Az Orbán-kormány minisztere szónokol a Horthy Miklós Társaság rendezvényén

Gulyás Gergelynek személyes oka van az emlékezésre. Mint a Facebook oldalán írta, a Lónyay Utcai Református Gimnázium diákjaként, illetve édesapja egyházi szerepvállalása miatt, személyesen ismerte a néhai egyházfőt. A megemlékezéssel nincs gond, ami problémás, hogy a magyar kormány egyik minisztere a Horthy Miklós nevét viselő társaság rendezvényét tiszteli meg jelenlétével és beszédével. Ez ugyanis már megér egy misét.

Orbán Viktor ugyan számos alkalommal hangoztatja, hogy Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a kirekesztéssel és az antiszemitizmussal szemben, ám ennek ellentmondanak azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem áll tőle távol az a világ, amelyet Horthy Miklós kormányzóként képviselt. A nemrégiben ispánoknak kinevezett urak és a vármegyékre átkeresztelt megyék összhangban vannak azzal, hogy néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor kiváló államférfinek nevezte Horthy Miklóst. Hozzátehetjük, hogy az Orbán-kormány korábban mintegy egymilliárd forinttal támogatta Kenderesen a Horthy Liget létesítését, Kásler Miklós – akkor még az emberi erőforrások minisztereként – pedig soron kívül 25 millió forint támogatást adott arra, hogy hazahozzák Horthy Miklós Turán nevű vasúti szerelvényének étkezőkocsiját.

Arról a kormányzóról beszélünk, aki Teleki Pálhoz írott levelében azt fejtegette, hogy „ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam”, Hitlerhez írott levelében pedig hűségéről biztosította a Führert és azt ígérte neki, hogy „a zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani.”  

2013-ban a Szabadság téri Hazatérés Templomában szobrot avattak az antiszemitizmusát védjegyként lobogtató kormányzónak, tavaly augusztusban pedig a magyar törvényhozás házába is befészkelte magát a kirekesztés szelleme. Igaz, a Horthy Miklóst ábrázoló szobor csak a parlamenti párttá avanzsált Mi Hazánk alelnökének, Dúró Dórának a dolgozószobájában látható, ám e szégyenhez sem Orbán Viktornak, sem Gulyás Gergelynek, de még a törvényhozás házának méltóságára más alkalmakkor oly gondosan ügyelő Kövér László házelnöknek sem volt egyetlen szava sem.

Akinek még mindig nem világos, miért kínos és vállalhatatlan, hogy az Európai Unió egyik országának minisztere egy olyan kormányzó nevét viselő társaság rendezvényén emeli az esemény fényét, aki zsidó és nem zsidó származású magyarok jogfosztásában, elüldözésében, végül elpusztításában is érintett, annak illusztrációjaként álljon itt a fentebb már említett két levél. Mindkettőt Horthy Miklós kormányzó írta, az egyiket Teleki Pálnak, a másik szöveg címzettje Adolf Hitler német kancellár.

Horthy Miklós levele gróf Teleki Pálhoz, 1940. október 14-én

„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidó kezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk."

A másik levelet Horthy Miklós Adolf Hitler német kancellárnak írta 1943 május 7-én.

Excellenciás uram!

Excellenciád baráti meghívását követve, folyó hó 16-án a klessheimi kastélyba utaztam, hogy a szövetségi viszonynak és a közös érdekeknek megfelelően kicseréljük gondolatainkat az együttműködésünkre vonatkozó kérdéseket illetően.

Minthogy nagy jelentőséget tulajdonítok az országaink közötti nyílt és bizalomteljes kapcsolatok változatlan fenntartásának, kötelességemnek tartom, hogy kellő részletességgel válaszoljak azokra a szemrehányásokra, amelyeket az ebből az alkalomból tartott hosszú megbeszéléseink során nekem tettek.

Az egyik szemrehányás arra vonatkozott, hogy Magyarországon állítólag túl enyhén kezelik a zsidókat. Ebben a kérdésben minden elbizakodottság nélkül hivatkozhatom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására. Emiatt az akkoriban új irányzat miatt országomat Németország és az egész többi világ bojkottálta. Az általam hozott intézkedések azonban gyakorlatilag elvették a zsidóktól azt a lehetőséget, hogy tovább gyakorolják káros befolyásukat az ország közéletére. Hogy ennek folyamán micsoda óriási nehézségeket kellett legyőzni, az abból a körülményből adódik, hogy a kereskedelem és az ipar annak előtte majdnem teljesen a zsidók kezében volt.

A zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani.

Gulyás Gergely magánemberként oda megy és azt mond, amit akar. Miniszterként azonban egy kormányt képvisel, ezért annak, hogy – Hegedűs püspökre emlékezve – mit fog mondani a Horthy Miklós Társaság rendezvényén, gyakorlatilag nincs jelentősége.  

Van kérdés, pajtások? Nincs, pajtások? Köszönöm, pajtások.