Átlátszó lejáratás
Vasárnap az alatszo.blog.hu-n megjelent egy írás, amely a legalapvetőbb sajtóetikai követelménynek sem felel meg: úgy állít valamit rólam, hogy a cikk szerzője még csak kísérletet sem tett arra, hogy felvegye velem a kapcsolatot, és megkérdezzen azokról a súlyos állításokról, amelyeket velem szemben megfogalmazott.
Zugló eddig is a legátláthatóbb módon működő önkormányzatok közé tartozott, és ez ezután is így lesz, ezt az idézett rendelet-módosítás nem érintette, tehát fenntartotta és fenntartja.
A cikk címében foglalt állítás szemenszedett hazugság. Az igazság az, hogy a rendelet ebben az értelemben a meglévő állapotot tükrözte és hivatkozik Mötv. 68. § 2, 3 bekezdésére.
Szemenszedett hazugság az is, hogy a polgármester százmilliós ügyekben dönthetne önállóan, erre eddig sem adott, és a jövőben sem ad lehetőséget az SZMSZ. A polgármesteri jogkörben hozott döntések elsősorban kötelezettség-vállalással nem járó döntések.
Ami az értékhatárnövelést illeti, érdemes az elmúlt évek drasztikus ingatlanáremelkedéseit figyelembe venni, ennek ismeretében készült a javaslat. Az átláthatóság legfontosabb garanciája, hogy értékhatártól függetlenül elsőként a képviselő-testület dönt a költségvetés megalkotásakor a vagyonpolitikai irányelvekről és az esetleges elidegenítésre kerülő objektumok listájáról. Ezt követően az illetékes szakbizottság dönt a konkrét elidegenítési vagy bérbeadási szándékról, a bizottság második döntése a pályázat kiírásáról és feltételeiről szól, míg a harmadik döntés a pályázat után a győztes vevő vagy bérlő kihirdetése. Tehát négy önkormányzati képviselő-testületi és bizottsági döntés szükséges ahhoz, hogy az önkormányzati vagyont érintő érdemi döntések szülessenek. Az átláthatóság minden a döntéshozatal minden szintjén garantált.
Minden jószándékú újságírótól és polgártól azt kérem, hogy bármely, az önkormányzat munkájával és terveivel kapcsolatos kérdéseit elsőként nekem tegye fel, az ajtóm mindenki előtt nyitva áll.
