A vírus hatása a tantervdikatatúrára és a hátrányos helyzetre
A koronavírus második hullámát állig felfegyverkezve váró kormány feje, Orbán Viktor, a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország című műsorában a tanévkezdés kapcsán, ma reggel arról beszélt: mivel nem mindenhol egyformán jelenik meg a vírus az országban, ezért minden ügyet megvizsgál a kormány, és ott fognak áttérni a digitális oktatásra, ahol erre szükség van. Tavasszal azért hoztak általános szabályt, mert a biztonság volt a legfontosabb, de a jövőben a helyzethez jobban alkalmazkodó védekezést fognak alkalmazni. Szavaiból az is kiderült, a digitális oktatás nem olyan jó megoldás, mint amikor személyesen történik a tanítás, hiszen a tanároknak nem csak tudást kell átadniuk a gyerekeknek. A hagyományos oktatás, a személyes kapcsolat azért is fontos, mert a tanulás jellemformálás, nevelés is kell, hogy legyen.Az újságíróban óhatatlanul felmerült kérdésre, hogy akkor ezek szerint, az agyon dicsért digitális oktatásra való áttérés mégsem volt olyan kiváló. Nahalka István oktatáskutató válaszolt.
Nahalka István megjegyezte, bár nem szívesen teszi – hiszen nem híve az Orbán kormánynak –, de ebben a kérdésben meg kell védenie a miniszterelnököt. Hiszen nem azt mondták a digitális oktatásról, hogy az jó, hanem azt, hogy általa sikerült kivédeni a problémákat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a digitális módszereknek, a digitális pedagógiának nem kellene nagyobb szerepet kapnia az oktatásban – tette hozzá. Esetleg a tizenkettedikeseknél már az is elképzelhető, hogy ilyen formában tanuljanak. Ám az iskolákra – sokak véleményével ellentétben – szerinte távlatban is szükség van.
Ma már tisztán látszik az is – hiszen felmérések készültek a tapasztalatokról –, hogy bár a kormány dicshimnuszokat zengett a digitális oktatásról, mégsem volt az olyan jó. Két komoly hátulütője volt, az egyik, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek digitális eszközök hiányában, nem tudtak kapcsolódni hozzá, és bár a pedagógusok megpróbáltak megoldást találni a problémára, de azok nem voltak hatékonyak. Azt, hogy ez mekkora kárt okozott, milyen hátrányba hozta ezeket a gyerekeket, még nem is tudjuk. A pedagógusok most próbálják a kár nagyságát felmérni.
A másik probléma a digitális oktatással az volt, hogy rendkívül eltérő minőségben végezték a pedagógusok. Azok, akik az iskolában már a kötelező bevezetés előtt is éltek a digitális oktatás lehetőségével, csak átszervezték a munkájukat. Nekik sikerült a személyre szóló magas színvonalat biztosítani.
Ugyanakkor azoknak – és sajnos ők voltak többségben –, akik az iskolában addig is a hagyományos frontális oktatást választották, vagyis a katedráról, a digitális eszközök használatának mellőzésével tanítottak, sokkal rosszabb minőségű oktatást folytattak. Csupán annyit tettek, hogy a megoldandó feladatokat kiküldték a gyerekeknek, és várták vissza az eredményt.
Arra a kérdésre, hogy akkor gyakorlatilag fuccsba ment-e az előző tanév második féléve, az oktatáskutató azt válaszolta, sok helyen sokaknak, olykor egész osztályoknak is fuccsba ment, de lássuk be, a face to face oktatás is sokszor fuccsba megy sokak számára. Az azonban biztos, hogy a jó tanulók is megszenvedték ezt az időszakot.
S, hogy ebben a félévben lehet-e kompenzálni a károkat? Nahalka István szerint, nyilván lesznek lelkiismeretes pedagógusok, akik ezt megkísérlik. Ám, mivel az új – vagy akár a régi – Nemzeti alaptanterv, és a következményeként kialakult tantervdiktatúra amúgy is agyonnyomja a tanárokat ugyanúgy, mint a diákokat, a pedagógusok nagy része inkább úgy vélekedik, haladni kell, tehát az új tananyagot oktatja majd. Reményre az ad okot, hogy minden nyomás ellenére is van egy kisebbség, amelyik nem akarja a gyerekekkel szemben elkövetni ugyanazokat a bűnöket, amelyekre az alaptanterv, a kerettantervek köteleznék őket, ezért másképp, és mást oktat.
S, hogy mi történne, ha újra be kellene vezetni a vírushelyzet miatt a teljes körű digitális oktatást? Az oktatáskutató szerint, már könnyebb lenne a helyzet, hiszen az eddigi tapasztalatokat felhasználná mindenki. A civil szervezetek is felkészültebben segítenének. A probléma az, hogy épp az államapparátus nem felkészült a segítségre. Az előző években elmaradt a digitális pedagógiai fejlesztés, amire pedig uniós pénz is volt, a digitális oktatási stratégiának, a digitális rendszernek már rég készen kellett volna lennie. Ugyan készült egy-két fejlesztés, de módszertanilag azok sem túl biztatóak.
Az már szintén a reggeli rádióinterjúban hangzott el, hogy Orbán Viktort is meglepte, hogy a hátrányos helyzetű térségek tanárainak egyszeri, 500 ezer forintos juttatásáról Kásler Miklós miniszter saját hatáskörben döntött, de gratulál neki, mert jó döntés volt. Régi vita, hogy a leszakadó kistelepülések orvosainak, tanárainak munkája nem ugyanaz a kihívás, mint az V. kerületben, és már 30 éve is látni lehetett, hogy állami intézkedés nélkül, ezeket a munkahelyeket nem fogják elkapkodni – fejtette ki. Hozzátette, már akkor felmerült, hogy legyen például egy speciális kvóta, de azóta sem született döntés a kérdésről. A mostani megoldás nem rendszerszintű, ezért vissza kell rá térni a következő hónapokban.
Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, épp itt az ideje, hisz az ellenzék tíz éve is ezt követeli minden esztendőben. Eddig süket fülekre talált.
Jó reggelt, Magyarország!
