Átérezzük Schmitt Pál aggodalmát
Schmitt Pált kérték fel a Nemzet Sportolói – tizenketten vannak az egykori bajnokok – hogy az MTI-n keresztül forduljon Karácsony Gergely főpolgármesterhez a 2023-as atlétikai világbajnokság ügyében. Mint írják, aggodalommal figyelik a versennyel kapcsolatos híreket, vagyis, hogy Budapest új vezetése elállna a rendezéstől. Szerintük ugyanis a nagy világversenyek rendezése hozzájárul a fiatalok egészséges hazaszeretetének erősítéséhez. A nemzeti tizenkettő közleményében nincs benne, hogy az egészséges hazaszeretet erősítéséhez szükséges stadion megépítése 150 milliárd forintjába fájna a magyar adófizetőknek.
Teljes mértékben átérezzük a nemzeti tizenkettő aggodalmát, ám hitelesebb volna, ha Schmitt Pál és a többi egykori bajnok már korábban, más ügyekben is megszólaltak volna. Szóvá teszik például, hogy szerintük tűrhetetlen, hogy gyerekek éheznek Magyarországon, családok tízezrei nyomorognak, a kórházakban, ahol a fertőzések miatt majdhogynem könnyebb meghalni, mint meggyógyulni, már az időpont kéréséhez is időpontot kell kérni, és akkor sem biztos, hogy még életében kap az ember.
Azt tudjuk mondai Schmitt Pálnak és a nemzet többi aggodalmasának, hogy a budapestiek minden ellenkező híreszteléssel szemben, szeretnék, ha lennének a fővárosban nagy világversenyek. Örülnének annak, ha a magyar sportolók hazai közönség előtt mérkőzhetnének meg más nemzetek versenyzőivel az aranyakért, és nemes küzdelemben győznének. Szeretnék, ha az egész világ látná, hogy mi magyarok milyen jók és tehetségesek vagyunk. Rendezésben, versenyzésben, mindenben.
Csak előbb még meg kellene oldani néhány problémát.
Jó lenne például, ha jelentősen csökkenne a szegénység. Lehetőség szerint a gyerekek nyomorát kellene először felszámolni, utána a felnőttekét. Mert szívszorító, elkeserítő és főként megengedhetetlen, hogy ma Magyarországon több tízezer gyerek éhesen menjen iskolába.
S még mielőtt nekiveselkednénk a nagy világversenyek rendezésének, kellene költeni valamennyit az oktatásra. Nem keveset, sokat. Mert tényleg a tudás a jövő. Magyarország és az itt élő emberek jövője ugyanis nem attól függ, hogy jelenlegi vezetői mit és hogyan hadoválnak, hanem attól, hogy a ma nemzedéke mit és hogyan tanul, képes lesz-e lépést tartani a világgal, megfelelni az egyre növekvő kihívásoknak.
Aztán, ha már az oktatás is viszonylag rendben van, jöhetnének a versenyek. Ja, majd elfelejtettük: akkor, ha a kórházakban lesz elég orvos és ápoló, kötszer, gyógyszer és ágynemű. CT, MRI és minden, ami a magyar emberek gyógyításához kell. Nem maradnak el pénz és szakemberhiány miatt műtétek, s nem csak papíron, vagy a szólamok szintjén rövidülnek az elviselhetetlenül hosszú várólisták.
Ha ez is megvan, legyen Budapesten minél több nagy verseny. Főleg, ha már a korrupcióval is elbántak azok, akiknek ez lenne a dolguk. Hogy ne lehessen lopni, de legalábbis, következmények nélkül semmiképp. Hogy az erre hivatott illetékesek ne pártolják, hanem üldözzék a bűnt.
Akkor lehet Budapesten nagy világversenyeket rendezni, ha majd ezek hallatán nem az jut az eszünkbe, hogy a hatalom urai azért akarják a versenyeket, hogy többet tudjanak lenyúlni a közösből. Ha mindez meglesz, a budapestiek, valamint az ország más településein élők teljes szívvel támogatni fogják a Budapesten rendezendő világversenyeket.
