Halhatatlan halottaink – 4. Idegenek az örök éjszakában

HírKlikk 2025. december 30. 14:00 2025. dec. 30. 14:00

„Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek” – énekelte Cseh Tamás, akinek már csak a dalai élnek közöttünk. 2025-ben is sok olyan ember halt meg, akiket milliók szerettek, vagy – tudásukért, teljesítményükért, emberségükért – „csupán” elismertek. Négy részes sorozatunk negyedik fejezetében azokra a külföldiek hírességekre emlékezünk, akiket ebben az évben veszítettünk el.

Február 11. Gene Hackman

A kétszeres Oscar-díjas színészt és feleségét, Betsy Arakawa zongoraművészt február 27-én találták holtan új-mexikói otthonukban. Hackman 95, Arawaka 63 éves volt. A rendőrség közlése szerint a házaspár akkor már két hete halott lehetett. 

A színész 1930-ban született, a negyvenes évek végén lépett be a tengerészgyalogsághoz, az ötvenes évek végén kezdett színészetet tanulni. Tévés és színházi mellékszerepek után Warren Beatty oldalán debütált az 1964-es Őrülten szerelmes című filmben.

Hackman majdnem negyven éves pályafutásával, minden idők egyik legsikeresebb hollywoodi színésze volt. Játszott a Francia kapcsolat (első Oscar-díját ezzel az alakítással nyerte), a Bonnie és Clyde, a Wes Anderson rendezésében készült Tenenbaum, a háziátok, a Soha nem énekeltem az apámnak és a Mississippi Burning című filmekben. A Superman-filmekben Lex Luthort alakította. Második Oscar-díját a Nincs bocsánat című 1992-es westernért kapta, Clint Eastwood rendezésében.

További négy Golden Globe-díjat és két Baftát is kapott; emellett három történelmi regényt is jegyez Daniel Lenihan régész-antropológussal közösen. Utoljára Az elnök emberére talál című 2004-es vígjátékban volt látható. Visszavonulását 2008-ban jelentette be szívproblémákra hivatkozva.

Ápilis 21. Ferenc pápa 

A római katolikus egyház vezetőjét 88 éves korában érte a halál. „Ma reggel 7 óra 35 perckor Róma püspöke, Ferenc visszatért az Úr házába. Egész életét az Úr és az ő egyházának szolgálatára szentelte. Hűséggel, bátorsággal és egyetemes szeretettel tanított minket arra, hogyan éljük meg az evangélium értékeit – különösen a legszegényebbek és leginkább kirekesztettek javára" - közölte a Vatikán hírcsatornája, a Vatican News.

Ferenc pápa argentin jezsuita szerzetesből lett a 266. római pápa, az első latin-amerikai katolikus egyházfő. Jorge Mario Bergoglio néven született 1936. december 17-én Buenos Airesben, 2013. március 13-án választották a katolikus egyház fejévé.

Diego Ravelli érsek, az apostoli szertartások mestere szerint az elhunyt Ferenc pápa azt kérte, hogy a temetési szertartás legyen egyszerűsített, és a hangsúly az egyház hitének kifejezésén legyen a feltámadt Krisztus testében. „A megújított szertartás még inkább azt kívánja hangsúlyozni, hogy a római pápa temetése egy pásztor és Krisztus tanítványának temetése, nem pedig egy e világi hatalmasságé" - idézte a Vatican News Diego Ravelli érseket.

Szeptember 24. Claudia Cardinale

A nyolcvanhét éves korában meghalt francia-olasz színésznő a 60-as és 70-es évek egyik legnagyobb filmcsillaga a Volt egyszer egy Vadnyugat és a Nyolc és fél című filmekben vált ismertté. 

Claudia Cardinale 1938. április 15-én Claude Joséphine Rose Cardin néven született Tunisz városában, olasz apa és francia anya gyermekeként. Tekintve, hogy Tunéziában látta meg a napvilágot, kezdetben arabul beszélt. Édesapjától némi olasz is ráragadt, de egészen 18 éves koráig nem használta a nyelvet. Bár Cardinale tanárnak készült, ám miután 1957-ben megnyert egy szépségversenyt – amelynek nyereménye egy velencei utazás volt – olasz filmkészítők csaptak le rá és a Vides Films cég már egyből egy hét évre szóló szerződést kötött vele.

Elsőként az 1958-as, Goha című filmben szerepelt, ám az igazi áttörést az Ismeretlen ismerősökben nyújtott alakításával érte el. Az alkotás megjelenését követően szinte borítékolható volt, hogy hamarosan nemzetközi sztárrá avanzsál majd. Ebben az időszakban Franco Cristaldi – az őt foglalkoztató – Videl Films cég producere volt a menedzsere. Ugyan a színésznő mindig tagadta, hogy valaha házasságban élt volna, gyanítják, hogy Cristaldival oltár elé vonulhattak. A titkolózás oka részben az lehetett, hogy a filmszerződésében foglaltak szerint nem mehetett férjhez, azt is engedélyhez kötötték, hogy levágathatja-e a haját, és nem hízhatott.

„Soha nem éreztem szükségét a botránynak ahhoz, hogy színésznő legyek. Soha nem fedtem fel önmagam és még a testemet sem mutattam meg a filmekben. A titokzatosság nagyon fontos” – nyilatkozta egy interjúban.

Október 1. Jane Godall

A 91 éves korában meghalt főemlőskutató és természetvédelmi aktivista úttörő kutatásai alapjaiban formálták át a csimpánzokról és az állatvilág társadalmi viselkedéséről alkotott tudományos képet.

Goodall 1934-ben született Londonban. 1957-ben utazott Kenyába, ahol megismerkedett a világhírű antropológussal és paleontológussal, Louis Leakeyvel, akinek a meghívására 1960-ban fogott bele csimpánzokkal folytatott világhírű kutatásaiba a mai Tanzánia területén.

A Jane Goodall Intézet – amelyet 1977-ben alapított – leírása szerint „azért ment be az erdőbe, hogy tanulmányozza a csimpánzok rendkívüli életét, és azért jött ki onnan, hogy megmentse őket.” Amikor Goodall ráébredt, hogy a csimpánzokat az élőhelyük pusztulása és az illegális kereskedelem a kihalás szélére sodorja, „áttörést jelentő természetvédelmi megközelítést dolgozott ki, amely az emberek, az állatok és a környezet életminőségének javítására törekszik azáltal, hogy elismeri e három tényező összefonódását.” Goodall volt az első, aki megfigyelte, hogy a csimpánzok olyan tevékenységekre is képesek, amelyeket korábban kizárólag az emberekhez kötöttek, például szerszámokat készítenek. Emellett azt is bebizonyította, hogy a csimpánzoknak egyéniségük van.

2025 januárjában Joe Bidentől megkapta az Elnöki Szabadság Érdemrendet (Presidential Medal of Freedom), amit olyan személyeknek adnak, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az Egyesült Államok biztonsági és nemzeti érdekeit tekintve, nagyban elősegítették a világbékét, vagy kulturálisan, esetleg más kiemelt módon hozzájárultak a társadalomhoz.

December 22. Chris Rea

Az ír–olasz származású Chris Rea Middlesborough-ban született 1951-ben.

Pályafutása több mint öt évtizedet ölelt fel: az 1970-es években kezdett foglalkozni a zenével, és gyorsan megtalálta saját útját. Rekedtes, melankolikus énekhangja és jellegzetes gitárjátéka már a kezdetekkor megkülönböztette kortársaitól. 

Igazi sikereit az 1980-as években aratta olyan albumaival, mint a The Road to Hell (1989) és az Auberge (1991), amelyekkel kritikai elismerést is kivívott. Dalaiban visszatérő motívumként szerepel a vezetés, autózás – mivel nagy rajongója volt a kocsiknak –, a magány és az emberi kapcsolatok törékenysége.

A zenész – akit stílusa miatt az angol Bruce Springsteennek is neveznek – több mint húsz stúdióalbumot jelentetett meg, és olyan slágereket írt, amelyek generációk számára váltak klasszikussá. Különösen emlékezetes maradt az először 1986-ban kiadott Driving Home for Christmas, amely az ünnepi időszak egyik kedvenc dalává nőtte ki magát, és évről-évre visszatér a rádiók repertoárjába. A dalt egyébként egy személyes élmény ihlette, de mára sokak számára az otthon, a hazatérés szimbóluma lett.

December 28. – Brigitte Bardot

A kilencvenegy évesen elhunyt francia filmszínésznő az 1960-as évek női ikonja, az állatok lelkes védelmezője volt. Az „isteni BB", az 1950-60-as évek szexszimbóluma, aki több mint ötven évvel ezelőtt intett búcsút a filmezésnek, Brigitte Anne-Marie Bardot néven Párizsban született és jómódú, konzervatív katolikus családban nevelkedett. Szülei megkövetelték a jó modort, az illő ruhaviseletet, ügyeltek a megfelelő barátok kiválasztására és a taníttatására.

Ötéves korától járatták zene- és táncórákra, anyja a jövendő kecses balerinát látta benne, Brigitte pedig a kitörés lehetőségét. Tizenhat éves korában már az Elle magazin címlapjáról mosolygott bájos, kicsit szemtelen kamaszarcával. 

Így fedezte fel a film számára a rendező Roger Vadim, aki – a szülők heves ellenzése dacára – 1952-ben feleségül vette, és sztárt faragott belőle.

Az ifjú szépség 1952-ben, A normandiai odú című film forgatásán állt először a felvevőgép elé, majd rövid tengerentúli kiruccanás után (1953-ban Hollywoodban Kirk Douglas partnereként játszott A szerelem törvényében) ismét hazájában forgatott. 1956-ban férje rendezésében készült el az első igazi Bardot-film, az És Isten megteremté a nőt, amelyben partnerével, Jean-Louis Trintignant-nal mindketten sztárrá emelkedtek. A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen Brigitte Bardot maga volt a csábítás, az asztalon mezítláb lejtett tánca sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete.

Pályafutása alatt 21 év alatt majdnem félszáz filmet forgatott. A bájaira épülő 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kalandtörténet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánélet (Marcello Mastroiannival) nem nélkülözi az önéletrajzi vonatkozásokat. Legsokoldalúbb alakítását A megvetés című 1963-as Jean-Luc Godard-filmben nyújtotta.

A színésznő magánéletében is szenvedélyes volt. Sok férfi élvezhette bájait, és még többel hozták hírbe. Férjei sorában Vadimot a színész Jacques Charrier követte, akitől 1960-ban fia született. Később három évre Günter Sachs német milliomos playboy hitvese lett, 1992 óta Bernard d'Ormale politikus felesége.

Utolsó filmjét, a Don Juant 1973-ban forgatta, azóta minden idejét az állatvédelemnek szentelte. Gyermekkora óta voltak állatai, szavai szerint az állatok szeretete mentette meg, ha mélyponton volt, és állatvédőként ezt az odaadást akarta viszonozni. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt, amelynek fáradhatatlan aktivistája volt.

Az állatok védelmében nem ismert lehetetlent, ezreket mozgósított a bikaviadalok ellen, eutanáziától mentett meg elefántokat, tiltakozott az amerikai medve- és a japán bálnavadászat, az állatkísérletek, a kegyetlen vágóhídi módszerek, a franciaországi rókák kilövése ellen. Jelentős előrelépésként értékelte a vadon élő állatok cirkuszi szerepeltetését tiltó 2021-es francia állatjogi törvényt.

Visszavonulása után közéleti szereplésével borzolta a kedélyeket: támogatta az eutanázia legalizálását és az öngyilkossághoz való jog elismerését. Rasszista nyilatkozatai miatt vádolták fajgyűlölettel és idegenellenességgel, emiatt többször is elítélték, rokonszenvezett a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörüléssel.

Memoárja magyar nyelven 2018-ban jelent meg A küzdelem könnyei címmel. Ahogy fiatal korában tette, úgy idősen is vállalta önmagát, sosem plasztikáztatott, mondván, „Miért teszel úgy, mintha fiatal lennél, ha nem vagy az?"

Forrás: Hírklikk