Ágh Attila: Magyarország a tökéletes autokrácia

Valóban a konzervativizmus erős bástyája lett Magyarország?

A konzervativizmusnak, vagy nevezhetjük szélsőjobboldali megközelítésnek az elmúlt tíz évben volt egy gyermekbetegsége: bár nacionalista álláspontot fogalmaztak meg, hiába volt közös gyökerük, mégis ütköztek. Egy román vagy egy magyar nacionalista a nacionalizmusban egyetért, de ütközik egymással. Orbán Viktor viszont csinált egy igen komoly csodát. Nemzetközi tevékenységében eljutott oda, hogy ezek a nemzeti ütközések fokozatosan eltűntek. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy kialakult egy konzervatív internacionálé, amiben az elméleti gyökerek kerültek előtérbe és nem a praktikus történelmi ütközések. Egy valódi konzervatív világ férficentrikus, gender-ellenes, és mindenképpen valamiféle keresztény. Ezt képviselve, olyan sikeres volt az Orbán, hogy nemzetközileg elfogadott személyiséggé vált.  Amerikában is azzal rémisztik a lakosságot, hogyha Trump előtérbe kerül, akkor valamilyen értelemben az fog történni, amit Orbán emleget. Összekötő lett a különböző országok hasonló gondolkodású politikusai között, mint például Marie Le Pen Franciaországban, de van holland megfelelője, és találunk a környező országokban is keresztény-Európa típusú szélsőjobboldali pontokat. 

Orbán Viktor és amit ő képvisel példaképévé lett az uniós országok hasonló gondolkodású politikusainak?

Jelentős részben igen, de ezt még egy-két évvel ezelőtt nem lehetett volna mondani. A szélsőjobb pontosan az ukrán háború és többi között az újabb nemzetközi pénzügyi válság miatt is tudott felerősödni. Kialakult egy közös nyelvezete, egy nem pusztán ideológiai, hanem szakmai hierarchiája is, amelyben kétségtelenül Orbánnak van egyfajta előkelő pozíciója, mint  az irányzat képviselőjének.

Felerősödhet a közeljövőben ez az irányzat?

Nem feltétlenül. Az egyik alapvető tényező, hogy mennyire húzódik el az ukrán háború és milyen következményei lesznek a világ más részeire. Hogy messzebbről nézzük, Amerikában is van egy súlyos társadalmi válság. Ott is érezhető morgolódás azért, mert komoly pénzekkel támogatják Ukrajnát, miközben a pénzt odahaza is lenne hol felhasználni. Ugyanez még a legkiegyensúlyozottabb Németországban is megjelent. Mihamarabb, akár kompromisszumokon keresztül is leállítanák a háborút, megegyeznének Putyinnal valahogyan.

Valahogyan?

Fölborítanák a teljes helyreállítást, és azt, hogy az ukrán szolidaritásnak megfelelő területet felszabadítsák. Az USA és Kína viszonya is nagyon éles, aminek vannak politikai és katonai, de vannak gazdasági következményei is. Hiszen például a német autóipar a termelésének 30-40 százalékát Kínában bonyolítja le. Tehát a kínai helyzet erőteljesen és határozottan befolyásolja a szociális helyzetet, Németországban is. A világ nagyon összetett és most olyan radikális átalakulásban van, ami bizonyos tömegeket taszít a szélsőjobboldal felé világszerte.

A konzervatív szemléletbe beleférhetnek a baloldali értékek?

Újabban megkülönböztetjük a klasszikus konzervativizmust, és az újkeletűt, amiről most beszélgetünk. A klasszikus konzervativizmusnak XVIII. századi gyökerei és megfogalmazásai vannak főleg Angliában. Az utóbbi a most zajló globális átalakulásra reagál Orbán, Trump és a többiek kapcsán. A hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet, a válságba visszazuhanó Európa, bezzeg mi, ezek azok a szólamok, amik jellemzik. Ez kapcsolódik össze a nemi szerepekkel, a szociális hozzáállással, a valamilyen kereszténységgel.

Ennek hatásai is tapasztalhatóak?

Igen, ez már globális keretbe illeszkedik. Látjuk, mi történik Iránban is, ahol szeptember óta tüntetnek főleg a nők, miután egyiküket az erkölcsrendészet a nem megfelelő öltözet miatt – kilógott egy hajtincse a fejét fedő kendő alól – letartóztatta és fogva tartása közben meghalt. Ez már nem a klasszikus konzervativizmus. 

Elkezdtek összeütközni az értékrendszerek?

Az európai értékek, azok, amiket mi gondolunk: a demokrácia, jogállamiság, nemi egyenlőség, emberi jogok. De most Orbánék, vagy a franciák és mások azt mondják, hogy vissza kell mennünk azokhoz, amelyek szerintük a valódi európai értékek: tekintélytisztelet, a férfi központi szerepe, stb…

De ezek azok, amelyek a jelenlegi történésekhez vezettek.

Valóban. Magyarország a tökéletes autokrácia. Ilyen kiélezetten és dominánsan ez a fajta modern konzervatív értékrend, ilyen agresszívan egyetlen európai országban sem jelenik meg. A lengyelek elég közelállnak hozzá, az új tagállamokban is erős befolyása van. A két értékrend csatáját látjuk.  De azt is fel kell ismerni, hogy a modern konzervatív értékrendet egyben Orbán fedőszervként is használja.

Miért?

Azért, hogy arról az ostobaságról vitatkozzunk, mit szabad megbeszélni az óvodákban, iskolákban. Vagy arról, hogy milyen a nők helyzete, hol van a nő helye, és így tovább, azért, hogy elterelje a figyelmet a súlyos társadalmi válságról. Tehát ebben van egyfajta mesterségesség, úgy használja, mint ideológiai fegyvert.

Ez így hová vezethet?

Egyelőre olyan hadszíntérre terelődik, amit a jogállamiság vita képvisel, ott vannak a kemény csaták.  Az ország hosszútávú érdeke az, hogy megkapjuk az uniós pénzeket, mert kellenek ahhoz, hogy az ország gazdaságilag konszolidálódjon. De a rövidtávú érdeke sajnos nem ez. Mert az a látványpékség, amit most a Fidesz kialakított az Európai Unió nyomására, mégiscsak lehetővé teszi, hogyha mégis kapunk tőlük pénzt, akkor annak döntő részét megint ellopják.

Ön szerint kapunk pénzt az uniótól?

A hét éves költségvetés és a pandémia kapcsán kialakított helyreállítási költségvetés egészét valószínűleg nem veszik el, valami keveset majd potyogtatnak, és annak is lesz egyfajta lengyel típusú leblokkolása. Lengyelországnak is megszavaztak valamennyi összeget, de azóta eltelt fél év és a lengyelek egy fillért sem kaptak belőle, mert nem valósítják meg az ígéreteiket. Tehát két lépésben kell nézni a dolgot: mit von el és mit ad az EU, és azt milyen ütemben fogja átutalni, ha egyáltalán küldi majd, mert figyeli azt, hogy a megígért változásokat végrehajtja-e az adott ország.

A kormány kommunikációjában az ellenzéket tartja hibásnak, amiért késnek az uniós források.  Meddig lehet még ezt az ellenzékre fogni?

Elég hosszan és elég sikeresen lehet, hiszen pontosan tudjuk, milyen jól működik a hazugsággyár, és azt is, hogy mennyire dominánsan van a Fidesz kezében a média világa. De minél jobban sérti az emberek mindennapi értékét a mélyülő válság, annál inkább rá fognak döbbenni arra, hogy becsapták őket. Nem az elméleti viták miatt fog az emberek többsége – és ezen belül sok fideszes szavazó is – rádöbbenni, hogy mi történik. Mint ahogyan már lassan közhely, hogy a fideszes szavazók többsége nem tudja, Orbán is aláírta a szankciókat, de abban a pillanatban, amikor fájni fognak a mindennapok az élelmiszerárakkal, a rezsiköltségekkel, akkor majd ráeszmélnek a hazugságokra. Ez egy nagyon fájdalmas folyamat.

Meddig tarthat ez az ébredés?

Ne csapjuk be magunkat és az embereket azzal, hogy csak akkor fognak igazán rádöbbenni, mikor megjelenik a horizonton a mély gazdasági krízis, amibe éppen csúszunk bele. Magyarországon az a probléma, hogy az ellenzéki szereplők, alapvetően a pártok, nagy késésben vannak. Addig nem gyorsul fel a folyamat, amíg – akár a korlátozott lehetőségeken belül – ezeket az információkat a lakossághoz el nem juttatják. Közben valami csöpp reményt is adnak arra, hogy az ellenzéki politikai szereplők felélénkülnek, és egyértelműbb, világosabb válaszokat adnak. Arra vár az ellenzéki értelmiség, hogy a mélyülő gazdasági válsággal párhuzamosan, az ellenzéki pártok szereplése is lényegesen javulni fog.