Ágh Attila: az ellenzéki pártoknak országos program kellene a választásokra

Millei Ilona 2024. február 6. 07:00 2024. feb. 6. 07:00

Ágh Attila szerint az önkormányzati választásokon két út van a szavazatok maximalizálására. A politológussal annak kapcsán beszélgettünk, hogy a múlt héten Szolnokon az ellenzéki pártok együtt mutatták be közös polgármester-jelöltjüket, Győrfi Mihályt. Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke többek között arról beszélt, hogy az ellenzéknek már csak azért is össze kell fognia, mert a demokraták az együttműködésben hisznek, a demokrácia pedig az együttműködés kultúrájáról is szól. Ágh Attila szerint csak a szolnoki összefogást kellene kiszélesíteni, és országos érdekben gondolkodni.

Ön szerint példa vagy kivétel az ellenzék szolnoki megállapodása? 

Több szempontból is kivételes. Az önkormányzati választások kapcsán elöljáróban el kell mondani, hogy a szavazatok maximalizálásnak – amire az ellenzék törekszik – kétféle módja van. Közülük azonban napjainkban általában csak az egyiket említik, azt, ha az ellenzék összeáll, közös jelöltje van, és akkor nem oszlanak meg a szavazatok, vagyis működik a szavazatmaximalizálás. Ennek egyik példája a szolnoki összefogás. Ám a másik mód, ami általában a világon, és Európában elterjedt, az, hogy van egy közös program, amiben megállapodnak, ennek alapján együtt kampányolnak. Ez sokkal nagyobb választási sikert biztosít, mint önmagában véve a pártok összebólintása. Nemrég a Jászberényben tartott időközi választáson – ahol működött az összefogás, a DK pedig bakizott, mert nem csatlakozott hozzá, aztán nagyon meg is bánta – így nyert az ellenzéki jelölt. A jászberényi és a szolnoki esetben az a közös, hogy a pártok egy személyben bíztak meg, mögötte alakult ki egyfajta „praktikus előválasztás”. A pártok belátták, hogy a kiválasztott személy helyben jól működik, van támogatása. Csakhogy szerintem a szolnoki és a jászberényi eset is kivételes. Azt ugyanis nem tudjuk, hány olyan hely van még az országban, ahol találni olyan kivételes személyiséget, aki a konkrét tevékenységével maga mögé tudja állítani az ellenzéket, és ebből nincs feszültség. Ez egyben ellenpélda is arra, hogy az ellenzék tulajdonképpen nem vállalkozik az igazi „széles útra”, az igazi sikerre. 

Mi lenne az igazi „széles út”? 

Az, hogy közös programot hirdessenek, és annak alapján maguk mögé állítsanak szélesebb tömegeket. Van emögött egy félrevezető elképzelés – ami első menetben igaz –, hogy minden önkormányzatnak sajátos helyzete van, tehát egészen más programokat kell egy konkrét mezőben megfogalmazniuk. Ez azonban elfedi a lényeget, amire már jónéhány önkormányzati szakember rámutatott: egy országos folyamat is van, amelyet az ellenzéknek meg kellene állítania. 

Mi ez a folyamat?

Az, hogy mind az anyagi támogatottság, mind az önkormányzati jogok visszaszorítása zajlik. Magyarán a kormány lépésről-lépésre pénzt és hatáskört is elvesz az önkormányzatoktól.  Ez pedig nagyon sújtja az ellenzéket is. 

Ezt a folyamatot kellene közösen megállítania az ellenzéknek? 

Igen. De hiába mondják a szakértők, hogy álljatok össze, és mondjátok el, milyen disznóság folyik, ahogy azt is hiába ismételgetik, hogy az ellenzéknek együttesen kellene föllépnie, mert ez a folyamat minden önkormányzatot érint, és mindenki meg is fogja érteni, nem teszik. Pedig most is vesznek el jogokat az önkormányzatotoktól azzal, hogy nem adják meg a különböző funkciókra való ellátmányukat. Ezzel tulajdonképpen elszegényítik, vagyis legyengítik az önkormányzatokat, mert kénytelenek az egyre csökkenő erőforrásaikat egyre szélesebb körben szétteríteni. Mégsincs közös ellenzéki kampány. A közös összefogás követelése – ami nagyon szép és jó, de kevés –, mellé kellene egyfajta elméletet, fórumot, mozgalmat is adni. Így az ellenzéknek nincs muníciója, „lőszere”. Megjegyzem, látjuk azt is, Orbánnak milyen óriási külpolitikai vereségei vannak, de az ellenzék ugyanúgy nem használja ki ezt sem az uniós választásra. Nem hallunk sem önkormányzati, sem uniós ügyekben semmiféle ellenzéki kampányról, pedig most az ellenzéki pártok számára adódna egy nagy lehetőség, hogy olcsón csináljanak közös kampányt. De nem csinálnak.

Miért? 

Az ellenzéknek nincs kapacitása hozzá, de hiába „fáradtak” el, az nem pótszer, hogy egyes helyeken meg tudnak állapodni. Lehet, hogy erre bólogatnak és irigykednek más városokban, de azokban is meg kellene tudni harcolni, hogy egy közös országos program alapján válasszák ki azokat a személyeket, akik mögé nyugodtan oda tudna állni az ellenzéki beállítottságú lakosság. Az a „meghívás”, ami a jelek szerint megvan Szolnokon, nincs meg másutt. 

De vannak ellenzéki pártok is, amelyek még olyan összefogásra sem hajlandók, mint mondjuk a szolnoki, vagyis, hogy egy ember mögé közösen beálljanak. Példa erre az LMP, amelyik úgy tűnik, ezzel sokkal inkább a Fidesz szekerét tolja, mint az ellenzékét. Az ilyen pártok miért teszik ezt?

A helyzet az, hogy az ellenzéknek a legnagyobb veszteséget az az intézményi bizonytalanság tudja okozni, amit az LMP maximális ügyességgel csinál. Budapesten, és az egyes helyeken annál nagyobb zűrzavart nem lehetne előidézni, minthogy „kinn is vagyok, benn is vagyok”, és mindenféle szakszerűséget hangoztatnak, miközben egy dologhoz ragaszkodnak, ami önmagában véve nagyon fontos dolog, a klímapolitika, a környezetvédelem.  Ott nagyon könnyű, és olcsó kritikája lehet a kormánynak, mert megszüntetett minden környezetvédelmi intézkedést és intézményt. Nem is bánja, ha ebben a tekintetben bírálják. De az teljesen egyértelmű, hogy az, amit az LMP csinál, annak a maximalizálása, hogyan lehet az ellenzéket, és annak az egységét megzavarni. 

Ha most bármelyik ellenzéki párt előállna azzal az ötlettel, hogy akkor készüljön egy közös ellenzéki program, a „széles út”, ez tudna még hatni? 

A választásokig még sok idő van. Tudom, hogy vannak olyan önkormányzati szakemberek, akik már megírták, elmondták azt, hogyan zajlik le évről-évre az önkormányzati jogok és az erőforrások elvonása. Ez egy nagyon jól feldolgozott téma. Az ellenzéknek nem kellene nagyon „megszakadnia”, hogy ebbe a témába beleálljon. Csak elaludtak. Vagyis a szolnoki összefogást ki kellene szélesíteni, mert nincs mindenütt olyan olcsó megoldás, hogy találnak egy kellemes jelöltet, aki mögé oda lehet állni, akinek van helyi népszerűsége, akit minden ellenzéki elfogad. Mert egy csomó esetben már a jelölt személye legalábbis valamennyire kérdéses, és abban a pillanatban felvetődik az a pártlogika, hogy kinek hány jelöltje lesz országosan, helyben, és eltűnik mögüle az a logika, hogy az illető, illetve az ellenzék mit is képvisel. Ha lenne ilyen közös program, akkor az önkormányzatok védelmében azt az embert támogathatná mindenki az adott helyen, aki azt képviseli. Ezt a lehetőséget tulajdonképpen ingyen az ellenzéki pártok kezébe adja a kormány, hiszen helyben olyan őrültségeket csinálnak az akkugyárak, a „kínai biznisz” következtében, hogy attól az embereknek égnek áll a hajuk, akkor is, ha Fidesz-szavazók. Az ellenzéknek egy olyan országos kampányt kellene csinálnia, hogy emberek, állítsuk meg a kormányt, állítsuk meg Kínát, és nem akarunk ilyenfajta gyarmatosítást. Erre odafigyelne sok kistelepülés, ahogy Debrecen is. Az ellenzéki pártoknak országos érdekben kellene gondolkodniuk.