Andor László: meg kell mutatni, hogy nemcsak elégedetlen, de kormányzóképes is az ellenzék

Egyszerű, általános feltételeik vannak ezeknek a pénzeknek, „semmi olyasmiről nincs szó, ami Magyarország iránt valamiféle különleges elvárást vagy nehézséget próbálna támasztani. Minden más ország meg tud, meg akar felelni ezeknek a feltételeknek. Úgy tűnik, hogy a hiba a mi oldalunkon van a készülékben.”

Andor László a KlikkTv Mélyvízben című műsorában úgy fogalmazott, az uniós forrásokkal kapcsolatban „az elmúlt években felhalmozódott egy sor olyan tapasztalat, miszerint a magyar pályáztatási rendszer nem működik normálisan, a pályáztatóknak – akik a forrásokat osztják –, a magyar hatóságoknak, maguk felé hajlik a kezük. Az uniós intézmények számos olyan példára is bukkantak, amelyek a csalásnak vagy a tényét vagy a gyanúját erősítették meg és nehezményezik.”

„Azt gondolom, hogy ennek épp ideje volt. Ha ők rámutatnak valamilyen csalásra vagy annak a gyanújára, ennek a magyar szervek nem járnak utána. Ezért is olyan fontos, hogy amikor nem írták alá e pillanatban a programot, akkor azt azzal indokolták, hogy az igazságügyi rendszer problémás, és el kellene járni olyan esetekben, amikor jelentős visszaélés történik az alapok felhasználásával.”

A volt uniós biztos rámutatott, „évtizedes tapasztalatról van szó, nem arról, hogy tegnap kitalált valaki egy új feltételt. Hosszabb ideje látszik, hogy tulajdonképpen nem azon társadalmi és gazdasági racionalitás alapján osztják Magyarországon a forrásokat, mint amire a többi uniós ország próbál hagyatkozni.”

Az uniós források egy közös költségvetésből jönnek és ezt közös elvek, közös politikák határozzák meg, amelyeknek minden tagországnak eleget kellene tennie – mondta Andor László. „Ezért van az, hogy az Európai Parlament tényleg eljutott egy tűréshatárig Magyarországgal kapcsolatban. Azzal, amit tapasztalt, valójában nem az Európai Bizottságnak lett tele a hócipője, hanem a Parlamentnek, ami próbálja rákényszeríteni a döntéshozókat arra, hogy álljanak a sarkukra és ne hunyjanak szemet a visszaélések fölött.”

Hogy meddig lehet elmenni, azt nem tudja. „Sokan sokféleképpen meglepődtek az elmúlt időszakban. Voltak, akik már öt-hat évvel ezelőtt is várták, hogy legyen vége ennek a rendkívüli rugalmasságnak és türelemnek, de akkor még az volt, hogy Jean-Claude Juncker, a Bizottság akkori elnöke nyilvánosan, kamerák előtt diktátornak nevezte Orbán Viktort, aztán meg nem csinált semmit.”

A korábbi uniós biztos rámutatott, „most kicsit más a helyzet európai, de amerikai nézőpontból is. Elképzelhető, hogy az Egyesült Államokban bekövetkezett fordulat ösztönzi majd az európai döntéshozókat, a német választások után pedig arra, hogy egy kicsit következetesebbek legyenek a közös értékek számonkérését és foganatosítását illetően.”

Reagált arra, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter azt mondta, valószínűleg az évtized végére Magyarország nettó befizető lesz az uniós kasszába, emiatt pedig nem biztos, hogy jó lesz nekünk bent maradni az Európa Unióban – bár jelenleg az egyértelműen megéri.

„Egy ilyen nyilatkozattal igen sok probléma van. Kezdve ott, hogy egy pénzügyminiszter nem veszi észre, hogy a forrás-transzfer mellett nagyon sok előnye is van az uniós tagságnak. Akkor fel lehetne tenni a kérdést, hogy a nettó befizető országok miért vannak benne az Európai Unióban? Miért van benne Németország? Nem vették észre, hogy ők nettó befizetők és ennek ellenére, nekik az egységes piac, a közös politikák, a közös agrárpolitika, az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelmi szabályozás és törekvések, a szociális jogok egyenlő érvényesítése előnyös?”

„Csupán egy ilyen pénzügyi egyenlegre nem lehet redukálni az Európai Unió értékeit és előnyeit.”

Hozzátette, a lódítás is benne van ebben a nyilatkozatban. „Ezzel a gazdaságpolitikával, amit  a kormány csinál, belátható időn belül el lehetne érni azt a szintet, ahol Magyarország nettó befizetővé válik – ami nagyon nem valószínű.”

Az igaz, hogy a magyar gazdaság az európait meghaladó ütemben bővül, növekszik, de folyamatosan leszakadóban vagyunk Lengyelországtól, a balti országoktól és más régióbeli országokhoz képest – mondta.

„Az erodálódó versenyképesség, az az óriási bizonytalanság, ami hosszabb ideje körülveszi a magyar gazdaságot, ez mind megkérdőjelezi, hogy ilyen felzárkózási vízió egyáltalán legyen. Sajnos, bár úgy lenne.”

Hacsak nem kormányváltásban reménykedik Varga Mihály – tette hozzá –, „mert akkor ezt is ki lehetne mondani, hogy ha jövőre kormányváltás lesz, akkor hamarabb történik egy konszolidáció és nekiiramodhat a gazdasági és egyben társadalmi fejlődés.”

Számos olyan intézkedés történt az elmúlt időszakban és még fog történni, ami arra utal, hogy az „utánunk az özönvíz politika” kezdődött el és folytatódik. „Magyarul kampányorientált döntések, pénzszórás, pénzelfolyás. Amíg ez lehetséges, függetlenül attól, hogy kinek milyen formában kell majd konszolidálni, rendbe tenni a helyzetet a választások után.”

Reagált a személyi jövedelemadó kérdésére is. „Elhangzanak olyan légből kapott dolgok, amik szintén arra utalnak, hogy a még meglévő kedvezményt – amit a 25 éven aluliaknak kilátásba helyeztek –, meg lehet toldani egy jelentősebb szja-elengedéssel, miközben egyébként Magyarország összességében az egyik legalacsonyabb szja-szintet produkálja, aminek viszont az egyik következménye a rekorder áfa-szint. Ha valaminek a csökkentésén gondolkodni kellene, részben az infláció, részben az igazságosság miatt, az éppen az áfa, nem pedig a jövedelemadó szintje, ahol lehetne gondolkodni az igazságosságon, és azon, hogyan állítjuk vissza a progresszivitást.”

Beszélt arról is, mi történik a gazdaságban, ha mégis nyer a Fidesz. „Nyilván saját hatáskörben végre fognak hajtani olyan intézkedéseket, mint annak idején a magánnyugdíj elvétele volt, amikor rájuk volt bízva a konszolidáció. Tehát lesz kitől és mit elvenni. Talán kockáztatják, hogy megint megindul egy jelentősebb emigráció az országból, mint ahogy 2011-12-ben elindult.”

A magyar választásokkal kapcsolatban Andor László úgy fogalmazott, „a közvélemény-kutatásokból azt lehet kiolvasni, hogy hosszú idő óta megmerevedett blokkok vannak. Lényegében három harmados a politikai társadalom. Az egyik harmad Orbán mögött, a másik harmad az ellenzék mögött és van egy relatíve passzív harmad. Ugyanakkor a változások, amelyek külföldön zajlanak, nyilván segítik az ellenzéki harmad egységesítését, eltökéltségét, de talán főleg az segíti őket, hogy 2019-ben, önkormányzati szinten már megtapasztalták, hogy az egység sikerhez vezethet. És ha ezt az egységet fenn tudják tartani, akkor lépésről-lépésre új jeleit adják ennek, például úgy, hogy már van egy közös alap, ami nem nagyon részletes, de jelzi azt, hogy van egy egységesülő gondolkodási irány. Majd ha meglesz a közös miniszterelnök-jelölt, akkor létrejön egy árnyékkormány. Jelezni kell az állampolgároknak, hogy nemcsak elégedetlen ellenzék van, hanem kormányzóképes ellenzék is, és ennek lehet további vonzereje azok felé, akik jelen pillanatban vagy bizonytalanok, passzívak vagy  a kormányoldalt támogatták eddig, de csak azért, mert az ellenzéket nem látták kormányképesnek vagy megfelelően egységesnek és határozottnak.”