Adalékok az forintinfláció feletti győzelemhez
Szeptemberben az infláció „hatalmas gyomrost kapott” – volt olvasható a bulvárra hajazó szakmédiában is. Nem volt ennél különb a Nagy Márton vezette Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleménye sem. Eszerint „A háború, az energiaárak és az elhibázott szankciók olyan mértékűvé emelték az inflációt Magyarországon, hogy azzal a jegybank nem tudott megbirkózni, ezért a kormány átvette az infláció elleni küzdelem feladatát és felelősségét. A kormány vállalta, hogy a családok védelme érdekében saját eszközöket bevezetve, letöri és 2023 év végére egy számjegyűre csökkenti az inflációt.” Azért csökkent szeptemberre az áremelkedés 12,2 százalékra, mert „a kormány az indokolatlan áremeléseket alkalmazó multinacionális kereskedelmi vállalatok megfékezése érdekében bevezette az online árfigyelő rendszert és elrendelte a kötelező árcsökkentő akciókat.” Tény, hogy a forint inflációja az augusztusi 16,4 százalékról 4,2 százalékponttal alacsonyabb lett a múlt hónapban, de tényszerűen bizonyítható, hogy ez nem a kormány – idézett tartalmú – antiinflációs politikájának következtében állt elő.
A minisztérium kiadott közleménye pontosan követi Orbán Viktor politikai kommunikációjának modelljét, miszerint a forintinfláció elszabadulásához a kormánynak semmi köze nem volt, minden tőle független, külső tényezőkre volt visszavezethető. Ám – e modell szerint – a drágulás letörése a kormány infláció elleni sikeres harcának köszönhető, amit az kényszerített ki, hogy a jegybankban nem értenek az áremelkedés megtöréséhez – mint volt szíves ezt a sommás ítéletet Parragh László nemrég közreadni (nem mellesleg: felesége, Bianka, mint a monetáris tanács tagja, egyetlen alkalommal sem beszélt ki az MNB-ben megszületett döntésekből).
A kormányközeli megszólalók mondanivalói nyilván nem könnyítik meg a részletek iránt is érdeklődők számára a tisztánlátást. Ráadásul az infláció számításának szakmai kérdéseiről még a szakújságíróknak is állandóan frissíteniük kell az egykoron megtanultakat. Ilyen feltételek mellett nézze el nekem a Kedves Olvasó, ha a következőkben kénytelen leszek olyan kérdésekről írni, melyek megértése első olvasásra nem lesz könnyű. Mentségül annyit mondhatok, hogy a tárgyi igazság kifejtése néha még akkor is nehéz, ha azt nem akadályozza meg a szándékos hatalmi/politikai félretájékoztatás gyakorlata.
A szeptemberi inflációesésről
A KSH által publikált adatokat górcső alá véve, a következőket állapíthatjuk meg.
- A szeptemberi 112,2 százalékos árindex – az előző év azonos adatához mérve – az augusztusi 116,4 százalékossal szemben 4,2 százalékponttal volt alacsonyabb. Ugyanakkor a szeptemberi árindexet a bázishatás 4,3 százalékponttal segítette. Ez annyit tesz, hogy a drágulásból ekkora tavalyi árnyomás került ki. A kétféle rezsiszámla-számítás rendszerének hatása ugyanis tavaly szeptemberben jelent meg először az árindexben, és eredményezett jelentős áremelkedést 2022 augusztusához képest. Az idei szeptemberi inflációból ez iktatódott ki. Vagyis, ha a kormány semmit nem csinál, a kieső tavalyi nagy árnövekedések akkor is lefelé húzzák az árindexet. Így aztán nem túlzott merészség bevállalni – nagy melldöngetés közepette –, hogy az infláció az év végére, sőt, már novemberben egy számjegyű lesz. A nagy tavalyi áremelkedések kiesésével számolva, ez már az év elején is látszott. Látszik továbbá – ha semmi sem változik –, hogy az inflációból októberben 2,1, november-decemberben pedig 1,9-1,9 százalékpontos 2022. évi árdrágulás esik ki. Az év végén mérhető infláció – az idén szeptemberig bekövetkezett hat százalékos dráguláson túl – azon múlik, hogy a továbbiakban egyik hónapról a másikra mekkora lesz az áremelkedés. Amit a kormány a saját antiinflációs teljesítményének tart, az egyrészt nem mérhető (online információs rendszer hatása), másrészt erősen kétes értékű (mesterségesen előírt árcsökkentés). Nagy valószínűséggel gyanítható, hogy egyik módszer sem fog – nagy magyar találmányként – bekerülni a közgazdasági irodalomba, mint követendő, sikeres inflációt letörő eszköz.
- Szeptemberben a fogyasztói árszint 0,4 százalékkal emelkedett – nagyobb mértékben, mint júniusban vagy júliusban – az előző hónaphoz mérten. Annak ellenére, hogy a kormány által kierőszakolt, elfojtott infláció ebben a hónapban már hatott. Ti. az élelmiszer-ársapkák levétele után a 62 termékkategóriára előírt kötelező árcsökkentés a nagy (multi) kereskedelmi cégeknél. (Júniusban és júliusban még csak az ársapkák érvényesültek nyolc élelmiszerre.) Vagyis szó nincs arról, hogy az infláció kiiktatódott volna a magyar gazdaságból, csak a tavalyi drágulás aktuális része esett ki az előző év azonos időszakához mért indexekből. A „friss”, az előző hónap árszintjéhez viszonyított áremelkedés nagyobb volt az ársapkák levétele előttinél.
- Kiugró árnövekedés mutatkozott az előző hónaphoz képest, és a szokott tendenciától eltérően, a női és a gyermek felsőruházatnál (őszi keresleti többlet hatása, vagy az indokolatlan szankciók ide is begyűrűztek?), a szerencsejátékoknál (költségvetési többletbevételi igény), a tűzifánál (télre való felkészülés kereslete – szociális támogatások nélkül, a kormány családpolitikájának részeként?) és a tankönyveknél (iskolakezdés, költségvetés-bevételi igény).
- A forint árfolyama a nyár folyamán, amikor a szeptemberi kínálatot ruházati cikkekből és tartós fogyasztási cikkekből a cégek beszerezhették, folyamatosan erősödött az euróhoz és a dollárhoz mérten is. Ennek ellenére, e két – import által erősen érintett – árufőcsoportnál az átlagosnál nagyobb drágulás következett be, ami szintén nem arra utal, hogy az infláció kiiktatódott volna.
- Ahol a KSH árcsökkenést mutatott ki szeptemberre az augusztusi árakhoz képest, az elsősorban az élelmiszereket érintette. Nem lehet bizonyítani – mert nincs rá mód –, csak feltételezni lehetséges, hogy ebben az árösszeírás gyakorlatának is szerepe lehetett. A napi tapasztalással ugyanis nem esik egybe, hogy hónapról-hónapra – szakadatlanul, szünet nélkül – csökken (februártól, márciustól) a tej, tejtermék, tojás, sertészsír, száraztészta, édesipari lisztes áru ára, áprilistól pedig a liszté és a friss zöldségeké. Ám, ha mégis ez lenne a valóság, mi magyarázza, hogy a felsorolt, egyre olcsóbb alapanyagokat felhasználó éttermek árszintje továbbra is rendre emelkedik. És ugyanez látszik a munkahelyi előfizetéses étkezés, az iskolai, óvodai és bölcsődei étkeztetés árszintjénél, továbbá a büféáruk árainál is.
- Ugyancsak kérdéses annak a helyénvalósága, hogy az elektromos energia árcsökkenése már tavaly októberben megindult, majd idővel megtorpant, de márciustól hónapról-hónapra zsugorodó árakat jelez erről is a statisztika. Így lett a 2022. szeptemberi általános villamos energia 470 forintos átlagára idén szeptemberre 450 forint. Ugyanígy nem életszerű az sem, hogy a vezetékes gáz ára tavaly decembertől hét hónapon át egyre és egyre olcsóbb lett. (A tavaly novemberi köbméterenkénti átlagár 242 forint volt, most szeptemberben viszont már csak 155 forint.)
Következtetés
Az Orbán-kormány képtelen érdemi antiinflációs politikát folytatni, mert gazdaságpolitikájából is „csak” a gazdaság hiányzik. A kormányzati politikát ténylegesen kizárólag a politika, a hatalom megtartásának érdeke mozgatja. Most is arról van szó, amikor a magától is lefelé ereszkedő infláció elé állva el akarja hitetni, hogy ez az ő műve, neki köszönhet minden jótéteményt a választópolgár.
Ha Orbán Viktor érdemben fel kívánt volna lépni az unió legmagasabb inflációjának letörése érdekében, akkor ebben az évben nem nyomta volna meg a bérkiáramlást, nem hozott volna inflációt erősítő monetáris politikai döntéseket, piacellenes lépéseket, nem engedte volna fellazítani a költségvetési politikát (a tavalyi, Szijjártó vezérelte extra orosz gázvétel nélküli 4,8 százalékos hiánnyal szemben az idén most már 5,2 százalékos a deficitcél a GDP-hez viszonyítva, vagyis szó nincs szigorodó fiskális politikáról), és nem áll ellen az unió jogállamisági követelményei teljesítésének. Ez utóbbi következménye az ország további eladósításával a kamatszolgálat több ezer milliárd forintra való felpörgetése, ami a GDP arányában számítva is egyszer már meghaladottnak vélt szintet jelent.
