Aggasztó, ahogy a politikusok támadják a bíróságokat
A kormány olyan struktúrát, olyan légkört teremtett, amelyben egy politikailag kényes ügyben szakmai alapon döntő bíró joggal érezheti fenyegetve az egzisztenciáját. Erről beszélt a Hírklikknek Lázár Domokos jogász-szociológus annak kapcsán, hogy az utóbbi hetekben a kormánymédia nyíltan politikai elfogultsággal vádolta a bíróságokat, amire példátlan erősségű szakmai ellenreakció érkezett. A Debreceni Törvényszék hivatalos közleményben utasította vissza, hogy politikai alapon döntött volna a Magyar Pétert érintő sajtóperben, és figyelmeztetett, az ilyen támadások alkalmasak a bírói tekintély aláásására, a bíróságokba vetett közbizalom megingatására. A Magyar Ügyvédi Kamara külön állásfoglalásban ítélte el azokat a közszereplőket, akik általánosan megkérdőjelezik a bíróságok pártatlanságát, és emlékeztetett, a bírói függetlenség nem politikai ízlés kérdése, hanem a jogállam egyik alapfeltétele. Emlékezetes, az uniós jogállamisági értékelések évek óta kifogásolják a magyar igazságszolgáltatásra nehezedő politikai nyomást és a romló közbizalmat, a mostani konfliktus pedig jól mutatja, hogyan válik a bíróságok függetlensége a belpolitikai küzdelmek frontvonalává.
Megőrizhetik a bírák a függetlenségüket, vagy a mostani politikai helyzetben elkerülhetetlen, hogy behódoljanak a kormányzati akaratnak?
Ha a mostani szűkebb időszakról beszélünk, akkor nagyjából ugyanaz zajlik, mint az utóbbi évtizedben: a kormány folyamatosan szűkíti a bírák autonómiáját. A bírói szervezet csúcsára olyan embereket ültettek, akik nem elsősorban a jogszabályoknak, hanem a végrehajtó hatalom elvárásainak akarnak megfelelni, és ez mérgező légkört teremt az igazságszolgáltatás körül. Tizenhat év után most először kérdéses, hogy a Fidesz meg tudja-e őrizni a hatalmát, ezért minden közéleti kérdést érintő bírósági ítéletnek politikai tétje van, adott esetben jelentős. Minden olyan döntés, amely a kampányban akadályozza a Fideszt a hatalmi érdekeinek érvényesítésében, vagy a kormány politikai érdekeivel valamilyen szinten ellentétes – elegendő ehhez egy propaganda-lap terjesztésének korlátozása –, máris automatikusan megindulnak a bíróságok, vagy az adott bíró elleni kirohanások. A kormány olyan struktúrát, olyan légkört teremtett, amelyben egy politikailag kényes ügyben szakmai alapon döntő bíró joggal érezheti fenyegetve az egzisztenciáját. Ezek a bírák kockáztatnak, és ezért tiszteletet érdemelnek.
A Magyar Ügyvédi Kamara is figyelmeztetett a bíróságok elleni politikai támadásokra. Ennek lehet bármilyen foganatja?
Teljesen egyetértek a kamara januári közleményével, amely aggasztónak nevezte, hogy közszereplők nyilatkozataikkal megkérdőjelezik a bíróságok pártatlanságát és a bírói függetlenséget. Amikor egy miniszter „tiszás bírót” emleget és nem talál kivetnivalót abban, hogy bírák nevét, lakcímét nyilvánosságra hozzák, az önmagában nagyon komoly politikai nyomásgyakorlás. Nem lepődnék meg, ha a következő hetekben, hónapokban ennél is keményebb beavatkozásokról érkeznének hírek.
Ez egy hosszabb folyamat része. Néhány éve Rogán Antal a halálos balesetet okozó szlovák Rezesova esetében még ennél is tovább ment...
Ha visszaemlékszünk, 2010 óta a kormány sokféle módon megpróbálta már korlátozni a bírói függetlenséget. Elég csak az ügyelosztási rend „megbabrálására” gondolni, vagy arra, ahogyan megnyirbálták a bírák szakmai testületeinek jogköreit. Ezekkel kapcsolatban már Strasbourgig eljutó eljárások is voltak. Az sem új, hogy a kormány politikai kommunikációval próbálja befolyásolni a bíróságok döntéseit: ha ellenük döntenek – különösen sajtóperekben –, azonnal támadják a bírót és a bíróságot. A sajtóperek a tipikus terepei az ilyen konfliktusnak. Ezeket a pereket a kormányközeli propagandatermékek döntő többségben elveszítik, mert nyilvánvaló hazugságokat terjesztenek, és a bíróságok – értelemszerűen – rendre helyreigazításra kötelezik őket. A hatalom mára ezt beárazta. Úgy számolnak, hogy megéri nyilvánvaló hazugságokat is bedobni a nyilvánosságba, mert mire az érintett fél perel, majd ítélet születik és annak a kommunikációja eljut az állampolgárokhoz, addigra a hamis állítás már rég megtette a maga hatását. A társadalom egy részéhez sokkal nagyobb erővel jut el az első hazugság, mint a későbbi bírósági korrekció.
Ki védi meg a bírót, ha politikai célponttá válik?
Ha a támadás rágalmazásba, fenyegetésbe csúszik át, a bírónak ugyanúgy megvannak a jogi eszközei, mint bárki másnak, polgári vagy büntetőeljárást indíthat. Ám amikor kormánytag minősít egy konkrét bírói ítéletet (ami jogállamban eleve elképzelhetetlen lenne, hiszen sérti a hatalmi ágak elválasztását), ilyen helyzetben a jogi út szűk. Egy jól működő demokráciában az ilyen megszólalás után a közvélemény lemondásra szólítaná fel az illető politikust, és ténylegesen távoznia is kellene a pozíciójából. Erre hazánkban még nem volt példa.
Lehet egyáltalán pártatlan egy bíró a mostanihoz hasonló, túlfeszítetten viharos időkben? A bíró is ember, neki is van politikai véleménye…
Mindenkinek van valamiféle politikai meggyőződése, természetesen a bíráknak is. A lényeg az, hogy ítélkezés közben kizárólag a jogszabályok alapján döntsenek, a saját politikai értékeiktől függetlenül. A jogbiztonság elve ezt követeli meg. A jogi norma, ideális esetben, eleve nem vezethető le közvetlenül politikai preferenciákból, az ítélkezés tere elvben el kell, hogy váljon a politikai szimpátiáktól.
Akkor is, ha a jogszabályok maguk is egy autoriter rendszer termékei?
Ebben látom magam is a legnagyobb ellentmondást. A bírói függetlenség elve akkor érvényesülne igazán, ha maga az alkalmazandó joganyag is jogállami elvek szerint születne, de Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben ez nem így történt. A bíróságoknak a Fidesz által kialakított joganyaggal kell dolgozniuk, miközben az Alkotmánybíróság és a Kúria a kormány befolyása alatt áll, így a belső alkotmányos korrekciós mechanizmusok gyakorlatilag nem működnek. Marad egyrészt a politikai nyomásgyakorlás az állampolgárok és ellenzéki szereplők részéről, másrészt a nemzetközi fórumok, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága.
Elmondta, mi volna ideális. Beszéltünk a jogrendszer hiányosságairól. Felteszem újra a kérdést: ilyen viszonyok között megőrizhető a bírói függetlenség?
A magyar bíróságok más intézményekhez képest még mindig viszonylag függetlenek, vannak valóban autonóm bírák és bírói testületek. Éppen ezért különösen aggasztó, hogy a kormány az egyetlen, még viszonylag működőképes jogállami intézményt folyamatosan támadja. Amíg ez az autokratikus hatalom a helyén marad, addig az intézményrendszertől sem várható el, hogy kifogástalanul működjön. A bírák legfeljebb a meglévő szűk mozgástérben próbálhatnak szakmailag tisztességesen ítélkezni, számolva a személyes kockázatokkal is.
