Az állam és a termelők közös felelőssége a mezőgazdaság gyengülése

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) II. negyedéves jelentése szerint az ipar teljesítménye 1,5, a mezőgazdaságé 5 százalékkal csökkent, így a gazdaság teljesítménye 0,2 százalékkal mérséklődött. A mezőgazdaság teljesítményének csökkenését az aszállyal magyarázták az Index cikke szerint. 

Az építőipar teljesítménye sokkal jelentősebben csökkent az ország gazdasági teljesítményét tekintve, ugyanis a mezőgazdaság a maga szerény 3-4 százalékos GDP hozzájárulásával se pozitív, se negatív irányban nem tud az adott évi bruttó nemzeti termék alakulásába érdemben beleszólni. Az viszont kétségtelen tény, hogy 2024 első fél évében több, mint 5 százalékkal csökkent az agrárium teljesítménye. Ez amiatt érdekes, hogy akkor még nem volt aszályhatás, sőt, a tavaszi időjárás kifejezetten kedvező volt. Tehát azt a teljesítménycsökkenést, ami idén az első hat hónapban történt, nem lehet a kedvezőtlen időjárásra fogni – mondta Raskó György.

Az agrármérnök szerint a probléma az, hogy az aszály és a hőstressz, ami a hosszú kánikulai időszak alatt sújtja a növénytermelést, a harmadik és negyedik negyedévben fog realizálódni. Ez pedig jelentősen lejjebb fogja húzni a mezőgazdaság idei teljesítményét – a szakember számítása szerint – mintegy további 15 százalékkal. Ami most látható, hogy az agrárium ebben az évben – ellentétben a tavalyi évvel – nem tud hozzájárulni a magyar gazdaság növekedéséhez, sőt, jelentősen visszafogja majd a növekedési rátát. A teljesítmény csökkenésének hatása a bruttó nemzeti terméket illetően elérheti akár az 1 százalékot is, ami már jelentős nagyságrend.

Mindez kizárólag a klímaváltozás miatt van? – kérdeztük. A globális éghajlatváltozás minden országot érint, kétségkívül minket Közép-Európában negatívan. Viszont Észak-Európát, Ukrajnát, Oroszországot, Finnországot, Svédországot, Lengyelországot és Németország északi részét pozitívan. Magyarország most valóban a vesztes oldalon van, ami előre látható és várható is volt – válaszolta Raskó György. 

„Magyarországon a víz bőven rendelkezésre állna ahhoz, hogy az aszályos időszakban öntözéssel javítsunk a helyzeten. Az ehhez tartozó infrastruktúra azonban az elmúlt 30 évben látványosan leépült. A jelenleginél többszörösen jobb állapotban volt az elmúlt században. Az, hogy ez így történt össznépi, kollektív hiba, nemcsak a rendszerváltozás utáni mindenkori kormányok, hanem a gazdák, termelők felelőssége is.  Ha ezt a hibát forintra átszámoljuk, legkevesebb 500 milliárd forintot kapunk egy átlagos évben, de 2022-ben az extrém alföldi aszály 1200 milliárd forint veszteséget jelentett. A víz akkor is átfolyt Magyarországon, csak nem használtuk fel, és a következő években is valószínűleg így lesz” – mutatott rá a szakember. 

Ez azt jelenti – fejtette ki Raskó György –, hogy tavasszal bezúdul az országba például a Dunán, a Tiszán, a Rábán, a Maroson a folyók jelentős hozama, amit gyorsan ki is vezetünk. Miközben ez akkora vízmennyiség, hogyha mást nem tennénk, csak ezt tározókban felfognánk, akkor Magyarországon több százezer hektárral lehetne bővíteni az öntözött területet. Ebben az évben bizonyítható, hogy az aszály sújtotta területeken, például az Alföldön, ezen belül Észak-Békésben, Csongrádban, a Duna-Tisza közében azokon a táblákon, amelyeken a közelben lévő csatornákból öntöztek, szinte rekordtermés (10-12 tonna/hektár) valószínűsíthető ebben az évben, ugyanakkor a 100 méterrel távolabb lévő területen a víz hiánya miatt 2-3 tonnás termésmennyiséget is jónak fognak már értékelni. Értékben ez legalább 300-500 ezer forint veszteséget jelent hektáronként. Tehát ha a vizet okosan használnánk, a mezőgazdaság teljesítményét még a klímaváltozás, a globális felmelegedés alatt is pozitívan tudná befolyásolni.

Arra a kérdésünkre, hogy az év elején bezúduló víztömeg megtartásával megakadályozható lenne az aszály következtében a kisebb tavak, patakok, víztározók kiszáradása, Raskó György azt felelete: ebben abszolút biztos. Hiszen olyan szikes területekről van szó, amelyeknek jó a vízmegtartó képessége. A nem homok és lösz, hanem az agyagos talaj vízáteresztő képessége alacsony. Ezért szokott az is problémát okozni, ha a szikes területeken túlzottan sok a belvíz. Viszont ezt a magyar vízügy úgy oldotta meg, hogy minél gyorsabban kivezeti az árvizet és a belvizet az országból. De ez mára teljesen zsákutcába viszi a mezőgazdaságot, helyette a vízmegtartáson kellene törni a fejünket. Tehát, amikor árvíz mennyiségű víz érkezik az országba, akkor azt tározókba kellene irányítani. 

Magyarország vízgazdálkodásának negatívumára egy személyes tapasztalaton keresztül is felhívta a figyelmet az agrárközgazdász. „Három héttel korábban egy amerikai egyetemi professzor döbbenten nézte fotókon és videókon keresztül, hogy a Balaton vizének egy jelentős részét minden évben leengedjük a Sió-csatornán. Az idén 2 hónapon keresztül folyt ki az ivóvíz tisztaságú víz, ami a csatornán keresztül a Dunába, majd a Fekete tengerbe került, olyan nagyságrendben, amivel százezernyi hektárt lehetne öntözni olyan időszakban, mint például az idei nyár. A professzor nem akarta elhinni, hogy ez Magyarországon minden évben előfordul, mert a Balaton déli partján lévő nyaralók nem szeretik, ha a tó magas vízállása elönti a kertjüket, vagy a telküket, és az ő érdekük elsőbbséget élvez. Ilyen hibás filozófiát és rossz gondolkodást, ami most a vízhiányos globális felmelegedés időszakában is változatlanul fennmaradt, nem követhet el maga ellen egy ország sem” – vélte a szakember.

Ha mindenáron le kell engedni a Balatont, akkor a Sió-csatornán keresztül van olyan patak, amely mentén kis költséggel is lehetne már víztározót, gátat építeni. Ráadásul a csatorna mindkét oldalán 30-35 aranykoronás földek vannak, ott ez a vízmennyiség alkalmas lenne arra, hogy a terület hatalmas központja legyen a vetőmagtermelésnek. Ma ez csak néhány száz hektáron történhet, szemben a lehetséges több ezer hektárral. De Raskó György szerint csak a Sió-csatornán 3 ilyen tározót is lehetne létrehozni, és így a Balatonból leengedett sok száz millió köbméter víz Tolna -, Somogy -, és Fejér vármegye gazdáinak biztosíthatna öntözési lehetőséget. 

De nemcsak a víztározók hiányoznak. A mezőföldi példánál maradva, amíg nem volt központi szennyvízelvezetés, addig a helyi szürkevíz bekerült a talajba, most elvezetik a területről. Ez már önmagában gyakorlatilag a talaj vízszintjének csökkenéséhez vezetett. De vannak ipari -, mezőgazdasági létesítmények, amelyeknek a tetejéről lefolyó víz szintén belekerül a csatornába. „Ha csak a mi sertéstelepünket nézzük, azt is összességében mintegy egy hektárnyi tető fedi. Az azon összegyűlő vizet sem lenne szabad elvezetni, hanem össze kellene gyűjteni és újra hasznosítani.  De a vízmegtartás nemcsak ránk, hanem mindenkire vonatkozik. Ez nem csak az állam, hanem a helyi lakosság feladata is. Minden gazdának kell, hogy legyen saját tározója, hogy az ő területére esett esőt ne a közelében lévő patak vigye tovább a Dunába, az meg a Fekete tengerbe, hanem maradjon ott készenléti víznek, amit egy súlyosabb aszálynál egy szivattyúval hasznosítani tud. Ez vonatkozik országosan minden vízgyűjtő területre” – magyarázta az agrárközgazdász. 

Vannak, akik a Colorado folyóval viccelődnek, ami mire Dél-Kaliforniába ér egy kis patakká zsugorodik, sőt, vannak olyan évek, amikor a Colorado vize már el sem éri az óceánt. Ez azért van, mert elhasználják a folyó vizét öntözésre – hozott fel újabb példát Raskó György. Viszont ez elképesztő gazdasági fejlődést hozott Dél-Kaliforniának, a világ legnagyobb öntözött zöldségtermesztő területével. A vizet 100 százalékosan, optimálisan tudják felhasználni. Mi még a közelében sem vagyunk ennek. De ha a világ más részein ezt meg lehetett valósítani, akkor mi akadályozza a magyar államot és a magyar gazdákat abban, hogy ugyanolyan rendszereket építsenek és működtessenek most, amikor láthatóan a globális felmelegedés a világ más részeihez képest sokkal nagyobbat üt a Kárpát-medencében? Tudósok szerint kétszeresen nagyobb a negatív hatás.

Mi viszont emiatt csak feltett kézzel sajnálkozunk – érvelt a szakember, aki szerint rosszul értelmezik (a sajtó is) a mezőgazdaság és az aszály kapcsolatát. Olyan, mintha megnyugtatná az embereket, hogy ha aszály van, akkor nincs mit tenni. „De lehet ellene tenni. Van olyan technológia, amivel kiküszöbölhető az aszály okozta kár. El fog jönni az az idő, amikor a globális felmelegedés miatt csökkenő terméshozamok ellenére is olyan megújulás történik a mezőgazdaságban, ami az emberiség élelmezését megnyugtató módon megoldja, mert a készletek egyre csökkennek az igények pedig növekednek. Ami megint a spekulánsok miatt egy árrobbanást idézhet elő, annak viszont inflációs és társadalmi következményei lesznek. Miközben nálunk évek óta nem nő a gabona- és növénytermelés teljesítménye a világ más részein a növekedés egyenletes. Emiatt kiszorulunk a külföldi piacokról és Magyarország súlya a világ agrárkereskedelmében egyre kisebb lesz annak ellenére, hogy az ország agráradottságai utcahosszal jobbak, mint sok más uniós tagországnak” – hívta fel a figyelmet Raskó György.