Ágh Attila: valóban sorsfordító lesz, ha ez így megy tovább

Hogyan látja az elmúlt egy év történéseit a FIDESZ – KDNP új kormányzati ciklusában? 

A Fidesz 2022-es áprilisi látványos győzelmével politikai patthelyzet alakult ki. Mégpedig azért, mert a győztes ugyan már a választás előtt belecsúszott a válságkezelés válságába, mégis nyert. Ez a válság tovább mélyült egy év alatt, három alapvető okból is. December közepén az Európai Unió határozatot hozott a források befagyasztásáról, miután Magyarország kormánya súlyosan megsérti az európai jogállamiságot. Közben kiderült, hogy az uniós tagországok közül a nemzetközi felmérések Magyarországot tartják a legkorruptabb államnak. Eközben pedig a gazdaság állapota odáig romlott, hogy Magyarországon van a legmagasabb infláció, és megkezdődött a nagymértékű eladósodás. Beáll az ikerdeficit állapota, ami azt jelenti, hogy a belső költségvetés és a külső elszámolás területén is egyformán komoly deficites folyamatok indulnak be. 

Hogy juthattunk el ideáig?

Egyfelől van egy béna kormányunk, amely nem tud megbirkózni sem az európai uniós követelmények teljesítésével, sem a gazdaság irányításával és rendbehozatalával. Ugyanakkor a politikai patthelyzet másik oldalán vannak a vesztes ellenzéki pártok. Ők nem a választási vereség miatt bénultak meg, hanem azért, mert a választási vereség után még tovább romlott az együttműködés, olyannyira, hogy a törpék között a legnagyobb törpe, a DK nagyon határozott, mondhatni néha agresszív magatartással nem együttműködést próbál kialakítani a többi ellenzéki párttal, hanem megpróbálja elszipkázni a vezetőiket és egyáltalán, magának alárendelni vagy netán felszámolni őket. 

Mi lehet a DK célja?

Gondoljuk meg, hogy Gyurcsány legutóbbi interjújában azzal a megfogalmazással élt, hogy az ellenzéki pártok közül lesznek olyanok, akik lehúzhatják a rolót, de ha nem, akkor „mi majd lehúzzuk”. Vagyis egyfajta erőszakos egyesítésre törekszik az ellenzéki oldalon, aminek következtében olyan furcsa dolgok történnek, hogy egyes felmérések, közvélemény-kutatások szerint a kutyapárt komoly nyereséget könyvelhet el. Mert a perspektívátlanság miatt számos ellenzéki szavazó vagy lemorzsolódott és passzívvá vált, vagy pedig a Kétfarkú Kutya Párt támogatójául szegődött, ami tulajdonképpen egyfajta tiltakozás, az ellenzéki pártok bénaságával szebben.

Tudunk bármilyen pozitívumot elmondani, amit Orbán Viktor a legutóbbi egy évben tett Magyarországért?

Határozott lejtmenet van, az Orbán rezsim mérlege egyre romlik. Pozitívumot az jelent, hogy az Európai Unió a több évtizedes tűrés után múlt év decemberében határozottan fellépett. Most már az EU megkezdte számonkérni a magyar kormányon az európai uniós követelményeket, az európai jogállamiság működtetését, és ez ugyan növeli a feszültséget és a válságot, mert nem érkeznek meg az uniós pénzek, de ha a jogállamiság válságát egy súlyos betegségnek tekintjük, mert az, akkor ez a fejlemény mégis pozitív.

Az EU tud hatni a magyar kormányra?

Ha úgymond a súlyos betegség meggyógyítása irányában hat, akkor igen. Hiszen az ország ezen az alapon egy kleptokrácia, mert az európai uniós transzfereket nem használták fel megfelelően. Mondjuk ki, ha ellopják őket, nem is lehet produktívan felhasználni. A jogállamiság visszaállításának része egyébként a közoktatás és a közegészségügy állapotának rendbe hozása is.  

Az is kiderült közben, hogy a kormány nem tartotta a márciusi határidőt a jogállamiság helyreállításáért megfogalmazott vállalásoknál.  

Az európai jogállamiság egy óriási terep, amin közismerten huszonhét szuper mérföldkő követelmény fogalmazódott meg, ennek a teljesítését kétféle szempontból kell nézni. Egyrészt szükség van a magyar igazságszolgáltatásban a jogrendszer módosítására. Ez lenne az első lépcső, amire egy március végi határidő volt. De van egy második lépcső is, mert az Európai Unió bejelentette a már említett decemberi állásfoglalásban, hogy nem elegendő pusztán a jogrendszer reformja és a meglévő magyar törvényeknek az európai normákhoz igazítása, hanem második lépcsőben ahhoz is ragaszkodnak, hogy ellenőrizni tudják, ez a gyakorlatban működik-e. Majd csak ezután lehet szó az európai uniós transzferek átutalásáról. És valóban nagy botlás, hogy elmúlt a március 31-i határidő.

A kormányzati propaganda azonban rendszeresen arról szól, hogy mi mindent tettek már meg a vállalásaikból.

Nem történtek meg még a jogrendszer átalakítására tett lépések sem. Az Országgyűlés még nem fogadta el azokat a törvényeket, amelyekben ez a módosítás megfogalmazódna. Vagyis amit a Navracsics, vagy más kormányzati képviselők időnként bejelentenek, csak a ködösítést szolgálják. Ebben a tekintetben nagyon rossz a helyzet, erősen megkérdőjeleződött az Orbán-kormánynak az a szándéka, hogy hajlandó végrehajtani az Európai Unió által megkövetelt átalakítást. Ugyanakkor látható, hogy nem fogadják el a laza átalakulást vagy a formális reformokat, a látszatintézkedéseket és Orbán Viktor zsarolási próbálkozásait. Így a válság elhúzódik és a gazdasági helyzet természetesen tovább romlik.

Mondhatjuk, hogy ezzel megpecsételődött Magyarország sorsa?

A mindennapokban egyre nehezebben minősíthető, hogy a kormányhoz közelálló publicisták sokszor gyomorforgatóan írnak, mint ahogyan most például a svédekről és a svéd kormányról. Ez a mindennapjainkat szennyezi. Hosszabb távon pedig belekerülhetünk egy mélyebb adósságspirálba, amiért vádolhatják az Európai Uniót, de ha azt vesszük, hogy az uniós tagságunk óta mennyi pénz tűnt el a kleptokráciánál és abból ezért nem lett a gazdaság fejlesztése irányában áttörés, kiderül, hogy semmi értelme a vádnak. Főképp a munkaalapúnak becézett úgynevezett extenzív gazdaság állapotából nem történhetett meg egyfajta minőségi áttörés, kitörés a tudásalapú társadalomba, ami nem egy mítosz, hanem Nyugat Európa mindennapos valósága. Tehát a gazdaság új típusában sem történt felzárkózás. Itt valóban komoly, sorsfordító változásokban lehet részünk a következő években, hogyha ez így megy tovább.

Mit tud tenni az unió ebben a helyzetben?

Az EU-nak nagyon sok jogi és politikai lehetősége van arra, hogy kvázi büntesse vagy sarokba szorítsa a rendetlenkedő tagállamot, de kizárni nem tudja. Úgyhogy erről szó sem lehet. De az Európai Unió peremén való létezésről, a pangásról és lecsúszásról, arról nemcsak, hogy lehet szó, hanem már benne vagyunk. Gyakorlatilag abban a képtelen állapotban vagyunk, hogy míg arról szavalnak a kormány vagy a Nemzeti Bank képviselői, hogyan lehet felzárkózni az uniós átlaghoz, vagy Ausztriához, nekünk valójában már réges-régen „az utolérni Romániát” jelszó vált általánossá. Mert Románia is számos tekintetben lehagyott bennünket, és most már lassan „az utolérni Bulgáriát” lesz az új jelszó, mert a 26. helyen vagyunk a 27 közül, és már csak Bulgária van mögöttük. Úgyhogy, ha tovább folytatjuk ezt a politikai kurzust és gazdaságpolitikát, akkor, jövőre már reális céllá válik, hogy utol kell érni Bulgáriát, hogy ne legyünk az utolsók, hanem visszahúzzunk a 26. helyre.

Utolsó előtti helyért fogunk küzdeni az uniós tagállamok között, de vannak vármegyéink és ispánjaink.

Ez már nem a tragédiája a magyar politikai helyzetnek, hanem a komédiája, hiszen ezeknek a szavaknak volt történelmi jelentőségük annak idején, mikor ezer évvel ezelőtt megszervezték a feudális Magyarországot. Ezek a kifejezések érzékeltetik azt, hogy van egy úgynevezett emlékezetpolitikai ábrázolása Magyarországnak. Ez az az Európai Unióval szembeforduló kormányzati szuverenitás-elmélet, amelyik próbálja elhárítani az európai uniós szabályokat rólunk. Az olyan ideológiai eszközök, amelyek az elmúlt magyar történelmi kifejezéseket használják, sajnálatos módon nem csak az elnevezésükben elavultak, hanem az a gyakorlat is, ahogy az országot vezetik. Annak sincs semmi köze a XXI. századi modern államokhoz.