Áll a bál az Operaházban

A színház honlapján május 21-én délután megjelent egy aláírás nélküli közlemény, amelyben a márciusi ötnapos munkabeszüntetésre, az áprilisi érdekképviseleti tárgyalásokra és a megkötött kollektív szerződésre hivatkozva az intézmény vezetése „kényszerű változtatásokat” jelentett be. Idézzük: „Az egyensúlyjavító intézkedések között – a jegyár-növelés, a kölcsönzési, bérleti és gyártás díjemelések mellett … (az intézmény) a csoportos létszámleépítés határát el nem érő mértékben kénytelen dolgozói létszámát csökkenteni 2024 nyarán, és énekesi-karmesteri-alkotói-tervezői megbízásokat kisebb számban, kisebb volumenben tud kiadni ezután.” Majd következnek az okok: a szakszervezetekkel kötött megállapodáshoz híven „2024-ben 15 százalékos alapbéremelésre kerül sor, amelyet 2025-ban újabb 15 százalékos, nem kumulált alapbéremelés követ. A cafeteria összege évi 280 ezer forinttal nő, a felek a 40 oldalas kollektív szerződés szerint működnek már hetek óta”. 

A tavaszi sztrájk után egy ilyen bejelentést szó nélkül hagytak? Volt valami előszele a főigazgató bejelentésének? – kérdeztük Bárány Balázst, az ODFSZ elnökét.

Még vihar előtti csendet sem tapasztaltunk. Azonnal írtunk is Ókovács Szilveszternek, hogy magyarázatot kérjünk a bejelentésére, amelyet szinte mi is a sajtóból tudtunk meg. Erre azt a választ kaptuk, hogy nincs értelme semmiféle konzultációnak, mert még nemhogy döntési, de javaslattételi szintre sem jutott el a vezetőség szándéka. Annyit mondott, térjünk rá vissza egy hónap múlva.

Elfogadták ezt a választ?

Annyit feleltünk erre, hogy aki szelet vet, számítson arra, vihart arathat. Mielőtt a főigazgató előáll egy ilyen elképzeléssel, illett volna konzultálnia a színház dolgozóival, az érdekképviseletekkel is. Mert amik eddig nyilvánosságra kerültek a vezetőség terveiből, kifejezetten olyan állítások, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Hogyan gondolja a főigazgató, hogy ezen a nyáron anélkül küldheti el a dolgozók jelentős számát, hogy a csoportos létszámleépítést be kelljen jelentenie? Amikor a bérekre és a költségekre vonatkozó megállapodásokat aláírtuk, abban semmilyen kitétel nem utalt arra, hogy majd valamilyen megszorításokkal, létszámcsökkentéssel talál forrást a vezetőség a többletköltségek fedezetére.

Ha jól értem, amit a főigazgató a sajtónak nyilatkozott, az még csak tervezet…

Az sem. Én ezt úgy fordítanám le Ókovácsról magyarra, hogy a főigazgató valami ilyesmit fontolgat a fejében. Talán csak fantáziál, elmélkedik magában. Ráérő idejében, csendes magányában, megteheti, de ha ezt megosztja a sajtóval, akkor már többről van szó. 

A válaszlevél talán egyfajta visszakozás lehet, nem gondolja?

Ez önmagában senkit nem nyugtat meg.

Hogyan fogadta a társulat a leépítések hírét? 

Sokan kétségbe estek. Mi fog velük történni? Mit hoz a nyár? Hogy Adyt idézzem, az a bizonyos elbocsátó szép üzenet egy szép napon ott lesz a postaládájukban? A tavaszi sztrájk idején nagyon jól vizsgázott a társulat minden tagja, hiszen ki-ki képes volt félretenni az egyéni félelmeit, és nem is lehetett sztrájktörőkkel eltántorítani minket a követeléseinktől.

És most?

Most más a helyzet. Olyan döntés a létszámleépítés, ami sokakat érint, de mert nem számít csoportos elbocsátásnak, nagyon sunyi eljárás, a munkáltató megkerüli az erre vonatkozó szabályokat. A törvény azt mondja, amennyiben a munkáltató a működésével összefüggő okból kezdeményez elbocsátásokat, figyelemmel kell lennie arra, hogy mindezt hány munkavállaló esetén alkalmazza. A csoportos létszámleépítésről szóló döntés az átlagos munkaviszony megszüntetéshez képest többletkötelezettséget ró a munkáltatóra, ezért köteles tájékoztatni erről a felettes szervét, ebben az esetben a kulturális tárcát. Tájékoztatnia kell az üzemi érdekvédelmi szervezeteket, ez utóbbiakkal még a döntés meghozatala előtt tárgyalnia kell. Akiket el akarnak küldeni, legalább 30 nappal a munkaviszonyuk megszűnése előtt tájékoztatni kell, hogy legyen elegendő idejük felkészülni a következő időszakra. És persze figyelemmel kell lenni a felmondási tilalmakra is. Az Opera vezetése ezt akarja megkerülni.

Ez elég kockázatos. Akit így küldenek el, akár perelhet is. 

Ha nem csoportos létszámleépítés történik, akkor a munkáltató bárkire rámutathat, és közölheti vele, hogy le is út, fel is út. Utólag persze lehet pereskedni, de amíg a bíróságon döntés születik, az elbocsátott emberek családjának valamiből meg is kell élnie. Ez ebben a visszaélés.

Vagy egy kicsinyes bosszú…

Az is benne van. Ókovács Szilveszter nem egyszer elmondta, nem kellett volna ellehetetleníteni az előadásokat, lejáratni őt és a vezetőséget. Elég lett volna valamilyen „Sztrájk!” feliratú pólót felvennünk és azzal tiltakozni. Ezt is megtettük, de kevés volt. Biztosan valakik megmoshatták a fejét, hogy a makacsságával belevitte a színházat egy majdnem 100 milliós veszteségbe, végül mégis emelnie kellett a béreket, a juttatásokat. Olcsóbb lett volna előbb tárgyalni és megegyezni velünk. Mi is szívesen megspóroltuk volna azt az öt napos izgalmat, de meg akarta mutatni, hogy ura a helyzetnek. 

Most egy újabb frontot nyitnak? 

Úgy látszik. A tavaszi tapasztalatok után, nem tudjuk, miért van erre szükség. Kinek használ, ha egy ekkora szervezet vezetője kivívja a munkatársai ellenszenvét? Itt most nem néhány ezer forintról, hanem az emberek munkájáról van szó. Nem fogjuk hagyni. Ha tényleg komolyra fordul a helyzet, újabb sztrájkkal válaszolunk majd – mondta a Hírklikknek Bárány Balázs Péter, az ODFSZ elnöke.