Átalakulóban a média és a harc még nem dőlt el
Az immár teljesen kettészakadt országban a médiának is két, egészen különböző rendszere működik Magyarországon. Így jellemezte a jelenlegi helyzetet Polyák Gábor médiajogász, akivel a kommunikáció és a propaganda 2022-es jellegzetességeiről beszélgettünk. A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője úgy látja, hogy kétségtelenül kezd háttérbe szorulni a hagyományos média. Ennek vesztesei egyelőre a kormánypártokhoz közelálló szerkesztőségek, miután a függetlenek 2010 után brutális ellenszélben tanulták meg, miképpen lehet megélni, sőt, meg is erősödni.
A média jelene és jövője szempontjából jelentős változást hozott az idei parlamenti választás kampánya – kezdte elemzését Polyák Gábor. Most először fordult elő ugyanis, hogy ez szinte teljes mértékben a közösségi médiában zajlott. A médiajogász emlékeztett rá, hogy Orbán Viktor azt állította, már az előző választásokat is feltehetően a Facebookon nyerte meg, ami azért erős túlzás volt, most viszont tényleg ez történt. „A kampányt az jellemezte, hogy nem hangzottak el tények, semmiféle szakpolitikai állítás, a kormánypártok oldala azonban tele volt hazugságokkal és kizárólag a saját szavazóbázis hergelését, valamint összetartását szolgálta. Az ellenzék valószínűleg másra készült, de képtelen volt fogást találni a Fidesznek ezen az agresszív kommunikációján, amit nagyon hatékonyan használták a teljesen alaptalan riogatásra és karaktergyilkosságra. Így sikerült az együttműködő pártokat belehúzni egy olyan helyzetbe, amiből az derült ki, hogy lényegében a háború pártján állnak és Magyarországot, a magyar emberek létét veszélyeztető tényezők”. A kormánypártok valószínűleg enélkül is nyertek volna, de nem ilyen mértékben, hiszen ehhez ez a fajta kommunikáció kellett – mondta a szakember.
A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője friss példát is említett arra, hogy a hatalom saját állításai igazolására használja fel a médiát. Arról az egyezségről van szó, amelyet Magyarország az uniós forrásokról kötött Brüsszellel. A hivatalos kommunikációban az kapott hangsúlyt, hogy valóban érkezhetnek a pénzek, de arról már nagyvonalúan elfeledkeztek, hogy ez nem automatikus, nem holnaptól várható. Eközben sikernek állították be, hogy a magyar kormány felpuhította az Európai Bizottság javaslatát, de azt már nem tették hozzá, hogy ilyen szigorú szankciókat eddig egyetlen országgal szemben sem alkalmaztak. Ugyanakkor azt sem emelték ki, hogy Magyarországnak fel kellett adnia a – szavai szerint - „embertelen és megbocsáthatatlan vétót” az Ukrajna támogatására szánt hitelfelvétel ügyében, akárcsak a globális minimumadó elleni szembenállását is.
Mindez pontosan tükrözi – folytatta Polyák Gábor –, hogy az utóbbi évtizedben meglehetősen leegyszerűsödött Magyarországon a politikai kommunikáció. „Mindenki megpróbálja egyetlen mondatba belesűríteni az üzenetét. Lassanként pedig már ehhez igazodott a választópolgárok befogadóképessége is. Csakhogy olyan összetett kérdésekről van szó, amikhez nem elég egy mondat, mert akkor mindenki azt emeli ki belőle, ami számára kedvező. Igaz, így lehet belőle propagandát csinálni és a kormány kudarcából sikertörténetet fabrikálni.” A szakember úgy látja, jelenleg egyik oldalon sincs kereslet, sem kínálat arra, hogy a politikai kommunikációban a nagyobb összefüggéseikben próbálják megértetni a választópolgárokkal folyamatokat.
A médiajogász e ponton tért vissza az idei választási kampány tanulságaihoz. Kétségkívül háttérbe szorult a hagyományos média, aminek jele az is, hogy a választás után részben elengedték a „fideszes médiabirodalomnak” tartott Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány, röviden a KESMA kezét. Csökkentették a forrásaikat, elküldtek újságírókat, mert rájöttek arra, hogy a közösségi médián keresztül jobban érvényesülnek a papagájaik, megmondóembereik. Ez így sokkal költséghatékonyabb, mint fenntartani szerkesztőségeket, ahol nehezebben mérhető a siker – tette hozzá Polyák Gábor. „Ugyanakkor mindenképpen fordulópontot jelent és középtávon – furcsa módon – sokkal nagyobbat üt a kormányhoz közeli médián. Ők ugyanis ahhoz voltak szokva, hogy szinte számolatlanul szórták eléjük a vályúba a közpénzt, miközben a független média 2010 után hosszú ideig levegő után kapkodott. Most viszont a helyzet az utóbbiak javára szolgál. Brutális ellenszélben tanulták meg, miképpen lehet megélni – ha nem is stabilan és nyugodtan –, sőt, meg is erősödni.” A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője ugyanakkor elismerte, most még nem lehet pontosan látni, milyen hatása lesz a hagyományos médiarendszer megrendülésének a jövőben.
Mindenesetre az tény, hogy az utóbbi több mint 12 évben a hatalom elérte, itt már két ország van és ez jellemző a médiára is. „Az egyik oldalon áll a hatalmat kiszolgáló média, amely egy pillanatig sem gondolja, hogy a valóságot kellene tükröznie. Erre jó példa, hogy a Fidesz 2010-es választási győzelme óta náluk sosem láthattunk a hatalommal szemben kritikus megnyilvánulásokat.” Polyák Gábor ennek kapcsán úgy fogalmazott, az MTVA egy szimbólum, amely napjainkban lényegében már a közszolgálatiság fogalmának megcsúfolását jelenti. „Egy immár több mint 100 milliárd forintba kerülő, erődítményre emlékeztető képződmény, amely szembeköpi a magyar állampolgárok felét azzal, hogy semmibe veszi az ő véleményüket, világnézetüket. Lehet, hogy műsoraikban néha megszólalhatnak ellenzéki hangok is, de a végeredmény mégis minden nap ugyanaz, hogy a Fidesz mindent jól csinál és igaza van.” A szakember úgy vélte, ilyen szempontból érthetők az ismétlődő tiltakozások, de hozzátette, azt komikusnak tartja, hogy azok a fiatalok, akik nemrég a székháznál tüntettek a közmédia ellen, valószínűleg soha nem látták még egyetlen műsorát sem.
A kettéosztott ország és média másik felén pedig ott vannak a valóban független szerkesztőségek, amelyek – mint mondta – mindennek nevezhetők, csak ellenzékinek nem. Ők ugyanis azt gondolják magukról, hogy demokratikus értékrend, szerepfelfogása szerint működnek, nem foglalnak állást egyik politikai szereplő mellett és ellen sem, hanem megmutatják a valóságot. Erre példa, hogy az ellenzéki kampány kudarcait, negatívumait is ők tárták fel, nem pedig a hatalomhoz közeli média. Polyák Gábor utalt rá, a választás után, áprilisban volt egy kétségbeesett pillanat, amikor a nem Fidesz-szavazók annyira kiábrándultak a helyzetből, hogy az apátia szinte elsöpört mindent, ami az előfizetésekben, a példányszámokban is látszott. Azóta viszont a piacon az látszik, hogy helyreállt a korábbi helyzet, nem változott az elérés, a támogatók köre. Még akkor is, ha a magyar társadalomnak van egy olyan része, amely a teljes bezárkózást választja, vagyis a teljes elzárkózást a hírek elől.
Mindezek alapján azt is megkérdeztük az elemzőtől, hogy szerinte mi várható a következő időszakban, egyáltalán van-e remény bármilyen változásra. Szerinte a hatalom túléli a jelenlegi válságot, nem is jelentősen meggyengülve. Ugyanakkor történelmi felelősségük, hogy mennyire mélyre süllyedt a magyar társadalom morális és mentális állapota. Szégyen – mondta –, hogy az ország nagyobb része a háborúban Oroszországnak drukkol. Ez megbocsáthatatlan. Polyák Gábor azonban azt reményteljesnek tartja, hogy a független média és támogatói megvédik a saját szigeteiket, ahogy eddig is kitartottak. „Ők azt teszik, amiben hisznek és amihez értenek. Jelenleg nem látszik, mi ingathatja meg ezt a rendszert, így a tartós önvédelem lehet pillanatnyilag a megoldás, amíg valamilyen ok elvezet e rendszer összeomlásához. Az persze nagy kérdés, hogy ha ez bekövetkezik, akkor elég okosak leszünk-e. De most azért nem szabad feladni, hogy majd akkor legyen erre válasz” – mondta Polyák Gábor.