Az idősek munkavállalása nem a kormány sikere, hanem főleg megélhetési kényszer
Az a ritka eset állt elő, hogy most speciel egyetértek Nagy Mártonnal – mondta Katona Tamás arról, hogy a kormány saját sikerének állítja be a tényt: Magyarországon ma már a nyugdíjasok 10 százaléka dolgozik, 2010 óta több mint 80 ezerrel nőtt a számuk. A Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának közgazdász szakértője szerint is a kormánynak köszönhető ez, csakhogy dicsekedni nem nagyon lehet vele. Hiszen a visegrádi országok közül a magyarok vállalnak munkát a legnagyobb arányban a korhatár elérése után is, de ezt zömmel kényszerből teszik.
Magyarországon a 64–75 éves korosztályban száz nyugdíjasból tíz dolgozik, ami a kormány szerint a „munkavállalást támogató politikájának” köszönhető – szúrta ki a HVG a 2028-ig előre tekintő, az EU-nak a minap beadott kormányzati konvergenciaprogramból. Az is kiderül belőle, hogy 2010 és 2023 között a visegrádi országok között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben ennek a korcsoportnak a foglalkoztatottsága, majdnem 280 százalékkal. Számszerűen ez 88,5 ezer fővel több foglalkoztatottat jelent a korcsoportban. A korcsoport foglalkoztatottságának növekedése nyomán a foglalkoztatási ráta is messze Magyarországon a legmagasabb, csaknem 10 százalékos. Lengyelországban csak 6, Szlovákiában 4, Csehországban pedig 2 százalékos.
A konvergenciaprogram szerint ez egyértelműen a kormány érdeme. Szerintük a „munkavállalást ösztönző politikának” köszönhető, a nyugdíjas személyek alkalmazása esetében fennálló járulékmentességnek, illetve az egyéni vagy társas vállalkozói tevékenységet folytató nyugdíjasok járulék- és szochomentességének – emeli ki a portál.
Ez most akkor jó vagy rossz trend? Az érintettek saját akaratukból vagy ellenkezőleg, megélhetési kényszerből dolgoznak a korhatár elérése után is? Mennyire igaz az állítás, hogy ez a kormány elévülhetetlen érdeme. Katona Tamást kérdeztük.
„Az a ritka eset állt elő, hogy ebben speciál egyetértek Nagy Mártonnal: ez a kormánynak köszönhető, de azért a helyében én ezzel nem dicsekednék” – mondta a szakértő. Aki szerint három fő tényezője van annak, hogy nálunk ennyire megnőtt a nyugdíjaskorú foglalkoztatottak száma és aránya. Az egyik abban keresendő, hogy nagyon sok közalkalmazott – orvos, egészségügyi szakdolgozó, pedagógus – dolgozik tovább a korhatár elérése után is, már nyugdíjas munkavállalóként, mégpedig engedéllyel. Jelentős részüket az motiválja, hogy a nyugdíjukból egyszerűen nem tudnak megélni. Tömegével vannak olyan tanárok és egészségügyi szakdolgozók, akik negyven év munkaviszony után olyan elképesztően alacsony nyugdíjat kapnak, amiből nem lehet megélni – magyarázta, megjegyezve: nem egy olyan, negyven évet letanított középiskolai tanár van, akinek a nyugdíja nem éri el a kétszázezer forintot sem. Emellett sokan lelkiismereti okból tanítanak a nyugdíjaskorukban. Erre egy konkrét, Hajdú-Bihar megyében hallott példát említett: miután ott is hiány van középiskolai kémia-szaktanárokból, sokan több település között is megosztják az idejüket, oktatási munkájukat.
S valóban van egy olyan csoport is, amelynek tagjai tényleg a járulékmentesség miatt vállalnak nyugdíjaskorukban még munkát a versenyszférában, a számuk sem alacsony. A munkaadójuk ugyanis a nyugdíjkorhatár – ami jelenleg 65 év – elérésekor megbeszéli velük, hogy nyugdíjasként foglalkoztatják őket tovább, mert hogy ez éri meg nekik. Korábban nem volt ilyen szempont, holott akkor is megesett, hogy a 60, majd 62 éves nyugdíjkorhatár elérése után az alkalmazottak – különösen a szellemi dolgozók – maradtak a munkahelyükön, ám akkor nem mentek nyugdíjba, hanem rendes munkavállalóként foglalkoztatták őket továbbra is.
Katona Tamás még egy speciális esetről is beszélt, ami különösen a kis- és középvállalkozások, s a mikrovállalkozások körében fordul elő. Sokan nyugdíjas szülőket, rokonokat alkalmaznak minimálbéren vagy garantált bérminimumon, mert így 15 százalékos teherrel ki tudják venni a pénzt a vállalkozásukból. „Ez is persze a kormány dicsősége, de nem gondolom, hogy ezzel érdemes lenne dicsekedni” – jegyezte meg.
A fentiek összeadódnak, ám összességében főleg a megélhetési nehézségek miatt egyre több a nyugdíjasok körében a tovább dolgozók száma és aránya – vélekedett a szakember.
Vajon a többi visegrádi országban annyival jobban élnének a nyugdíjasok, mint ami a tovább foglalkoztatottak aránykülönbségéből látszik? – kérdeztük. A válaszhoz Katona Tamás egy egészen friss Eurostat-jelentést citált, amelyből kiderült, hogy az a sajátságos („vagy inkább sajnálatos”) helyzet állt elő, hogy 2023-ban az unión belül a háztartások fogyasztását tekintve Magyarország Bulgáriával már az utolsó helyen osztozott (ez utóbbi 0,1 százalékponttal „előz meg” minket). „Ezt hatványozottan le lehet vetíteni a nyugdíjasokra, ráadásul Magyarországon nagyobbak a jövedelemkülönbségek” – szögezte le Katona Tamás, példaként hozva fel a felső végletre, hogy az egyik nagy magyar energetikai cég első számú vezetője egymilliárdos jövedelemhez jutott tavaly a fő munkahelyén – ezt a sajtó által megszellőztetett értesülést pedig senki nem cáfolta meg.
