Az oktatási rendszerben elsősorban magának a rendszernek kell megváltoznia

„Sokkal többre kellene törekednie az iskolának, változnak az igények. Olyan világban fognak élni a gyerekek, ahol hozzá kell szokni ahhoz, hogy a gépek, robotok, eszközök az élet szinten minden területén felülmúlják az emberi képességeket. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a fizikai erőben a gépek erősebbek, most egyre inkább hozzá kell szokni ahhoz, hogy akár intellektuális képességekben is felülmúlnak minket. Újra kellene gondolni az iskolát, és ez nemcsak azoknak a feladata, akik megírják a következő alaptantervet, ez az egész társadalom feladata. Az alapkérdés itt az, hogy mi az, ami minket emberré tesz? Ezt a kérdést kell több oldalról megválaszolni, és az iskolának azokat a készségeket kellene megerősítenie, amelyek igazán emberiek, és ehhez kellene az iskola egész felépítését igazítani.” Mindezt Miklós György mondta egy interjúban. A Szülői Hang, a szülőknek és a pedagógusoknak szóló önsegítő és érdekvédelmi csoport – melynek fókuszában a közoktatás és a gyerekek jövőjét érintő témák vannak – fel is tette a kérdést a csoport tagjainak, mi az, aminek alapvetően meg kellene változnia a magyar oktatási rendszerben. 

Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – a legrelevánsabb válaszokat idézzük.

Konkrét lépéseket meghatározó válaszok

 „Szabad tankönyvválasztás, pedagógiai szabadság az iskolákban. Sokkal kevesebb tanóra, nem lexikális ismeretek, hanem modern, használható tudás átadása. Reform a pedagógusképzésben. Az NOKS dolgozók nevetséges fizetésének emelése.”  

„Szabad tankönyvválasztás kell, és az, hogy az otthoni idő már a pihenésé legyen. Így a délután játékra, mozgásra, kikapcsolódásra lenne alkalmas még felsős korban is.”

„Maximum 15 fős osztályok, maximum napi 5 tanóra, a maximált tanórákhoz igazodó tananyagmennyiség.”

„Legelőször állampolgári ismeretek kellenek, miről szól egy demokratikus jogállam és mi az igazi polgári attitűd, civil kurázsi. Ha már a szülőkből hiányzik.”

Volt olyan szülő, aki skandináv típusú oktatást kívánt a magyar gyerekeknek, „mert ők is megérdemlik az emberi bánásmódot”.

Más szerint, „Ha lenne változás, az sokat jelentene. Mert ami most van, az csak egy tántorgó zombi. Látszat, vagy nem is tudom micsoda. A félelem működteti. Meg a hivatás. Már amennyire ezt működésnek lehet csúfolni. Kezdetnek kellene egy minisztérium. Oktatási minisztérium. Amit természetesen nem egy maffiavezér vezet. Bármiféle képzettség nélkül.”

Van, aki szerint „el kellene törölni a tanórákat és a tanév kötött rendjét, projekt alapú készség és képesség fejlesztés bevezetése a lexikális tudás helyett. Mint ahogy a felnőttek is dolgoznak, csak sokkal több játékkal és rugalmasan a gyerekek érdeklődésének megfelelően.” 

S hogy a szülők szerint milyennek kellene lennie az oktatási rendszernek?

„Elsősorban gyerekközpontú legyen, és a mai korban, a jövőben fontos skilleket tanítsa meg! Tudja kezelni az SNI-s gyerekeket, egyre többen vannak. A rendszer valóban integráljon – tanítson meg együttműködni, nem versengeni, rugalmasnak lenni, vitázni, olvasni és írni, kutatni, információkat és adatokat feldolgozni, és érzelmi intelligenciát fejleszteni! Nagyon sok jó példa van az alternatív oktatásban – velük együtt kell kidolgozni a tantervet, ami legyen rugalmas, adjon lehetőséget eltérni tőle vagy lassítani, ha a helyzet úgy kívánja. Ne legyen szegregáció. Az egész változást az alapoktól kell kezdeni, első osztálytól. Sok fantasztikus szakember van, akiket be kellene vonni ebbe a tervezésbe, újításba és megvalósításba. Számos kiváló oktatáskutató él és dolgozik ma Magyarországon. Ami szintén fontos, a tanítást megbecsült, jól fizetett, vonzó hivatássá kell tenni, és már a felvételin a legjobbakat kell kiválasztani.” 

Mi lenne a legfontosabb, hogy megváltozzon a magyar oktatási rendszerben? 

„A hozzáállás. Szülőké, kollégáké, és nem utolsó sorban a törvényhozóké.”

„Az érzelmi nevelés elsődleges fontosságú. Szemléletváltás kell!”

„A mentalitásnak. Gyerekközpontúság, nem munkaerő termelés, hanem képességfejlesztés kell, görcsmentesség, kiszámíthatóság, megbecsültség kell. Az, hogy a vezetésben bízni lehessen, mert az lenne a célja, hogy jót akar.”

Volt, aki azt írta: „olyan tudással hagyják el a gyerekek az iskolát, amit a való életben is tudnak használni.” Példa erre: „nyelv, jogosítvány, banki ismeret, elsősegély, növénytermesztés és állattartás háztáji szinten.”

Sokan csak röviden fogalmazták meg a véleményüket arról, mit tartanának a legfontosabb változásnak, de a jelenlegi helyzettel való elégedetlenségük ebből is kitűnik.  

„Szinte mindennek.” Egy másik szülő szerint „mindennek, méghozzá piszok gyorsan!”

Volt, aki keményen fogalmazott: „a rendszer alapjaiban hibás, tehát mindennek meg kellene változnia” Ennél keményebben már csak az a szülő fogalmazott, aki szerint „a legfontosabb, hogy megváltozzon az oktatási rendszerben, az maga a rendszer!”

Elvárásokat is megfogalmaztak a szülők.

„A szülőtréning nagyon fontos lenne. Szerintem már a középiskolában nagyon nagy szükség volna arra, hogy a felnőttkor küszöbén tanuljanak a fiatalok a csecsemő és a kisgyerek testi-lelki fejlődéséről. Hatalmas károkat okoz a picik körében a képernyő-használat, és a szülőknek fogalmuk nincs róla, hogyan hat a képernyőzés a kicsikre. Mikor pedig már ott a tanulási zavar, többnyire késő.”

„Nagyon jó lenne, ha lennének szülőtréningek minden óvodában, iskolában, ahol a szülők szakember vezetésével csoportosan beszélgethetnének egy-egy aktuális problémáról, témáról. Ehhez persze sok pénz kellene, de lenne rá, ha a milliárdok megfelelő helyekre kerülnének. De amíg a mostani kormány van hatalmon, addig ne reméljünk változást!”

„Legelőször is megszüntetném a központosítás intézményeit. Létrehoznék egy szakemberekből álló, lehetőleg pártfüggetlen vezetést. Valódi szakmai vitákat rendeznék, mielőtt bármilyen törvényt életbe léptetnénk. Jó szakmai továbbképzéseket szerveznék megfizethető áron és akkor nem kell értékelési rendszer stb., mert önként, örömmel menne a többség a továbbképzésekre. Szabad tankönyvválasztás kellene, a tankönyvek jó minőségűek, megfizethetők és több éven keresztül használhatóak legyenek. Kezdetnek talán ennyi.”

A legvégső érv

„Fontos lenne, hogy a gyerekek szellemi, fizikai fejlettségéhez igazodjanak az iskolai elvárások. Hagyják a gyerekeket gyereknek, kamasznak lenni! Legyen idejük önmagukra, rátalálni valódi énjükre. Ehhez az iskola adjon támogatást, segítséget. Oktatási reformra van szükség, amelyben a gyerek érdeke az elsődleges, ahol az iskolákból nyitott, még több tudásra vágyó, kiegyensúlyozott, véleményt alkotni tudó fiatal kerül ki.

Szemléletváltásra van szükség.”