Az iskolának jelen pillanatban az államnál rosszabb gazdája nincs
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a vakáció közepén nem kell a pedagógushiánnyal foglalkozni, az téved. Ebben a minden mindennel összefüggő világban hiányuk miatt úgy tűnik, maga az óvoda és az iskola, nota bene az oktatás is nagy veszélyben van. Jelenleg a közigazgatási állásportálon 1865 pedagógus-hirdetés van, leginkább általános vagy középiskolába keresnek pedagógust, de 900 tanító és 802 óvodapedagógus is könnyen találna magának helyet. A hivatalos válasz erre az, hogy a nyár az új álláskeresés ideje, ám a mélyben sokkal komolyabb gondok húzódnak. Ezekről beszélgettünk Neubauer Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének Győr-Moson-Sopron megyei elnökével. S, hogy miért ezt a megyét választottuk? Mert a megye még jó helyzetben van, hiszen a jó elhelyezkedési esélyek, és Ausztria közelsége miatt sokan költöznek oda, és köztük pedagógusok is vannak. Óvodapedagógusból, fejlesztőpedagógusból, dajkából, gyermekgondozóból azért itt is hiány van, a szakképzett, régebben a pályán levő tanítókat az intézmények egymástól „szipkázzák” el, a kistelepüléseken már a barterezés megy az iskolaigazgatók között. Zömében nyugdíjasok tanítanak vissza biológiára, kémiára, fizikára, matematikára, és vannak olyan tanárok, akik három-négy vagy akár öt iskolában is tanítanak párhuzamosan. Minden nap máshol tartanak órát. Már hallani arról is, hogy a kistelepülések iskoláit be fogják zárni, csak a választásokig ezt senki nem meri felvállalni. Neubauer Tamás azt mondja, az a település, ahonnan elkerül az iskola, meg fog halni.
– Győr-Moson Sopron megyében van pedagógushiány?
– Konkrét statisztikai számokkal nem tudok szolgálni, mert megváltozott a hirdetési gyakorlat. Amíg régebben külön-külön hirdették meg a matematika, a fizika, a testnevelő stb. tanári állásokat, most már egy iskola csak egy hirdetést ad fel, abba teszik bele az összes meghirdetett állást. Ezzel is próbálják elfedni, hogy hány tanári álláshirdetés jelenik meg. Vagyis ahhoz, hogy konkrét számot tudjak mondani, végig kellene néznem az összes Győr-Moson-Sopron megyei hirdetést, de még ebből se tudnám pontosan, hogy hány pedagógust keresnek, mert lehet, hogy egy intézmény két óvodapedagógust keres. Ez pedig már eleve két álláshirdetés. Vagyis a számok nem nagyon mondanak semmit, a tankerületeknek viszont nagyon jó fedőálca. De még ezzel az új módszerrel is nagyon sok hirdetés van. Amit a pedagógusoktól kapott információk alapján a megyéről el tudok mondani, hogy óvodapedagógusból, fejlesztőpedagógusból, dajkából, gyermekgondozóból meglehetősen kevés van, tanítókból a piac még képes „fenntartani önmagát”, de szakképzett tanítókat már nagyon, nagyon nehéz találni. Az a gyakorlat, hogy az intézmények inkább egymástól szipkázzák el azokat a kollégákat, akik régebb óta vannak a pályán, vagyis nem gyakornokok. A tantestületekben ugyanis – szerintem joggal – már megjelent az az igény, hogy lehetőleg ne gyakornokot vegyenek fel, hiszen neki csak 18 kötelező órája van egy héten, a maradék 4-5-6 órát pedig más kolléga fogja kapni helyette. Így előfordul, hogy van, akinek 22 órája van csak, van, akinek 26, és van, akinek még pluszban adnak, mert „ő képes rá, és elbírja”. Tehát ugyanazért a pénzért nagyon széles az óraszám is, és hiába mondja azt a tankerület, hogy egységesen mindenkinek csak 23, 24, vagy 26 órája van, a különböző – osztályfőnöki, munkaközösségi vezetői, stb. órakedvezményeket is a 26-ból vonják le. Vagyis a kedvezményeket igazából nem kapja meg senki.
– A megyében a tanárhiány már a városokban is érzékelhető?
– Igen. Előfordul. Vannak olyan preferált szakok, amelyekre nagyon nehezen lehet embert találni. Zömében nyugdíjasok tanítanak vissza biológiára, kémiára, fizikára. Ezek a nagyon nehezen pótolható szakok. De nyugodtan hozzátehetem a matematikát is. A tanítóképzők ugyan ontják magukból a „műveltségterületes” tanárokat, akikkel ötödikig, hatodikig meg lehet oldani a matematika, a természettudományok, az informatika és a nyelvek tanítását, de azért ez a képzés nem az, amivel egy felvételi tantárgyat olyan szinten lehet prezentálni, amilyen szint joggal elvárható egy matematika szakos tanártól, aki elvégezte az egyetemet vagy a főiskolát, és végig erre predesztinálódott. Egészen másképp is áll hozzá.
– Az alapítványi és az egyházi iskolák is küzdenek pedagógushiánnyal?
– Ezek az iskolák ebből a szempontból előnyben vannak, hiszen tudnak például cafetériát adni, sőt, olyat is hallani, hogy itt-ott 13. havi bért is fizetnek. Ráadásul még keresik is a tényleg jó és tehetséges tanárokat, akik az állami közoktatásból általában elmennek ezekbe az intézményekbe. Vagyis most már nem csak a gyerekeket viszi el az egyházi és az alapítványi iskola, hanem a tanárokat is. És ez a „tanár áramlás” már megfigyelhető itt a megyében is.
– Az lehet, hogy az iskolák maguk menekülnek majd az egyház karjaiba?
– Ez konkrétan így van. Nagy valószínűséggel előbb-utóbb elindul ez a befelé áramlás. Jelen pillanatban az iskolának az államnál rosszabb gazdája nincs. Természetesen vannak olyan intézmények, amelyek ezt kikérik majd maguknak, mert az igazgató jól fekszik a tankerületnél. Ők valóban megkapnak mindent, mert olyan a viszonya tankerületi igazgatónak az iskolaigazgatóhoz, még csak nem is feltétlenül pártvonalon, hanem mert valamikor együtt dolgoztak, és megmaradt a barátság. Náluk egészen másképp bírálnak el egy kérelmet, mint az olyan intézményeknél, ahol az ilyen háttér nincsen meg.
– És mi a helyzet a kistelepüléseken?
– Ott nagyjából a barterezés megy az iskolaigazgatók között. Igaz, a jelenség már városi szinten is megjelent. Ha van olyan tantárgy, amire az igazgató semmilyen úton-módon nem tudja feltölteni az állást, akkor keresnie kell. Ha ott marad neki hat-nyolc tantárgya, amiket nem tud úgy szétosztani, hogy közben ne sérüljön a gyereknek a tanuláshoz való joga azzal, hogy minden fizikaórára más megy be tanítani, ha azt akarja, hogy az iskola nívója megmaradjon, akkor keresnie kell. De hogy tud keresni? Kollégákon keresztül. A tankerület ugyan feladja a hirdetést, de tudjuk, mennyi az esély arra, hogy találjon egy természettudományos tárgyat oktató tanárt. Ilyenkor az igazgató elkezd telefonálni, hogy nincs-e olyan mozdítható ember a másik iskolában, aki akár csak pár órában átjön az adott tantárgyat tanítani, már jó, mert akkor esetleg két osztályt ki tud pipálni. És akkor elkezdődik a barterezés, „nekem van egy matekosom, azt odaadom, te meg adjál helyette egy kémiást, és akkor fifti-fifti alapon lerendezzük”. Mivel mindkét pedagógus egy tankerületen belül van, ez a tankerületnek nem kerül semmibe, legfeljebb a tanár feladatellátási helye megváltozik arra a néhány órára. Ez az egész persze új problémákat vonz, például, hogy az átmenő tanár tud-e parkolni a másik intézmény előtt. Főleg belvárosi intézményeknél gond ez, hiszen parkolási díjat kell fizetni. Ha a tanár autóval megy a másik iskolába, mert kénytelen az autóját használni, különben nem ér át a két óra között, akkor kérdés, hogy ki fizeti például a parkolás díját. Az is nagy kérdés, hogy mi van akkor, ha ne adj’ isten, karambolozik, ezt a munkáltató vállalja-e? Az a tapasztalat, hogy nem vállalja, tehát a tanárnak semmilyen jogi biztosítéka nincs. A tankerület kivonul az ilyen történetekből, vagyis mi, pedagógusok e téren kicsit magunkra vagyunk hagyva. Viszont akár tankerület alá, vagy akár centrum alá tartozunk, munkaerő-gazdálkodás van. Ha azt mondják, hogy ezt a munkát itt, és ott el kell látni, akkor el kell látni, nincs mese. Mondhatja a pedagógus azt, hogy nem, csak akkor a kötelező óraszámából hiányozni fog 4-5-6 óra, és a főállása is veszélybe kerül. Ugyanis a kötelező óraszámának meg kell lennie, és nem biztos, hogy ott, ahol a főállása van, teljesíteni is tudja.
– Mi a helyzet a kis iskolákban?
– A kis iskoláknál már halmozott a gond. A kistelepüléseken igen nagy a probléma, ha valaki elmegy nyugdíjba, mert nem tudják, őt hogyan fogják pótolni. Ott főleg forgó rendszerben oldják meg, vannak tanárok, akik három-négy vagy akár öt iskolában tanítanak párhuzamosan. Minden nap máshol tartanak órát – hétfőn az egyik település iskolájába mennek, kedden a másikba, szerdán a harmadik településre, és így tovább, hétről hétre. Nem túl szerencsés, én is tanítok így két iskolában. Az egyik iskolának az életében aktívan részt veszek, a másikéban egyáltalán nem. Nyugodtan ki merem jelenteni, az, aki meg három iskolában dolgozik, egyik iskolában sincs otthon. Ez meg azért problémát okoz.
– A gyerekeknek mit jelent ez? Hogyan kötődnek egy tanárhoz, vagy egy tantárgyhoz a tanáron keresztül?
– Nem hiszem, hogy ez problémát okoz nekik, ha valaki tényleg jó, és valóban meg tudja szólítani a gyereket, várják őt. Akkor van probléma, ha a kolléga azt mondja egy év után: „oké, eddig bírtam, jövőre nem jövök”. Akkor keresnek megint valakit, az is bírja egy évig, aztán megint jön valaki új. Nincsen meg a folyamatosság, és ez a gyerekeket is megviseli, hiszen minden tanár más, másképpen kell hozzá alkalmazkodni, és bár a követelmény elvileg ugyanaz – nagyjából tudjuk, hogy mégse –, de más a feladatrendszere. Ebből a szempontból a gyerek mindenképpen sérül. A feladatot ezzel a módszerrel ugyan kipipáljuk, de igazán se a gyerek, se az iskola érdekét nem szolgálja. Hisz' az óraadó pedagógust, aki értelemszerűen nagyon kevés, három-négy órát ad, nem kötelezhetik arra, hogy ügyeljen, nincs benne az iskola aktív életében, nem ebédeltet stb. És ezek a feladatok mind azokra maradnak, akik főállásban ott vannak.
– Mit szólnak mindehhez a pedagógusok?
– Ma már ők is toboroznak új tanárokat, tanítókat. Ha ugyanis az üres álláshelyre senkit nem tud felvenni az iskola, nekik még több órában kell helyettesíteniük. Sajnos tudok olyan iskoláról, ahol a két hetedikes és a két nyolcadikos osztályt négy különböző tanár tanítja ugyanabból a tantárgyból. Csakhogy mindegyiknek más a szakja. Itt már a gyerekek tudáshoz való joga sérül.
– És Győr-Moson-Sopron megye még nincs is olyan rossz helyzetben…
– Nincs. Ne felejtsük el, hogy itt van az Audi, emiatt nagyon sokan jönnek ide, a Győrt övező környező települések is teljesen fullon vannak már. De ugyanez elmondható Sopronról, Sopron környékéről, Mosonmagyaróvárról, Mosonmagyaróvár környékéről. Közel a határ, ahonnan nagyon könnyen lehet átmenni Ausztriába, dolgozni. Aki átmegy reggel hatkor, délután négyig ott dolgozik, és itt él abból a pénzből, amit ott megtermel. Vannak olyan családok, ahol az egyikük pedagógus, ők itt jelennek meg a munkaerőpiacon. Győr-Moson-Sopron megye ebből a szempontból még jó helyzetben van. A pedagógusok nyugdíjba menetele azokon a kistelepüléseken okoz problémát, amelyek távolabb vannak a városoktól. Náluk nem nagyon van utánpótlás. Épp tegnap tettem föl a Facebookra, hogy a győri Szent István Egyetem tanítóképzőjén az Apáczai tanítóképző kihirdette a keretszámokat. 110-en jelentkeztek nappali alapképzésre, de csak 42-en jelezték első helyen, hogy ők tanítók szeretnének lenni. Ez nagyon kevés. A következő esztendőkben évente mintegy ötezer ember megy el nyugdíjba. Őket hogyan fogják pótolni? Nagyon félek attól, hogyha nem lesz kormányváltás, a kistelepülések iskoláit be fogják zárni jövőre. A kollégák és a gyerekek számára kijelölnek majd helyet egy nagyobb iskolában, és utaztatni fogják őket. Ezzel persze megint megoldódik egy darabig a tanárhiány, hiszen egy csomó iskolát be lehet zárni. Erre utaló hangokat már hallunk, de választásig úgyse vállalja fel senki. De azért tudjuk, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja szél. Én pedig változatlanul azt mondom, az a település, ahonnan elkerül az iskola, meg fog halni.
– Az Eurostat Európa elöregedéséről szóló statisztikája szerint van egy belső vándorlás, a falvakból az emberek a nagyvárosokba, de legalább a városok környékén lévő agglomerációba költöznek a kis falvak pedig ki fognak ürülni. Magyarországon két helyen nem fog csökkenni a lakosság, Győr-Moson-Sopron és Pest megyében.
– Meg Fejér megyében. Ahol van egy olyan nagyváros, ahol van munka, lehet dolgozni, és a környéken lehet lakni. Én is azt látom, hogy túlélésre megy a játék.
