A vétónak súlyosan negatív pénzpiaci hatásai lennének
„A piacok kompromisszumra számítanak” – ezzel a címmel közölt cikket a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung, megállapítva: a magyar és a lengyel vétó hidegen hagyta a piacokat, a két állam pénzének árfolyama tartani tudta magát. Igaz, a piacok kiegyezésre számítanak, de azért az elemzők óva intenek a tárgyalások kudarcától. A forint és a zloty hét eleji erősödését a dollárral szemben, a szakértők inkább a dollár gyengeségének tulajdonítják.
Idézte a cikk a Commerzbank devizaelemzőjét, aki hangsúlyozta, hogy persze „a szakértőink és a piac is arra számítanak, hogy végül mégiscsak megállapodnak majd”. Hasonlóan vélekedett a Deutsche Bank elemzője a Frankfurter Allgemeine Zeitung-nak.
A „rendes” költségvetés elfogadásának határideje december 7. Ennek elfogadásához kötődik a koronavírus-segély kifizetése is, amelyből egyes brüsszeli elgondolások szerint, esetleg ki lehetne hagyni Lengyelországot és Magyarországot. Mindkét vétózó állam számára hatalmas összegekről van szó: csak a 750 milliárdos segélyalapból a GDP-jük mintegy négy százalékát kitevő hitelhez és vissza nem fizetendő támogatáshoz jutnának. Ennek elmaradása igencsak fájdalmas lenne, és a pénzpiacok azonnali reagálását váltaná ki. A bécsi Raiffeisen Bank szakértője arra hívta fel a figyelmet, hogy ha mégsem jön létre megállapodás, „az rövid távon a pénzpiacok negatív reagálását váltaná ki, és ez éppen a közép- és délkelet-európai államokat érintené a legsúlyosabban”.
A költségvetés és az egész csomag nélkül a hitelminősítő ügynökségek is szkeptikusabban ítélhetnek meg néhány euró-államot, mert a csomag „erősíti a tagállamok hiteltörlesztési lehetőségét, és főleg éppen azokét, amelyek erősen eladósodtak”. Az illető szakértő szerint, a pénzügyi piacok általában is kritikusabban szemlélhetik az EU válságmenedzselését.
Egy további, még messzebbre ható összefüggés is felmerül. Az idézett szakértő szerint, Európa a segélycsomaggal közös, és távolabbra mutató fiskális politikába kezd. „Ám a nyugati adófizetőkkel nem lehet elfogadtatni, hogy olyan illiberális kormányokat finanszírozzanak, mint a lengyel és a magyar. Ez mutatja a közös fiskális politika határait, de egyben a közös valuta működőképességének határait is, mert ahhoz, éppen fiskális, és alighanem gazdasági unió is szükséges”.
