Államcsőd-közelből fellendülés
Hogyan tudott a magyar gazdaság 30 százalék feletti inflációval is működni, és hogyan alakították ki a rendszerváltás utáni gazdaság legjobb éveit? Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi elnöke erről is beszélt az Egy történelmi kísérletről című konferencián. A Politikatörténeti Alapítvány, a Szociális Demokráciáért Alapítvány és a Táncsics Mihály Alapítvány szervezésében emlékeztek arról, hogy a baloldali pártok harminc éve győztek először Magyarországon szabad választáson.
Minden nehézsége ellenére, sikeresnek tartja a rendszerváltás utáni első évtizedet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egykori elnöke. Surányi György felidézte, abban az időszakban Magyarország kiemelkedően a legjobban teljesített, szemben az azt követő két évtizeddel. „1989-re Magyarország kimerítette az összes forrást, amiből még növekedni lehetett, semmilyen lehetőség nem maradt a növekedésre. Nyakig eladósodtunk, és a Szovjetunió sem támogatott. A szovjet utódállamokhoz hasonlóan, példátlan mértékű visszaesést szenvedett el a magyar gazdaság 1993-ig” – emlékezett vissza Surányi.
A 36,8 százalékon tetőző infláció ugyan sokkolónak tűnhet, de a régióban messze a legalacsonyabb volt – Csehszlovákiát leszámítva a térség minden más országa háromjegyű inflációtól szenvedett. A keresetek, jövedelmek értéke visszaesett, a lakosság természetesen és jogosan többre vágyott, az Antall-kormány viszont lazított a gyeplőn. Ennek köszönhetően, a választás évében, 1994-ben már 7 százalékkal nőttek a reálkeresetek, ami meghaladta a gazdaság teherbíró képességét.
Eközben az MNB-nek fél évig nem volt elnöke, ráadásul a következő januárban Békesi László pénzügyminiszter is lemondott, ezért egy hónapig mindkét pozíció üresen állt, Magyarország közel került a pénzügyi csődhöz. Akkor kérte fel Horn Gyula miniszterelnök Surányit, hogy másodjára is álljon a jegybank élére. „Olyan programot kellett kidolgoznunk Bokros Lajossal, ami nagyon rövid idő alatt képes egyensúlyi fordulatot elérni, és aminek a mentén el lehet kerülni a tömeges munkanélküliséget és a súlyos recessziót. Az államadósság szintje 89 százalék volt GDP-arányosan, ez 2001-re 52 százalékra esett, ami már egy szolid adat. A Horn-Kuncze-kormány nem az egészségügyre, oktatásra, szociális kiadásokra fordított kiadásokat vette vissza, hanem a kamatkiadások és a költségvetési hiány csökkenése határozták meg a javulást” – emlékezett vissza az egykori jegybankelnök. A Bokros-csomag keretein belül elvettek olyan támogatásokat, amelyek a társadalom felső 20-30 százalékához mentek értelmetlenül, feleslegesen, aláásva a költségvetés helyzetét, és elszívva a forrásokat a valóban rászoruló társadalmi rétegek elől. Ez rendkívüli ellenállást váltott ki a társadalomból, de gazdaságilag hamar érezhetővé vált az eredménye.
A reálkeresetek, reáljövedelmek 8-9 százalékkal csökkentek, ami brutális esés az előző év növekedése ellenére is. A munkanélküliség növekedése viszont megállt, és a beruházási környezet is egyik napról a másikra megváltozott. A magánszektorban megugrottak a profitok az adócsökkentés miatt, ugyanakkor a 31,2 százalékra növekvő infláció levitte a reálbéreket. Az államháztartási hiány 3-4 százalékra, fenntartható szintre csökkent. 1995-ben még nem javasolták befektetésre Magyarországot a hitelminősítők, 2001-re pedig már „A” minősítéssel díjazták, vagyis a befektetésre javasoltnál előkelőbb helyen szerepelt. „1995-től a magánberuházások mentek előre, mint kés a vajban, mertek új fejlesztésekhez nyúlni, a munkaerő iránti kereslet is megvolt. 1996-tól a forint konvertibilis valuta lett. Az infláció hat éven keresztül átlagosan 4,5 százalékkal csökkent, 2000 elejére pedig ismét egy számjegyű lett. Az elmúlt harmincöt évben ez az öt-hat év volt olyan, amikor a költségvetési-, a monetáris- és a jövedelempolitika és a politika egymással összehangoltan működött. Szemben a mai propagandával, a magyar gazdaság legjobb évei az 1996 és 2002 közötti évek voltak: a gazdaság évi 4-4,5 százalékkal növekedett” – idézte fel Surányi. Ahhoz képest, hogy a kilencvenes években egy évnél hosszabb lejáratú állampapírokat nem lehetett eladni a magas infláció miatt, kialakult egy likvid, korszerű, modern állampapírpiac. 2001-ben már 15 éves lejáratú papírokkal lehetett kereskedni.
A 2000-es években a jegybank látszólag a fékre lépett, de valójában a gázt nyomta, mert a forintkamatokat az egekig vitte, tehát akadálytalanul lehetett eladósodni devizában 2007-2008-ig. 2017-2019 között pedig nem egyensúlyőrző, nem fenntartható pályán gyorsult fel a magyar gazdaság: nem meglepő, hogy az elmúlt öt év magyar gazdasági teljesítménye halvány, és Európa legnagyobb inflációját sikerült elérni. 2023-ra az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva 76 százalékra emelkedett az Európai Unió átlagához képest, ami papíron nem rossz, de a régió többi országa dinamikusabban zárkózott fel a legfejlettebb európai országokhoz.
