Az Orbán-kormány szörnyűségesen viselkedett

- Már ma is kivégeznek ártatlan civileket, gyerekeket, az áldozatok legtöbbször kurdok. Lehet győztese ennek a szörnyű háborúnak?

- A vérengzésnek elsősorban vesztesei lehetnek. Rövid távon ugyan az erős török haderő könnyen legyőzheti az amerikaiak által kiképzett kurd erőket, amelyek létszámban, fegyverzetben, és technikában is nagyon elmaradnak a támadótól. Az első számú vesztesek tehát azok a kurdok, akiknek sokat köszönhet a világ. Csapataik csodálatra méltó teljesítményt nyújtottak az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen. Ez a nép megérdemelné, hogy helytállásért legalább korlátozott autonómiát kapjon, ha már a függetlenséget nem sikerül elérniük. Ugyanakkor nemcsak a kurd nép, hanem Európa is vesztese ennek az offenzívának. Ugyanis a háború elől menekülő polgári lakosság újra a térségünk felé veheti útját. Vesztes lehet továbbá az Egyesült Államok is; az USA hadserege már az elmúlt években is rosszul szerepelt Szíriában, miután Trump elnök a térségből kivonta maradék haderejét, zöld utat adott a török támadásnak. Emiatt Amerika civil lakói körében nagy a felháborodás, de a hadseregben is rossz volt a döntés visszhangja, hisz a katonák nemrég még együttműködtek a kurdokkal.

- Az Európai Unió az offenzíva előtt figyelmeztetni akarta a török vezetést, amit a magyar kormány megakadályozott. A külügyminiszter Szijjártó Péter ezt el is ismerte. Gondolja, hogy ez rossz fényt vet a magyar diplomáciára?

- Az európai országok egyértelműen elítélték a támadást, még a lengyelek is. Az unió valóban próbálta megállítani a törököket, de hiába. Szomorúan mondom, hogy Magyarország szégyenteljesen viselkedett. Miközben a kisebbségi jogok harcosának mutatkozik, sorsukra hagy olyan nemzetiségi kisebbséget, mint a kurd nép. Illetve velük szemben még támogatja is a török agressziót. Ez valóban becstelen döntés.

- Felmerült, hogy az unió bizonyos szankciókat vezethetne be Törökország ellen, vannak országok, amelyek azonnal leállították az oda irányuló fegyverkereskedelmet. Ez teljesen hatástalan?

- A helyzet nem egyszerű, hiszen a felmerülő szankciók hallatán Erdogan elnök válaszként azonnal kilátásba helyezte, hogy három és fél millió menekültet „ráereszt” Európára. Ez nagyon csúnya, nemtelen fenyegetés, ami megijeszthet sokakat a frontállamokban, elsősorban Olaszországban, egyáltalán a Földközi-tenger partvidékén fekvő államok vezetőit. Fenyegetőzni persze könnyű, a menekülteket elengedni már nem olyan egyszerű. Úgy érzem, ebben a fenyegetésben van blöff is, de azért nem teljesen üres vagdalkozásról van szó.

- Gondolja, hogy ha megszületett volna az uniós országok közös figyelmeztetése – amely végül a magyarok miatt nem történt meg – akkor a törökök az együttes fellépést komolyabban vehették volna?

- Talán meggondolásra késztette volna a török vezetést, bár félő: a célt ezzel sem érték volna el. Elsősorban az Egyesült Államok tudta volna megelőzni a bajt, ha nem vonja ki a hadseregét, vagy ha Trump elnök határozottan kiáll a háború ellen.  Ugyanis békés Szíriára lenne szükség, ennek érdekében a világ országainak együttes fellépése sokat számítana. Látjuk azonban, hogy ezt Oroszország sikeresen akadályozza. Pedig a világ minden országának elemi érdeke lenne a fellépés az iszlám fundamentalizmus, esetleg az Iszlám Állam újjáéledése, a terrorizmus ellen; ez létrehozhatna egy közös alapot az Egyesült Államok és Oroszország között.

- Gondolja, hogy a szégyenteljesnek nevezett magyar fellépés lényeges befolyással lehet a mai Magyarország megítélésére?

- Mindenképp felerősítik az elmarasztaló negatív véleményeket. Orbán Viktor a közelmúltban tett kijelentése, mely szerint „meg kell gondolni a Néppárthoz fűződő viszonyunkat” azt jelenti, hogy nem lehet véletlen a vétó. A magyar kormány mintha maga akarna kilépni, mielőtt a Fideszt kipenderítenék az európai Néppártból.  Látok összefüggést!

- Az persze kérdés, hogy a hazai közvélemény érzékeli-e a kormány szégyenteljes nemzetközi szereplését, vagy itthon a Borkai-ügy sokkal jelentősebb?

- Az utóbbinak kétség kívül nagyobb lesz a hatása. Sajnos lassan száz éves panasz nyugati barátaink részéről, hogy a magyar társadalom nem figyeli a külvilágot, nem érdekli a külpolitika, figyelmen kívül hagyja, hogy mi az ország valóságos nemzeti érdeke, s így figyelmen kívül hagyja a kötelezettségeit is. Erről egyébként magam is írtam egy könyvet a nyolcvanas években, amelynek címe: Az elveszett presztízs. Sajnos a helyzet azóta sem változott, pedig egy erős magyar közvélemény képes lenne befolyást gyakorolni a kormány külpolitikájára is. De ma ennek nagyon kevés jelét látom. Viszont a kisszámú értelmiség szégyennek tekinti a kormány lépését, és el is ítéli azt. Aki szívén viseli a kisebbség szomorú sorsát, rokonszenvet érez a kurdok iránt.

- Ön, aki elsősorban világpolitikával foglalkozik, fontosnak tartja, hogy a helyhatósági választáson személyesen is részt vegyen?

- Természetesen, hisz egyetlen országban sem működhet jól a demokrácia, ha az nem épül az állampolgárok tudatos részvételére. A demokrácia iskolája a helyi közösségben kezdődik. A mai helyzetben pedig fontosnak tartom, hogy alkalmas, becsületes, a korrupciót elutasító, és az ellen fellépni kész önkormányzatok jöjjenek létre. Az önkormányzati választás fontosabb volt, mint a rendszerváltoztatás óta bármikor. Ehhez a Borkai-ügy is hozzájárul, de magam is jártam több nagyvárosban, s azt tapasztaltam, hogy a ’89-es daliás időkre hasonlító hangulat van az országban. Sokan érezték, hogy jobb vezetőgárdára van szükség a saját településeiken is.