Laczó Adrienn: Sulyoknak, Poltnak, és a többi Orbán-bábnak mennie kell

„Mennie kell” – személyek és pozíciók a rendszerben

A beszélgetés rögtön egy szokatlan „villámvélemény-kutatással” indult: a műsorvezető neveket sorolt, Laczó Adriennnek pedig mindössze arra kellett válaszolnia, hogy az adott személynek „mennie kell” vagy „nem kell mennie”. A volt bíró egyértelműen fogalmazott: szerinte több kulcsszereplőnek távoznia kellene jelenlegi tisztségéből.

A köztársasági elnökkel kapcsolatban rövid és határozott választ adott: Sulyok Tamásnak szerinte mennie kell. Ugyanezt mondta Polt Péterről, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökéről és korábbi legfőbb ügyészről, valamint Nagy Gábor Bálintról, aki Polt utódjaként tölti be a legfőbb ügyészi tisztséget. Utóbbi esetében azonban különbséget tett személy és pozíció között: úgy fogalmazott, nem a pályáról kellene távoznia, hanem abból a funkcióból, amelyet jelenleg betölt, mert ügyészként továbbra is dolgozhatna.

Hasonló megközelítést alkalmazott Senyei György Barna, az Országos Bírói Hivatal elnöke kapcsán is. Laczó szerint nem arról van szó, hogy az illető szakmailag ne folytathatná pályáját, hanem arról, hogy bizonyos pozíciók elveszítették legitimációjukat. A médiahatóság működéséről még keményebben fogalmazott: szerinte nem pusztán vezetőváltásra lenne szükség, hanem „az egész hatóságnak ebben a formában mennie kell”, mert az intézményt erősen újra kellene gondolni.

A beszélgetés hamar eljutott Magyar Péter azon kijelentéseihez, amelyek szerint egy esetleges kormányváltás után több jelenlegi közjogi méltóság távozását kezdeményeznék. A volt bíró szerint túlzás azt állítani, hogy ez önmagában alkotmányellenes volna. „Egyelőre nem tett semmit” – jegyezte meg, hozzátéve: az alaptörvény módosítása nem ütközik az alaptörvénybe, ha azt megfelelő parlamenti többséggel hajtják végre.

Laczó úgy látja, hogy Magyar Péter politikai programjának kezdettől része volt a „rendszerváltás” ígérete, így azok a választók, akik mögé álltak, valójában erre adtak társadalmi felhatalmazást. Szerinte a kampányban világosan megjelent az az elképzelés, hogy az „emblematikus figuráknak” távozniuk kell.

A köztársasági elnök megszólalására reagálva, amelyben Sulyok Tamás a közvélemény-kutatások és online támogatottsági számok arányára utalt, Laczó kifejezetten kritikusan fogalmazott. Úgy vélte, az egész vita „méltatlan az államra nézve”, és szerinte nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzet végül távozáshoz vezet majd. Azt mondta: egy ilyen helyzetben szerinte méltóságteljesebb lenne, ha az érintettek maguk állnának fel, különösen akkor, amikor a közvélemény-kutatások világosan mutatják a társadalmi elvárásokat.

A legnagyobb felelősség kérdésében Polt Pétert nevezte meg, elsősorban az időfaktor miatt. Úgy fogalmazott: Sulyok Tamás „azzal ártott, hogy nem csinált semmit”, míg Nagy Gábor Bálint túl rövid ideje tölti be szerepét ahhoz, hogy hasonló súlyú történelmi megítélés alá essen. Polt Péter esetében azonban szerinte hosszú idő alatt felhalmozódott következményekről lehet beszélni.

Bíróból ügyvéd – egy pálya elhagyásának ára

A beszélgetés második nagy témája a bírósági rendszer belső működése és annak jövője volt. Arra a kérdésre, hogy a politikai változások hozhatnak-e fellélegzést az igazságszolgáltatásban, Laczó differenciált választ adott.

Az ügyészségeken szerinte valóban érzékelhető lehet felszabadulás, mert ott erősebb hierarchikus viszonyok működnek, míg a bíróságok esetében jóval lassabb változások várhatók. „Ott eddig sem volt direkt utasításos rendszer” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a bírói szervezet működési logikája eleve más. Szerinte a bíróságok „bedarálása” lassú folyamat volt, ráadásul nem is lett teljes, így a visszarendeződés sem lehet gyors.

Felmerült saját bírói pályájának lezárása is. A műsorvezető arra emlékeztetett, hogy Laczó 25 éves karriert hagyott maga mögött, amikor távozott a bírói pályáról. A volt bíró őszintén beszélt arról, hogy ez súlyos személyes veszteséget jelentett számára.

„Az élethivatásomat veszítettem el” – fogalmazott, hozzátéve: bár jelenlegi ügyvédi munkájában is talál örömöt, azt a hivatástudatot már nem lehet újra felépíteni. Szerinte a bírói pályát választók személyisége sokszor eleve alkalmassá teszi őket erre a hivatásra, amely idővel identitásuk meghatározó részévé válik. Éppen ezért nagyon nehéz döntés a távozás, amelyet – mint mondta – senkinek nem javasolna könnyedén.

Új bizonyítékok a Gyárfás-ügyben

A beszélgetés végén a közvéleményt régóta foglalkoztató Gyárfás Tamás-ügy került előtérbe. Laczó Adrienn és ügyvédi irodája nemrég jelentette be: álláspontjuk szerint Gyárfás Tamás nem bűnös, ezért perújítási indítványt nyújtottak be.

Az ügyvéd hangsúlyozta, hogy nem pusztán véleményről van szó: állításuk szerint új bizonyítékok kerültek elő, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre, és alkalmasak lehetnek az eredeti ítélet megdöntésére. A perújítás egyik alapfeltétele ugyanis az, hogy valóban új bizonyítékok jelenjenek meg, amelyek érdemben változtathatják meg az ügy megítélését.

Laczó szerint a Gyárfás elleni ítélet eleve közvetett bizonyítékokra épült. Nem volt szemtanú, nem állt rendelkezésre olyan közvetlen bizonyíték, amely egyértelműen igazolta volna a felbujtás tényét. Márpedig – hangsúlyozta – közvetett bizonyítékokra csak akkor lehet ítéletet alapítani, ha azok szoros, hézagmentes láncolatot alkotnak. Megfogalmazása szerint az ügyben már eredetileg is „bakugrások” voltak az egyes láncszemek között.

Az új bizonyítékokról részleteket nem árult el, mert – mint mondta – az árthatna az eljárásnak, de annyit elmondott: többen jelentkeztek a jogerős ítélet után, akik korábban különböző okok miatt nem szólaltak meg. Egy fiatal férfi például állítólag tudomással bír arról, ki lehetett valójában a felbujtó, míg Portik Tamás egy új nyilatkozatban olyan információkat osztott meg, amelyeket korábban nem tárt fel.

Emellett előkerült egy olyan személy is, akinek neve már az alapeljárásban felmerült, mégsem hallgatták meg tanúként. Laczó szerint ez önmagában is komoly kérdéseket vet fel az eredeti eljárás alaposságával kapcsolatban.

A volt bíró külön kritikával illette az eljárás logikáját is. Állítása szerint a nyomozás egy ponton „egyoldalúan” kezdett bizonyítékokat gyűjteni Gyárfás Tamás irányába, miközben más lehetőségeket figyelmen kívül hagyott. Szerinte ez a szemlélet a bíróságon is folytatódott, és olyan bizonyítékokat sem vizsgáltak kellő alapossággal, amelyek más irányba mutathattak volna. Mint mondta, egy bíró akár szándékosság nélkül is eljuthat oda, hogy bizonyos szempontokat egyszerűen nem vesz figyelembe – ezt nevezte a beszélgetésben „farkasvakságnak”.

A perújítás esélyeiről óvatosan nyilatkozott. Elmondta: először az ügyészség mond véleményt az indítványról, majd az ítélőtábla dönt annak elfogadásáról. Ha elrendelik a perújítást, több lehetőség is fennáll: akár a büntetés végrehajtásának félbeszakítása is szóba jöhet, de az is elképzelhető, hogy Gyárfás Tamásnak a folyamat alatt is bent kell maradnia. Azt azonban biztosnak nevezte, hogy gyors eredményre senki nem számíthat.