Az alkalmatlan 11

F. T. vasárnapi jegyzetében (címe: Karácsonynak távoznia kell) hosszan taglalja, hogy szerinte miért is kellene a főpolgármesternek otthagynia tisztségét. Az elmúlt két év tapasztalataira hivatkozva, kíméletlenül támadja Budapest vezetőjét, szolgai módon aládolgozva a mostani, Karácsony elleni támadássorozatnak. Az írást a Magyar Nemzet közli, természetesen ezért aztán nem is nagyon várhattam más megközelítést a híres CÖF-aktivistától. Dolgozatának első és utolsó mondatát idéztem a fentiekben, amely akár hiteles is lehetne, ha kritikáját nem kizárólag ellenzéki politikusokra, illetve esetünkben nem csak Karácsony Gergelyre irányította volna a szerző. Fricz „elfelejti” megemlíteni, hogy Karácsony nem politikailag kinevezett hivatalvezető, hanem Budapest népe által közvetlenül választott városvezető, aki még a mostani viharos körülmények között is bírja a helyi lakosság többségének bizalmát. Karácsonyt nem a végrehajtó hatalom feje helyezte magas tisztségébe, nem a Parlament többsége juttatta a főpolgármesteri székbe, hanem az őt támogató pesti és budai polgárok. 

De, ha már arról értekezik Fricz úr hevesen, hogy nem illik a demokrácia szabályrendszerébe az alkalmatlanok hivatalban tartása, akkor néhány valóban elrettentő példával segítek, és névsorolvasást tartok a Fidesz inkompetens, hasznavehetetlen figurái vonatkozásában. Miután Futbóliában élünk, focizsargont fogok használni.

• Kezdjük a jelenlegi kormány néhány tagjával. Kásler Miklós pályaalkalmatlanságát sajnos minden nap tapasztalhatjuk, de Varga Judit is „sokat tesz” a magyar csapat még meglevő csekély nemzetközi tekintélyének elvesztéséért. Mindkettőt indokolt lecserélni! (Semjén Zsoltot azért nem említem, mert nálam még a kispadra sem elég a teljesítménye.)

• Németh Szilárd államtitkár és birkózó elnök sem hagyható ki a kontárok felsorolásából. Mindenki Sziszije folyamatosan „migránsozik”, imád lövöldözni és pacalt kajálni, de színvonalas kombinációkra nem képes. Rétvári államtitkár egészen más jelenség. Ő csak a labda tartására alkalmas, önálló akciót még nem indított, unalmas és tehetségtelen tagja az együttesnek.    

• Kövér Lászlót már régen le kellett volna venni a pályáról, hiszen egy évtizede szennyezi az edzőtermek, a stadionok és az Országház levegőjét. Sérült játékosként is folyamatosan rugdossa az ellenfelet, a szabálykönyvet pedig egyoldalúan értelmezi.

• Deutsch Tamást minden poszton bevetették már, de sehol sem állta meg a helyét. Most éppen az EU-s nagypályán lövi az öngólokat, mindannyiunk szégyenére. Kósa Lajos hasonló színvonalon szerepel a válogatottban, de rajta legalább néha napján tudunk egy nagyot kacagni. Ehhez a csapatrészhez tartozik Budai Gyula is, ő a csapat rettegett rombolója, csak lábra megy, a labda nem érdekli. Igazi fenegyerek, minden meccsen rászolgálna a kiállításra, ennek ellenére, stabil a helye kezdőben.

• Polt Péter legfőbb ügyész. A hatalom kedvelt – mindent hárító – középhátvédje, aki a nyilvánvaló bűncselekményeket és a labdát is képes eltüntetni a publikum elől, de manapság egyre kevesebb sikerrel. A nézők nem tapsolnak, hanem elégedetlenül átkozódnak.

• A jegybank elnöke, a miniszterelnök jobb keze öncélú cselgép, a „forintos labdák” elrontója. Ha játékba avatkozik, nemzeti valutánk értéke azonnal romlik. Matolcsy góllövésre képtelen, holott mindig elől játszatja a szövetségi kapitány. Erős szemüvege ellenére sem lát a pályán, bizonyára elvakítja az ország aranykészletének csillogása. 

• A válogatott szürke eminenciása az Állami Számvevőszék elnöke, Domokos László. Az ő feladata az ellenfél pénzügyi hátterének szétzilálása. Leginkább a „fakóban” szerepeltetik, de néha-néha azért az első csapatban is lehetőséget kap.

Fricz Tamást a CÖF és a Békemenet amatőr vegyes társulatához osztották be intézőnek, és valójában még a narancsmezesek edzői stábja sem tart igényt tanácsaira. Miért gondolja, hogy a demokratikus ellenzék öltözőjében bárki is kíváncsi csapat-összeállítási javaslataira?