mint tegnap, tüntetés után hazafelé menet: ezek a fiatalok győzni fognak!
Minden szempontból nagyszerű demonstrációt szerveztek a civil szervezetek, sok-sok fiatalt megmozgatva: a kormánypárti „köz"- és terrormédia is példamutató tárgyilagossággal számolt be róla…
Ja: nem…
Jellemző részlet: a tér távolabbi pontján a „magyar anyák" nevében ordítozott valaki, meglehetősen kevés szimpatizánsnak: a fiatalok oda-odamentek, majd nevetve vissza a tüntetőkhöz.
Azt hiszem, valamit megértettem. Az én korosztályom távozóban van, s utánunk jönnek Orbánék is. Kik szabadlábon, kik börtönből, de jönnek.
És jönnek a fiatalok, jókedvűen és elszántan. Nekik mesélhet Gulyás Gergely, Szijjártó Péter, maga Orbán Viktor is: lepereg róluk minden hazugságuk.
Adyt hallom, a mindig aktuális Adyt:
„Testvéreim, nincs nemigaz szavatok / S százszor többet merhettek, minthogy mertek. / Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb / Életre váltott jussa nem volt soha, / Mint mai, bús, magyar, ifju embernek.
Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs, / Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság / S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok / S mégis, sír-mélyről látom sikeretek: / Holnap talán könnyebb lesz a mártirság."
Szavazhatnak ma bárhogy, csinálhat a 133 legbátrabb magyar akármit, földhöz is verhetik magukat: veszíteni fognak, bukásuk szégyenteli lesz – saját gyermekeik is megtagadják őket.
A téren összegyűlt fiatalok győzni fognak.
