Andor László: Orbán Viktor nem ott lesz fontos, ahol a Fidesz reméli
Az Európai Uniónak sokkal határozottabban kellene képviselnie saját gazdasági és politikai érdekeit az Egyesült Államokkal szemben, miközben a belső szabályozás és a szociális jogok megőrzése sem versenyképességi akadály, hanem éppen annak előfeltétele – erről beszélt a KlikkTV Centerpálya című műsorában Andor László, az Európai Bizottság korábbi foglalkoztatási és szociális biztosa. A beszélgetésben szó esett a patrióta frakció körüli vizsgálatokról, Orbán Viktor nemzetközi szerepéről, az európai egység hiányáról és a Brexit tanulságairól is.
Szigorú ellenőrzés alatt az uniós pénzek
Andor László szerint természetes és helyes, hogy az Európai Unió intézményei szigorúan ellenőrzik a közösségi források felhasználását. A patrióta frakcióval kapcsolatban felmerült pénzügyi szabálytalanságok kapcsán arra emlékeztetett, hogy nem egyedi esetről van szó: korábban az Európai Néppárt irodájában is tartottak házkutatást, míg a QatarGate-botrány után tovább szigorították az ellenőrzési rendszert. Hangsúlyozta, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal és az Európai Ügyészség feladata éppen az, hogy kivizsgáljon minden olyan ügyet, ahol felmerül az uniós pénzek szabálytalan felhasználásának gyanúja.
A volt biztos szerint az is indokolja a fokozott figyelmet, hogy az uniós költségvetés ugyan nem számít különösebben nagynak, de minden európai adófizető joggal várja el, hogy a pénzek felhasználása átlátható és ellenőrizhető legyen. Ennek részeként említette a Marine Le Penhez köthető ügyet is, amely Franciaországban komoly politikai következményekkel járt.
A magyar belpolitikai változások európai visszhangjáról szólva úgy vélte, nem Magyarország mutatott teljesen új példát, hanem inkább a francia modellt alkalmazta. Felidézte, hogy Emmanuel Macron előrehozott választása után a francia baloldal széles összefogással akadályozta meg a szélsőjobboldal hatalomra jutását, és szerinte hasonló logika érvényesült Magyarországon is, ahol nagyon különböző politikai hátterű választók sorakoztak fel egy közös politikai cél mögé.
Európának önállóbb politikára lenne szüksége
Orbán Viktor lehetséges nemzetközi szerepéről Andor László óvatosan fogalmazott. Nem zárta ki, hogy kisebb országok korábbi vezetői később jelentős közvetítői feladatot vállalhatnak, példaként Martti Ahtisaarit említette, aki finn államfőként később Nobel-békedíjat kapott diplomáciai tevékenységéért. Ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor jövőbeli szerepe elsősorban „az ő problémája”, és jelenleg nem lát reális lehetőséget arra, hogy Európa és a nagyhatalmak közötti közvetítőként jelenjen meg.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolatáról már sokkal határozottabb véleményt fogalmazott meg. Donald Trump kereskedelmi politikája, a vámfenyegetések, valamint az amerikai–kínai közeledés szerinte azt jelzi, hogy Európa egyre inkább kívül marad a legfontosabb geopolitikai egyeztetéseken. Úgy látja, amikor Washington és Peking tárgyal egymással, valójában Európa jövőjéről is döntenek, miközben az Európai Unió nincs jelen az asztalnál.
Kritikával illette Ursula von der Leyen bizottsági elnök politikáját is. Szerinte az Európai Bizottság vezetője túl gyakran képviseli a német álláspontot ahelyett, hogy valóban közös európai érdekeket jelenítene meg. Ez szerinte nemcsak a kereskedelempolitikában, hanem az izraeli–palesztin konfliktus vagy a versenyképességi vita során is érzékelhető volt. Andor László úgy véli, az Európai Uniónak 450 milliós belső piacával jóval erősebb alkupozíciója lehetne az Egyesült Államokkal szemben, ha valóban egységesen lépne fel.
A szociális jogok nem a versenyképesség ellenségei
A beszélgetés jelentős része az európai versenyképesség kérdésére összpontosított. Andor László azoknak a korábbi uniós szociális biztosoknak az állásfoglalására utalt, amely szerint fenntartható gazdasági fejlődés nem képzelhető el megfelelő szociális jogok nélkül.
Érvelése szerint sok befektető kizárólag vállalati szemszögből tekint a bérekre és a munkavállalói jogokra, miközben makrogazdasági szinten ezek teremtik meg a fizetőképes keresletet. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdászt idézve arra emlékeztetett, hogy egy ország működését nem lehet egy vállalat logikája alapján irányítani. Ami egy cég számára költségként jelenik meg, az a gazdaság egészében jövedelem, amely fogyasztást és további növekedést generál.
Ennek megfelelően fontosnak nevezte a minimálbér-szabályozást és a szakszervezetek szerepét is, különösen azokban az országokban, ahol a munkavállalók alkupozíciója gyenge. Szerinte az Európai Unió jelenlegi deregulációs törekvései, amelyek a fogyasztóvédelem és más közös szabályok lazítását célozzák, rossz irányba mutatnak.
Andor László hangsúlyozta, hogy Európa egyik legnagyobb nemzetközi ereje éppen a szabályozási képessége. Az egységes piac csak úgy működhet, ha közös szabályok vonatkoznak minden tagállamra, ellenkező esetben átláthatatlan rendszerek alakulnának ki. Ennek példájaként a Brexitet említette: Nagy-Britannia ugyan a túlzott szabályozás kritikájával hagyta el az Európai Uniót, mára azonban számos területen ismét kénytelen az uniós normákhoz igazodni, hogy vállalatai versenyképesek maradhassanak az európai piacon. Ez szerinte jól mutatja az úgynevezett „Brüsszel-hatást”, vagyis azt, hogy az uniós szabályok méretüknél fogva világszerte képesek alakítani a gazdasági és jogi környezetet.
