Árrésstop: meghosszabbítható, nem is csak Bicskéig
Az árrésstoppal – és így a meghosszabbításával – senki sem jár jól. Így kommentálta a Hírklikknek a most bejelentett intézkedést Molnár László, a GKI szakmai vezetője. A miniszterelnök februári évértékelő beszédében jelezte, hogy a kereskedők legfeljebb 10 százalékos árrést alkalmazhatnak 30 élelmiszer árazásánál, aztán kiterjesztették ezt bizonyos pipere és háztartási vegyiárukra is. Hamarosan kiderült, hogy az árrésstop veszteségbe fordította a kiskereskedőket, ami hosszú távon nehezen fenntartható. Eközben az Országos Kereskedelmi Szövetség felmérése kimutatta, hogy a vásárlók az árrésstop mellett is áremelkedést érzékelnek. Nagy Márton gazdasági miniszter az intézkedés gazdasági hatásait „összetetten” értékelte: szerinte rövid távon hatékonyan mérsékelte a kijelölt termékek árát, csökkentette az inflációt, enyhítette a fogyasztók terheit, különösen az alacsonyabb jövedelmű családok esetében. Hosszabb távon elismert bizonyos gazdasági kockázatokat is, köztük piaci torzulásokat és inflációs utóhatásokat.
Ha nem tetszik a megoldás, meghosszabbítják „Bicskéig” is?
Már korábban sejtettük, hogy ez lesz, de hittünk a kormányzat „szép szavának”, pedig jó ideje látja már mindenki, hogy az árrés-stop zsákutca. Már a kezdetektől pontosan lehetett tudni. A kereskedelmi láncok megpróbáltak olyan megoldást találni, ami a kormánynak, a kereskedőknek és a beszállítóknak is megfelelhet, igyekeztek rábeszélni a beszállítókat, hogy mérsékeljék az áraikat, ezzel az árrések esetében meg lehetett volna oldani az előírt csökkentést. Egy-két hónap alatt kiderült, hogy ez az út nem járható. Már júniusban is látszott áremelkedés, az árrés-stoppos termékek ára is elkezdett emelkedni, mert a beszállítói költségnyomást egyre kevésbé tudják visszaszorítani a kereskedők. Legyünk őszinték, miért harcolnának kilátástalan ügyekért? A magasabb beszállítói ár mellett magasabb lehet az árrés, tehát nekik az a jó, ha az ártömeg hivatalosan is növekedhet, ez az a forrás, amiből gazdálkodhatnak.
Május végéig mintha az árakban némi megnyugvást lehetett volna tapasztalni…
Addig valóban nem nagyon voltak az egyéb termékek esetében átárazások, de mostantól valószínűleg nagyobb léptékben fognak emelkedni az árak. Olyan veszteségek keletkeztek az elmúlt hónapokban, amelyeket valamilyen módon el kell tüntetniük. A hivatalos kimutatások szerint a hat legnagyobb kiskereskedelmi láncnak havonta 10 milliárd fölötti a vesztesége, ezt biztosan nem fogják sokáig eltűrni. A rendelkezést inflációs csodaszerként lengeti a nemzetgazdasági miniszter, de ha belegondolunk, az inflációt ez nem mérsékeli, inkább fölnyomja. A beszállítói árak a vállalkozásokat terhelő egyéb költségek emelkedése miatt tovább nőnek, az általános infláció a beszállító szférában erősen érződik. Így azt a cél sem lehet elérni, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem inflációja csökkenjen, mivel az árrések százalékos mértékűek, a költségnyomás automatikusan átmegy az áraknak erre az elemére is.
Van egyáltalán valaki, aki ezzel jól járhat?
Nem látok ilyet. Ha a kereskedők az őket terhelő költségnyomást nem tudják megjeleníteni a polci árakban, akkor nem lesz miből bért emelniük. Ezzel egyfelől a kormány bejelentett szándéka – az elvárt 13 százalékos minimálbér-emelés – szóba sem jöhet annak a mintegy félmillió alkalmazottnak az esetében, akiket ezek a boltok foglalkoztatnak. Kettős spirál indulhat el, vagy elbocsátások kezdődnek, hogy legalább egy szűkebb kör számára teljesíteni tudják a béremelési követelményt, vagy hat órára jelentik be azokat az alkalmazottakat, akiket egyébként nyolc órában foglalkoztatnak. Miért jó nekünk, hogy a fekete gazdaság felé nyomjuk a vállalkozásokat? Másfelől felpöröghet az átárazás, a veszteséget előbb-utóbb más termékek árában fogják kompenzálni, ami ott is gerjeszteni fogja az általános inflációt, ahol eddig viszonylagos „árbéke” volt. A kereskedők nyilván nem fogják tartósan tudomásul venni, hogy a kormány masszívan veszteségbe kényszeríti őket, vissza fogják szerezni a kieső profitot. Havi 10 milliárd forint szétterítése ezeknél az üzletláncoknál nem olyan nehéz feladat.
Tekintsük a beláthatatlan időre meghirdetett intézkedést egyfajta újabb támadásnak a legnagyobb kereskedelmi láncok ellen?
Akár annak is tekinthetjük. Ez lehet egy újabb hadüzenet a nemzetközi élelmiszerláncoknak azok után, hogy látszólag nem jöttek be a korábbi intézkedések. 2014 óta megpróbálták korlátozni az új boltok alapterületét, nem volt különösebb hatása. Ezzel a magyar láncokat, a CBA-t, a COOP-ot, a REÁL-t és a többieket szerették volna helyzetbe hozni. De azok így sem tudtak a nemzetközi láncok komoly versenytársai lenni. Aztán azt szabályozták, hogy a plázákban ki milyen üzleteket vehet bérbe, amit hivatali engedélyhez is kötöttek. Arra számítottak, hogy ettől „megtörnek” a külföldiek, eladják a boltjaikat, majd jelentkezik valamelyik hazai nagytőkés, és megpróbálja jó áron megvenni. Akkor majd hirtelen nem kell árrésstop, sem más beavatkozás, mert jó kezekben lesz a tulajdon.
És jó kezekben lesz az ellátás is?
Az egy másik kérdés. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez sem működik, mert hogy valaki milyen áron ad el, azon is múlik, milyen áron tud beszerezni. E téren a COOP, a CBA, a REÁL és minden más hazai kisebb-nagyobb kereskedő akármivel próbálkozik, nem tud akkora volumenben rendelni, mint a hat nagy külföldi versenytársa. Ezért nem is tudnak akkora árengedményt elérni, mint mondjuk a LIDL, vagy az ALDI, a TESCO, amelyik világméretekben vásárol. Nekik nem az árakon keletkezik a magasabb profit, nem azzal, hogy visszaélnek a monopolhelyzetükkel, és képesek leszorítani a beszállítói árakat. Emiatt lehetnek olcsóbbak, mint bármelyik magyar diszkont. Feltéve, de nem megengedve, ha az egész magyar élelmiszer-kiskereskedelem hazai kézbe kerülne, akkor az árak nemcsak a profitéhségük miatt emelkednének jelentősen, hanem a beszerzési költségeik is jóval magasabbak lennének, mert a nemzetközi piacon még kevésbé tudnának árengedményt elérni. Onnantól kezdve megnézhetnénk az árakat a hazai élelmiszerboltokban!
