Az oktatásban mind tudatosabb az ellenállás, egyre több a résztvevő

Azon a napon, amikor az Európai Parlament 442 igennel, 144 nemmel és 33 tartózkodással megszavazta, hogy Magyarország nem alkalmas az uniós elnökségre, és a döntést megelőző vitában a francia Gwendolin Delbos-Corfield – aki korábban a magyar jogállamiságról készített jelentést – a tanárok státuszát megváltoztatni készülő törvénytervezetet kritizálta, azon a napon, amikor Magyarországon 16 városban egyszerre tartottak Levegőt címmel tüntetést, és azon a napon, amikor az Egységes Diákfront a Sándor-palota előtti virrasztással akarta rábírni a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a státusztörvényt, azzal a kérdéssel fordultunk az ellenállási akciók szervezőihez, kifulladt-e tiltakozás az oktatás ügyében. Arra is kíváncsiak voltunk, ha mégsem ez történt, mire készülnek a továbbiakban.

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője szerint azt nem lehet mondani, hogy kifulladt volna az ellenállás, sőt, egyáltalán nincs kifulladóban. Ő is hivatkozott arra a 16 városra, ahol a NoÁr és a Tanítanék Mozgalom kezdeményezésére csütörtökön tartottak akciót „Levegőt” címmel. Elmondta, hogy az Eötvös 10 Kulturális Központban pedagógusnapi gálára készül az ADOM Diákmozgalom június 5-én, amire itt lehet regisztrálni, ugyancsak azon a napon 16 órától a PDSZ és az ADOM Diákmozgalom, a Pedagógus Egység, a Tanítanék, a Civil Közoktatási Platform 16 órára pedagógusnapi kiállást hirdetett. A résztvevők az Oktogonon találkoznak. 

Nagy Erzsébet szerint most az a probléma, hogy a pedagógusok közül nagyon sokan nem tudják, mire kell számítaniuk. Hiszen a státusztörvény június 1-jén nem lépett életbe, egyelőre a kormány részéről ez ügyben néma csend van. Így nem tudják azt sem, mikor folytatódnak a tárgyalások a törvényről a PSZ, a PDSZ, az MZTSZ, a Nemzeti Pedagógus Kar és a kormány között. A legutóbbi találkozón Maruzsa Zoltán államtitkár nem mondta, hogy az lett volna az utolsó, ehelyett arról beszélt, hogy majd később közlik az új dátumot, mert nekik még mindenféle egyeztetésük van. A „szakértőinek” nevezett tárgyaláson pedig csak annyit sikerült megtudni, hogy a státusztörvény normaszövegét majd akkor láthatják, amikor az fölkerül a Parlament honlapjára, pedig arról volt szó, hogy még a végrehajtási rendeletről is tárgyalni fognak. Ugyan a PDSZ ezek után megkérdezte Maruzsa Zoltánt, lesz-e még tárgyalás, de a szakszervezet kérdésére egyelőre nem érkezett válasz. 

Ami pedig a további akciókat illeti, a PDSZ ügyvivője úgy tudja, a Momentum szervezésében a diákok Brüsszelbe látogatnak majd. Nagy Erzsébet szerint egyébként bár jó ideje stagnál, de meglehetősen nagy azoknak a száma, akik kiállnak az oktatásért, a gyerekek jövőjéért. Csak országszerte szétszórva mindez nem olyan látványos, mint amilyen az az októberi tüntetés volt, amelyen több mint 80 ezren gyűltek össze egy helyre a diákok, pedagógusok és a szülők. A PDSZ ügyvivője szerint sajnos olyan szempontból csökken az ellenállók létszáma, hogy egyre több pedagógus jelenti be, elmegy a pályáról, és sajnos ténylegesen el is megy. Ahogy a diákok közül is egyre többen mennek külföldre tanulni. Ami viszont örömteli változás, hogy a pályán maradó pedagógusok közül viszont nagyon sokan belépnek a szakszervezetbe. 

Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke szerint sem fulladt ki az ellenállás az oktatásban. Rögtön sorolni is kezdte az elmúlt napok történetét, többek között megemlítve, hogy az Egységes Diákfront – miközben sátrat vert a Sándor-palota előtt, hogy rávegye a köztársasági elnököt, ne írja alá a státusztörvényt –, felköszöntötte Orbán Viktort is a születésnapján. Bár a zord rendőrök nem engedték meg nekik, hogy az ajándékukat – egy mirtuszkoszorúval díszített munkavédelmi sisakot, később pedig egy labdát, amire a hét igenes népszavazás kérdéseit illetve a szlogenjeit írták – átadják. Csütörtökön az ország 16 városában voltak megmozdulások, hétfőn is lesz egy tüntetés. A PSZ továbbra is szervezi az oktatási fórumait, amelyeken másfél hónap alatt körülbelül 2500 ember vett részt személyesen. Az alelnök szerint jelenleg azt várják, mikor kerül fel a Parlament honlapjára a státusztörvény-tervezetförmedvény, de szó nincs kifulladásról. Megjegyezte, a törvénytervezet nyilvánosságra kerülése után lesznek dátumok, amikhez a következő nagyobb ellenállásokat szervezik majd. Gosztonyi Gábor szerint az ellenállók által szervezett rendezvényeken nem mindig ugyanazok vesznek részt. Sok olyan iskola volt, amelyik eddig semmilyen sztrájkban nem vett részt, de a státusztörvény miatt májusban ők is beleálltak, mert szerintük ennek a folyamatnak már megálljt kell parancsolni. A PSZ alelnöke szerint nem szabad összekeverni – ahogy a kormány teszi – a hallgatást az egyetértéssel. Nem minden pedagógus, és nem minden oktatásban dolgozó ért egyet a kormánnyal azok közül, akik nem vesznek részt tevőlegesen, vagy nagyon aktívan ezekben a megmozdulásokban. E téren érheti még meglepetés a kormányt. A PSZ, miután kiadta a kongresszusi határozatait, elkezdte begyűjteni azokat a letéteket, amelyeket azok adtak, akik azt mondják, nem fogják elfogadni a státusztörvény által hozott jogállásváltást. Amit egyébként a jelenlegi állapotában jogosan nevezhetünk jogviszony fosztásnak. Tehát, semmi nincs kifulladóban. Nyilván minden átalakulóban van, új utakat keresnek, de a tiltakozás folyamatos.

Miklós György, a Szülői Hang csoport képviselője az ellenállásban résztvevők számát nehezen tudná megítélni, de azt gondolja, azoknak a száma, akikben tudatosul, milyen nagy bajban van a közoktatás, az nő. Különböző módokon, de nagyon sokan jelzik a problémát, és mivel a különböző csatornákon ezek egyre több emberhez jutnak el, a társadalomban is szó esik róluk. Ő ezt a tudatosítási folyamatot érzi a legfontosabbnak. Az, hogy a Fideszre ez hogyan hat? Úgy látja, a Brüsszellel való hadakozás egy nagyon nagyban menő játszma, de ebbe az ütközésbe igen nehéz belelátni. Egy átlagembernek átláthatatlan, hogy a politikai színtéren mi történik. 

Miklós György szerint viszont itthon valamilyen módon mindenképpen folytatódni fognak a tiltakozások, de nem feltétlenül a látványos formákat kell csak keresni. Persze, az igen látványos dolog, ha van egy nagyon nagy tüntetés, vagy még látványosabb a rendőrökkel való összecsapás, de korábban is azt láttuk, hogy az ilyenek nem tudnak sokáig fennmaradni. Nehéz megismételni az október 23-i hatalmas tüntetést, nem várható, hogy ez a tiltakozási forma ugyanazzal az intenzitással folytatódjon. Ugyanakkor az, hogy a társadalom – még a Fidesz-szavazók vagy a bizonytalanok is – mind nagyobb számban megértik, hogy baj van, az várható. Sajnos ennek egyre fájdalmasabb formái is lesznek, simán megtörténhet szeptemberben, hogy annak a gyereknek, aki szeptemberben kezdi az iskolát, nem lesz tanítónője, vagy például matektanára a felvételire készülőnek. Így nem csoda, ha annak a tudatosulása, hogy baj van a közoktatásban mindenképp folytatódni fog. Lehet, hogy nyáron nem lesz olyan sok rendezvény, de a tiltakozás nem áll le. Miklós György szerint, ha azt, hogy hányan látják már az oktatás problémáit, és annak súlyosságát egy olyan tévéképernyőn keresztül nézhetnénk, amelynek sarkában ott a számláló, akkor azt látnánk, a számláló egyre csak pörög fölfele. Úgy véli, a kormányra nem a tüntetések hatnak, hanem az, hogyha ez a szám elég nagy lesz. Ha már sokan belelátnak abba – köztük számos potenciális Fidesz-szavazó is–-, hogy a közoktatásnak rendszerszintű problémái vannak, tehát a Fidesz tehet róla, akkor lesz változás. 

Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom társelnöke egyetért azzal, hogy az unió és az itthoni erődemonstrációk együttesen hatnak a kormányra. Az unió most már nagyon felfigyelt a magyar oktatási helyzetre, és nem nagyon akar pénzt adni olyanokra, amikre nem jár. Ugyanis van egy szerződésünk az unióval, amiben az áll, hogy nem nőhetnek a pedagógusok terhei, nem csökkenthetik a jogaikat, az autonómiájukat, a „bosszútörvény” pedig ennek teljesen ellentmond. Ezzel nem lehet pénzt szerezni az Európai Uniótól. A diák-, és pedagógustüntetések résztvevőinek számában az elmúlt egy évben nyilván volt csökkenés, hiszen egy éven át azt tapasztalni, hogy a kormány lényegében a füle botját sem mozdítja, és a körülbelüli reakciója ott kezdődött, hogy bevetették a könnygázt, és hasonlókat, az elég lehangoló. Addig lényegében észre sem vették, hogy létezik ez a megmozdulás. Ráadásul akkor is csak arról voltak hajlandók beszélni: a tanároknak az a bajuk, hogy nincs elég fizetés, ami egyáltalán nem igaz, hiszen ott van a kilenc pont, amiből teljesen világos, ez az összes problémának csak az egykilencede. Ebbe nyilván nagyon sokan belefásultak, elment a kedvük attól, hogy kinyilvánítsák a véleményüket. Ugyanakkor most megint az látszik, hogy a státusztörvény elég sokaknál kiverte a biztosítékot. Ha nincs is ott az utcán mindenki, aki korábban ott volt, de az, hogy 16 városban egyszerre volt megmozdulás, nyilván jelent valamit. 

Schermann Fruzsina, az ADOM Diákmozgalom elnöke kérdésünkre, hogyan látja a pedagógus- és diáktüntetések kifulladóban vannak-e, vagy mindig ugyanazok állnak ellen, illetve nő, vagy csökken az ellenállók száma, azt válaszolta: évről-évre nagyobb a társadalmi beágyazottsága ennek a kérdéskörnek. Minden egyes tüntetésen kapnak olyan reakciókat, hogy ez volt az első, amin az illető részt vett, és milyen jó és fontos volt részt venni benne. Ő ebből arra következtet, hogy egyre nő az ellenállók száma. Csütörtökön is nagyon sok városban, önszerveződő, alulról szerveződő módon álltak ki a civil szervezetek képviselői, és a többi szövetségesük a jó ügy érdekében. A szervezés nagyon szépen megoszlik az ellenálló szereplők között, van egy folyamatos rotáció, hogy egy-egy esemény megszervezésébe kik vannak bevonva. Van köztük civil szervezet, van alulról szerveződő non profit szervezet, akik ezt a szabadidejükben csinálják. Nekik is szinte nyolc órás munka egy-egy tüntetés megszervezése, és nagyon jó, hogy váltakozva jönnek a szervezők. Az új diákok pedig segítenek tartani bennük a lelket, mert nekik meg ez az első tüntetésük.

Schermann Fruzsina azt mondja, bár az igaz, hogy a diákok közül sokan mennek külföldre továbbtanulni, és ezzel valóban csökken az itthoni ellenállók száma, de épp azért szeretnének javítani a helyzeten, hogy ennek ne így kelljen történnie a későbbiekben. Mivel azonban a helyzet nem javul, az újabb és újabb gimnazisták ugyanazokat fogják gondolni a rendszerről, és újabb és újabb tüntetéseket fognak szervezni.