A vita, amely nem volt vita

Nekünk a kormány által működtetett és irányított médiával van és volt bajunk, azzal a tizennégy évvel, amely tökéletesen egyirányúsította a nyilvánosság állami kezelését; valahonnan, egy láthatatlan központból érkező utasítások alapján jutott információhoz a társadalom többsége. Szóval még most sem értem, miért kötötte Magyar Péter a vitákon való részvételét a „köztévés” első szerepléshez.

Annyit azonban mégis ismerjünk el, hogy – hosszas elemzés után – a politikai vezetés úgy döntött, ám legyen: fogadja a tizenegy listaképes párt vezetőjét – a saját szabályai szerint, persze. Semmi előzetes egyeztetés, sem a körülményekről, sem pedig a témákról; a hatalomnak megint csak a trükközés, a sunyiskodás jutott az eszébe. Azaz: sajátos, amúgy elfogadhatatlan szabályokat lefektetni, azokat aláíratni, egy, a többség számára ismeretlen helyre zsúfolni a szereplőket, és olyan korlátok közé szorítani, amelyek biztosan nem engedik meg a tényleges vitát, az érdemi párbeszédet. Ezen felül két olyan műsorvezetőt választani, akik már bizonyítottak a Fidesz számára: hűséges szolgálói és kiszolgálói a rendszernek.

Magyar Péter elsőként tiltakozott, és tett közzé egy olyan nyilatkozatot, amelyből arra lehetett következtetni, nem megy el a vitára, viszont tüntetést szervez a Várkert Bazár elé, aztán – önállóan – a Kutyapárt közölte, hogy nem megy el, ugyanakkor performanszt szervez, ugyanoda. Dobrev Klára végig kitartott eredeti álláspontja mellett, azaz ott lesz, de utóbb azt azért rögzítette: nem a Fidesz játékszabályai szerint fog játszani. És ezt tette Magyar Péter is: saját szabályait fogja követni, miközben a híveit változatlanul a helyszín elé toborozta. Azt is sejtetve, hogy nagy esély van arra, idő előtt ott hagyja az alkalmi stúdiót, és kimegy tüntetők közé. A kutyák közben lecserélték EP-listavezetőjüket, és egy humoristát delegáltak, Dobrev pedig a Clark Ádám térre toborozta híveit, hogy ne a szervezők által kijelölt rejtett útvonalon közelítse meg a helyszínt, hanem gyalogosan, baráti társaságban. 

Ezek voltak tehát az előzmények, amelyek azt sejtették: inkább botrány lesz ebből, mint valódi tartalmi polémia. Nem tudhattuk, hogy az agit-prop osztály hogyan készítette fel a várható történésekre részint a műsorvezetőit, részint pedig saját emberüket, Deutsch Tamást. Hogy engedjenek szabad folyást a meghívottak akaratának, vagy fojtsák beléjük a szót, beszéljenek egyszerre, totális káoszt teremtve, vagy egy olyan levezetést tervezve, amelyben azt nyilatkozzák: hogy az ellenzék ellehetetlenítette a normál beszélgetést és a közvetítést. 

A tömeg már hat óra körül elkezdett gyülekezni, hogy tanúja legyen egy mintegy másfél évtizede nem látott helyzetnek.

Nyugodtan kijelenthetjük: a többség botrányt szagolt a levegőben. És ezt a „köztévé” némiképp meg is alapozta; a vita előtti Híradóban leplezetlenül kampányoltak a kormánypárt mellett: Orbán Békemenetre invitáló kisfilmjét játszották be, majd Lázár János is bemutathatta kampányútját, illetve a Nézőpont kormánypárti kutatója kapott lehetőséget a Fidesz éltetésére. Eközben, vagy inkább ezt megelőzően, a Várkert Bazár előtt Magyar Péter a DK-s szimpatizánsok ellen hergelte a sajátjait; eléggé ellenszenves módon. 

De, ha már ellenszenves: már az első kör, a bemutatkozás rávilágított: ennek a műsornak a célja szempontjából semmi értelme. Volt, aki egy semmire se jó, megjegyezhetetlen szerepet választott, mások belerúgtak másba, Deutsch Dobrevbe és Magyarba, Magyar Deutschba, Toroczkai lényegében mindenkibe. Innen kezdve, pedig a néző azért várta a második kört, hogy vajon ki fog és miként visszavágni a másiknak. A megadott téma érdektelenné vált (amúgy a NATO és a védelmi rendszer…), Dobrev mindenesetre ellépett a Fidesz ütése előtt, és csak Orbán bűneit sorolta (van bőven, két percnél több…) Aztán Pekárné Farkas Emese (Második Reformkor) váratlan fordulatot vitt a műsorba: Deutschnak szegezett egy kérdést (kit neveznek hazaárulónak), amire végül nem kapott persze választ, majd népszavazási kérdést jelentett be. És nagyjából ki is csúszott az MTVA kezéből a program; értelmetlen üzengetések, válaszok nélkül, amelyet az M1 emberei is tehetetlenül hallgattak, Körülbelül a program 35. percében már nyilvánvalóvá vált: amit látunk, az minden, csak nem vita, párhuzamos szövegek. Olyan párhuzamos szövegek, amelyeket előre megírtak, természetesen függetlenül a meghirdetett témától. Voltak ebben elfogadható produkciók, de akadt kifejezetten szánalmas is. Nem a politikai elfogultság mondatja velem: Deutsch Tamás akadozva olvasta, mondta fel a leckét (háborúpártiak, dollárbaloldal, guruló dollárok, migránsgettó). 

Összességében elmondható: nagy bajban van az elemző, mit is tolmácsoljon az olvasónak: fontos lett volna megnéznie ezt a műsort, illetve kapott-e eligazítást a június 9-i választáshoz. Talán nem túlzás azt állítani, valójában semmit nem veszítettek. Akinek amúgy is megvan a pártpreferenciája, az úgyis amellett fog szavazni. Aki pedig nem különösebben érdeklődik a politika iránt, az nagy eséllyel elkapcsolt az M1-ről. Mert a műsor éppen azt ölte meg, ami ennek a két órának az értelme lett volna: az igazi vitát. Tizenegy párhuzamos monológ hangzott el. És aztán újra híradók, igen, újra fideszes pártpropaganda. 

Csak egy kérdést kell eldöntetlen: volt ennek értelme? Talán annyi, hogy nem volt, nem lett botrány. Akkor és ott nem, de a botrányos „köztévé” gurul tovább, zavartalanul. Mint ahogy a jogállam lebontása is.