Álságos, új jelszóval takarná el az oktatás problémáit az ágazat irányítása

Rétvári Bence államtitkár a tudósítás szerint, a Tihanyban tartott beszélgetésen arról is szót ejtett, a gyerekek oktatása, biztonsága, környezete, iskolája a legfontosabb dolog az életben, majd megvariálta Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudós sokat emlegetett és legismertebb mondását („olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”) imígyen: ahogyan a gyerekeket nevelik a családban, majd utána az iskolában, olyan lesz a jövő. Kár volt Szent-Györgyit „átírni”, mert attól még nem lett igaz.

Az államtitkár kitért arra is, hogy a magyar közbeszéd sajnos lehúzza az iskolákat, majd felhívta a figyelmet: le kell szokni arról a divatról, hogy aki dicsér valamit a magyar oktatásban, aki jót mer mondani, azt megvetik. 

Én ugyan nem hallottam, hogy megvetnék azokat, akik jót mernek mondani az oktatásról, azt viszont igenis hallottam, hogy sokan visszautasítják azokat a mondásokat, amelyek szerint kiváló a magyar oktatás. Egyelőre ugyanis egy nagy hazugságnak tűnik az egész. 

A megvetés a hazugságnak szól, ami már az első pillanattól nyomon érhető. A 2010-ben megalakult Fidesz-kormány volt ugyanis az, amely Orbán Viktor ukázára Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár segítségével és közreműködésével kijárta, hogy az addig működő, „a gyermek mindenek feletti érdeke” alapvetés helyett az legyen az irányadó, hogy „az oktatás nem szolgáltatás, hanem szolgálat”. 

Olyan is lett. Ennek köszönhetően alakulhatott ki a korai szegregáció, az, hogy az iskola világát is kettéosszák, az elitére, amelyet a „magabíró” szülők saját pénzükből különórák megfizetésével tartanak fenn, és az összes többiére, akik pénz híján csak a legalapvetőbb dolgokat képesek elsajátítani, ráadásul ennek megfelelően alakul majd az életük is, ők lesznek az elit majdani szolgái. Vagyis az iskola egyszerűen elvesztette a társadalmi felemelkedéshez szükséges mobilitás megadásának lehetőségét. Hiába is állította az államtitkár, hogy az oktatás fontos feladata többek között a társadalmi különbségek csökkentése, amit azután azzal „fejelt meg”: de nem lehet minden iskolán kívüli társadalmi probléma megoldását a tanároktól várni. Nem is a tanároktól kell azt elvárni, hanem az oktatáspolitikától!

Csakhogy, sajnos a magyar oktatáspolitika jelenleg nem ilyen. Persze, igyekszik propagandával ellensúlyozni ezt a tényt, és eltagadni azt is, hogy az iskolák autonómiájának elvesztése vezetett a nagy fokú pedagógushiányhoz. A most induló tanévben mintegy 16 ezer pedagógus hiányzik, és a legrátermettebbek vagy önként hagyták el a pályát, vagy kirúgták őket. Az iskolák állapotáról most nem is beszélünk. Milliószor megírtuk, elmondtuk már ezeket a gondokat, de nem találtak értő fülekre. 

A mostani oktatáspolitika dicsérete viszont nem maradt el Tihanyban. Rétvári Bence nem felejtette el leszögezni, hogy Magyarországon arányaiban 10,8 diák jut egy tanárra, míg az EU-s átlagnál ez a szám 12,1. Csakhogy ez is egy ordas nagy hazugság. A valóság ugyanis az, hogy egyre több diák jut egy tanárra azokban az iskolákban, ahol alacsony a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya. Mindez a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tanulmányából derül ki. A közoktatás indikátorrendszere 2023 című tanulmánykötet egy sor grafikont és kimutatást tartalmaz a magyar oktatás jelenlegi helyzetéről, 2010 és 2022 közötti adatokkal, az államtitkárnak is érdemes lenne elolvasnia.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy mélyponton a pedagógusok száma, az ezredforduló óta nem dolgoztak olyan kevesen a magyarországi oktatásban, mint az utóbbi tanévben. A legnagyobb mértékben az általános iskolai tanárok száma csökkent, a sajátos nevelési igényű, köztük tanulási zavaros gyerekek viszont egyre többen vannak. Erre a Népszava mutatott rá, a cikke a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) augusztus 23-án pénteken frissített adatsoraiból derült ki. Az is napfényre került, hogy a 2023/2024-es tanévre 104 865 főre emelkedett a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek, tanulók száma, ami 5277 fővel több, mint egy évvel korábban. A legnagyobb arányban a súlyos tanulási zavarral rendelkező gyerekek száma nőtt egy év alatt, 45 521-ről 47 933-re, ami 2412 fővel jelent többet. Mindez összefügghet azzal, hogy a kormány 2019-ben szigorított a hat éves kortól kötelező iskolakezdés és az iskolaérettségi vizsgálatok szabályozásán. Szakértők már akkor arra figyelmeztettek, sok hat éves éretlenül kerülhet be az iskolába, ami beilleszkedési, magatartási, figyelem- és tanulási zavarok kialakulásához vezethet.

Rétvári Bence tihanyi előadásában megemlítette a telefonok betiltását is az iskolákban, amivel véleménye szerint azt akarják elérni, hogy a gyerekek az oktatási intézményekben minél jobb teljesítményt nyújtsanak. Hozzátette, laptopokat, táblagépeket és ingyenes tankönyveket kap több százezer diák, ezzel elősegítve a tanulásukat. Arról már nem esett szó, hogy egyrészt vannak olyan települések, ahová már maga az internet sem jut el, nemhogy a diákok azt használni tudnák, az ingyen tankönyvekről meg annyit, egyelőre központi alaptanterv van, és egy darab könyvből lehet tanítani.

De mindaz a „kétélűség”, amiről a jelenlegi oktatáspolitika szól, megjelent és folyamatosan megjelenik a gyakorlatban is. Példa erre a hirtelen összehívott államtitkársági „egyeztetés” is. „Örülj, tanulj, vizsgázz!” – ez volt az üzenete annak az egyeztetésnek, amit múlt hét csütörtök délután hívott össze az oktatási államtitkárság péntekre – tudtuk meg Gosztonyi Gábortól, a PSZ alelnökétől. 

Ezen a kormány részéről Balatoni Katalin helyettes államtitkár, az érdekvédelmi szervezetek részéről a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) és az egyházi iskolák képviselői vettek részt.

A helyettes államtitkár bővebb üzenetét Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának tagja osztotta meg a pedagógusokkal: „azt kérte a helyettes államtitkár, hogy a társadalomban ne csak a negatív vélemények terjedjenek, hanem az ő rendkívül pozitív hozzáállása is, és ezt a szervezetek közvetítsék a kollégák felé.” Az üzenet része volt, hogy e jogszabály (a 10 órás tanfolyam és a vizsgáztatás) célja, hogy szerezzenek több ismeretet a kollégák. Egyébként erre majd nem kell előre készülni, hanem a helyettes államtitkár szerint „szépen végig kell majd kattintgatni ezen a rendkívül jó és ügyes informatikai felületen. Utána menni fog a számonkérés.”  Nagy Erzsébet szerint a helyettes államtitkár erősen hangsúlyozta, hogy nem a számonkérés és a szankcionálás a lényeg, ezzel a pedagógusoknak akarnak segíteni. A probléma ezzel csak az – tette hozzá a PDSZ választmányi tagja –, hogy nem egészen ez van a rendelettervezetben és a törvényi háttérben sem. A rendelettervezet előtt ugyanis elfogadtak egy törvénymódosítást, ami módosítja a státusztörvényt és a köznevelési törvényt is. Miután a pedagógusok kötelességei közé bekerült ennek a miniszter által elrendelt képzésnek a teljesítése, az elmulasztása fegyelmi eljárás után akár elbocsátást, akár rendkívüli felmentést is eredményezhet. 

Balatoni Katalin erre azt mondta, de higgyék el, nem ez a szándék. A PDSZ választmányi tagja megállapította, lehet, hogy a helyettes államtitkárnak nem ez a szándéka, de nem is ő a munkáltató. „Ez így egy jogszabályi lehetőség, és ez mindenképpen probléma.”

A szakszervezetek fölöttébb meglepődtek azon, hogy az NPK, sőt az egyházi iskolákat képviselők többsége az ügyben az érdekvédők álláspontján volt, egyetértettek a mondanivalójukkal. „Kiderült, hogy ők is úgy gondolják, az ilyen jellegű képzésnek a 120 órás kötelező képzés keretében kellene benne lennie”.

A PSZ részéről felvetődött, a Nemzeti alaptantervvel (NAT) az a probléma, hogy az nem a pedagógusoknak íródott, hanem a tanterv-készítőknek, ezért fölöslegesnek tartják, hogy ebből kelljen vizsgázniuk a pedagógusoknak – ezt már Gosztonyi Gábor mondta el az egyeztetés után. Különösen akkor, hogy ez a NAT már négy éve életben van, és egy évvel vagyunk a felülvizsgálata előtt. (Készülni kellene egy tanulmánynak arról, mennyire vált be a mostani NAT, és ennek megfelelően kellene jövőre módosítani azt. Erre egyelőre nem látszik szándék.) 

Ami egyébként az egyeztetésen résztvevők véleményének közös metszeteként megjelent, hogy mindannyian a vizsgáztatás kötelezőségét vonják kétségbe, azt szerintük is opcióként kellene a 120 órás képzési keretbe illeszteni.

A szakszervezetek kíváncsiak arra, hogy abból, amiből az egyeztetésen minden résztvevő egyetértett, mi kerül majd át a véglegesített jogszabályba.

A mobiltelefon használatáról a szakszervezetek annyit mondtak, rendkívül rossz az üzenete annak, hogy rendeletbe kerülne az, ami gyakorlatilag egy helyi szabályozás keretébe tartozik. A rossz üzenet pedig az, hogy a pedagógusok munkaidő alatt magáncélra használják a mobiltelefonjukat, ezért kell azt „felülről”, rendeletileg szabályozni. Helyi szabályozásban van ennek a helye is, ahogy a gyerekek mobil- és más digitális eszközhasználatának – mondták.  

Mindennek tetejében, így a tanév kezdete előtt még szót sem ejtettünk arról, hogy például a „Szülőföldön magyarul” program keretében a határon túli óvodásoknak, általános iskolásoknak, középiskolásoknak és egyetemi hallgatóknak, ahogy tavaly, úgy az idén is fejenként bruttó 100 ezer forint iskolakezdési támogatást oszt ki a magyar állam. A támogatást a Bethlen Gábor Alapból (BGA), a „Nemzetpolitikai célú támogatások” előirányzatában rendelkezésre álló összegből fedezik, és a támogatást a pályázati kiírás szerint az erdélyi, felvidéki, horvátországi, vajdasági, kárpátaljai és Mura-vidéki óvodások, kisiskolások és egyetemisták akkor kapják meg, ha a megadott határidőig kérelmezték. Természetesen ez az adott országra jellemző családtámogatási juttatásokon felül érkezik a családokhoz. 

A BGA honlapjára feltett 2023. évi beszámolóból látható, hogy az erre elkülönített összeg a „Nemzetpolitikai célú támogatások” címszó alatt nem kevesebb, mint 510 millió 730 ezer forintot jelölt meg. Azaz több mint félmilliárd forintnak megfelelő összeg megy el a határon túli diákokra.

Ezzel talán még nem is lenne baj, ha a hazai óvodások és iskolások támogatása is ennyire bőkezű lenne. Csakhogy a magyar közoktatásban tanuló diákok ilyen kedvezményben nem részesülnek, amit szakértők és pártok is sérelmeznek. Csak érzékeltetésül: ha a kormány ugyanolyan bőkezű lenne az 1,9 millió gyerekkel és nekik is adna fejenként 100 ezer forintot, az évente 190 milliárdos kiadást jelentene a költségvetésben. Ez a töredéke annak, amennyiért a magyar állam visszavásárolta a Ferihegyet működtető Budapest Aiport 80 százalékát – derült ki az mfor.hu cikkéből.