Alaptörvény, „nemzeti konzultáció”, szemfényvesztés
Magyarországon 13 éve az orbáni alaptörvény van érvényben, ám az továbbra is bírálatra ad okot, hogy milyen körülmények között született meg, illetve hogy nincsenek egyensúlyban egymással a hatalmi ágak – mutatott rá Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója a német alaptörvény megszületésének 75. évfordulója alkalmából.
A cikkíró emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás után a politika sokáig nem nyúlt az alkotmányhoz, ám első, kétharmados győzelme után a Fidesz úgy látta: megkapta hozzá a felhatalmazást. Csak éppen volt egy alapvető hibája annak, ami ebből lett: semmiféle konzultáció nem előzte meg az ellenzék bevonásával, de kihagyták a munkából a civil szervezeteket, valamint az érdekképviseleteket is.
Nem lehetett belelátni, hogy mi készül, a legtöbb képviselő csak akkor ismerkedhetett meg a szöveggel, amikor azt a Parlament elé terjesztették. Ilyenformán egyetlen politikai erő, azon belül is egyvalaki határozta meg: Orbán Viktor. De ő nem élt a lehetőséggel, hogy népszavazás útján erősítse meg az alaptörvényt.
Volt ugyan „nemzeti konzultáció”, de az nem egyéb, mint szemfényvesztés. A miniszterelnök találta ki, nincs rá semmilyen törvényes alap. Valójában kérdőívről van szó, amelyet a hatalom tetszése szerint alakít, előszeretettel sugallja a válaszokat és a lebonyolításhoz az állami költségvetést veszi igénybe.
Annak idején a Velencei Bizottság szóvá tette, hogy átláthatatlan volt a jogalkotás folyamata, és hogy nincs megfelelő ellensúly a parlamenti többséggel, valamint a kormánnyal szemben. Talán a sietős jóváhagyás következménye, hogy az alaptörvényt már tíznél is többször kellett módosítani. Ám a változtatások csak bebetonozták a viszonyokat, ahelyett, hogy foglalkoztak volna az aggályokkal. Ez nem tett jót az alaptörvény Orbán-táboron kívüli elfogadottságának.
(A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke csak előfizetők számára olvasható.)
