Az oroszok már nem is a spájzban, hanem Szijjártó telefonjában vannak

Csak az utóbbi hét történéséből a talán a legnagyobb viharokat kiváltó ügy: kitálalt Szabó Bence, az NNI századosa (a Direkt 36-os interjúját már 2,5 millión, a Partizánon utána készült beszélgetést 1,2 millióan nézték meg kedd késő délutánig); az egyenes gerincű Szabó által leleplezett ügy két főszereplőjének egyike, az Alkotmányvédelmi Hivatal által kihallgatott Gundalf is megszólalt, mután a kormány közzétette kihallgatásának a megvágott változatát (a 444.hu interjúját egy nap alatt 1,2 millióan tekintették meg); a VSquare nemzetközi oknyomozó csapata terjedelmes cikket közölt Szijjártó Péter és Szergej Lavrov, illetve Pavel Szorokin orosz energiaügyi miniszterhelyettes egyeztetéseiről az Európai Unió által Oroszország miatt tervezett/hozott szankciókról, szankciós listákról – sőt, egy olyan hangfelvételt is nyilvánosságra hoztak, amelyből feketén-fehéren kiderül a magyar külügyminiszter minden, de nem szuverenista hozzáállása (a cikk angol nyelven itt, magyar összefoglalója itt  olvasható). 

Ezeknek mind van „tiszás” és „fideszes” olvasata, gyökeresen ellentétes narratívákkal. S persze ott vannak még a kormány által kreált (ellen)támadások is. Mint amilyen például Magyar Péter, s a pártja, a Tisza összeukránozása – legutóbb egy magát volt ukrán kémnek azonosító személyre hivatkozva száguldott végig a kormánysajtón a hír, hogy „Fekete Nike táskák és vákuumcsomagolt eurókötegek, kőkemény maffiamódszerekkel pénzelhetik a Tisza Pártot!”. (Többen, így Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő tételesen bemutatta, miért kivitelezhetetlen ez a sztori.)

Mindenesetre bőven volt és van min rágódniuk a szavazóknak röviddel a választás napja előtt. A többi között azt kell eldönteniük, kinek, minek hisznek, melyik oldal mond igazat, melyik oldal hazudik, s próbálja átverni őket a szavazatukért. A kérdés csak az, vajon kiderülhet-e egyáltalán az igazság a folyamatos politikai hazugságok és átverések közepette. És egyáltalán, szükség van-e ebben a helyzetben, így a választás előtt az igazságra? Úgyis mindkét oldal a saját maga igazában hisz csupán. És főleg, milyen hatása lehet ezeknek így az utolsó napokban? Horn Gábort kérdeztük.

„Különféle szerepekben sok választást éltem már át 1990 óta, de ilyen furcsa helyzettel egyszer sem találkoztam, amikor nem a pártok, jelesül a két párt diktálja, hogy miről szóljon a kampány” – szögezte le elöljáróban a Republikon Intézet vezetője. Mint mondta, Orbánék kezéből kicsúszott a háború-béke témája, ami óriási veszteség a számukra, hiába szeretnék, ma már nem erről szól a közbeszéd. Ugyanakkor nem is arról beszélünk, hogy Magyar Péter milyen Magyarországot szeretne építeni. „Ezek helyett a rögvalóság kezdi meghatározni a kampány véghajráját” – fejtegette. Merthogy a politikától nem függő, abban nem érdekelt újságírók, újságok (köztük az olyan külföldi lapok, mint a Washington Post vagy a Politico), a rendőrszázados, a volt kerületi rendőrkapitány, az Alkotmányvédelmi Hivatal volt titkosszolgája, azaz a politika szempontjából civilek jutnak el sorban, egymás után odáig, hogy ez így már nem maradhat tovább. Ez azt jelenti, hogy már szembe megy Orbánnal a valóság. A helyzet pedig Magyar Péter számára kedvező, már csak azért is, mert nem ő kényszerül védekezni, például az olyan abszurd állításokkal szemben, mint az ő összeukránozása, „ami az ötvenes évek ürgebőrbe bújtatott búvárjainál is nagyobb marhaság”.

„Az egész NER-es, fideszes világ már nem csak recseg ropog, egyenesen szétesik, már nem is a csontvázak zuhannak ki a szekrényből, hanem maga a valóság, s az oroszok már nem is a spájzban, hanem Szijjártó telefonjában vannak” – szögezte le Horn Gábor, utalva arra a telefonbeszélgetésre, amelyben az orosz külügyminiszter utasításban jelzi Szijjártónak, kit húzzanak le az Oroszország ellen éppen készülő uniós szankciós listáról. „Ez semmilyen magyar politikai érdeket nem érint, nem szolgál, a felvételen kvázi egy beépített ember és a tartótisztje beszélgetését hallgathatjuk meg”. Olyan, mintha előttünk jelenne meg, hogy a király meztelen – mondott róla ítéletet Horn. Hozzátette: ez is mutatja, hogy olyan velejéig romlott rendszer épült ki Magyarországon, amely bármire képes, amelyben a kormány a titkosszolgálatokat közvetlen politikai, pártérdekekre használja, mint tették azt a legsúlyosabb kommunista időkben az ÁVH-val. Az viszont jó jel, hogy a szereplők egy része kiszáll – emelte ki.

A Republikon Intézet vezetője a civilek szerepvállalásának további példájaként beszélt a választási csalások leleplezéséről, azaz a „A szavazat ára” című dokumentumfilmről. Tisztességes újságírók, civilek készítették el ezt a hátborzongató filmet, amely elképesztő közállapotokat jelez. Példaként hozta fel a filmben szereplő háziorvos és gyógyszerész esetét – szerinte, még ha ez nem is teljesen így lenne, az biztos, hogy a faluban ezt gondolják igaznak, ami önmagában is demonstrálja az áldatlan helyzetet. „Én egy összeomlás-szerű képet látok, nem is csak a már említett ügyekben, hanem a NER-vállalatok tőzsdei értékvesztésében is” – elemezte tovább a helyzetet. Merthogy a kormánytól függő cégek részvényeinek azért esik az értéke, mert a piac szerint nincs reális esély Orbán ismételt újrázására.  

S hogy milyen hatással lehet a választási preferenciákra mindez, s a többi, a kormány regnálásáról napvilágra került információ? „Ezt a fajta romlottságot, működésképtelenséget, hamisságot a Fidesz szavazói nem szeretik látni, miként azt sem, ahogy Orbán fejhangon rikácsol, vagy a fekete csuklyás emberek „vigyázzák a rendet” a rendőrök helyett Orbán kampányeseményein – mindez ugyanis jelzi, itt mintha valami eltört volna” – vonta le a következtetést.  

Orbánék önleleplező spirálba kerültek, s olyan súlyos hibákat vétenek, amilyeneket eddig nem láttunk tőlük. S hol vagyunk még a végétől? Még van több mint egy hét a választásokig, benne a húsvéti ünnepekkel, ami némi csendet hozhat e téren – mondta. Azt azért nem állta meg megjegyezni, hogy a Fidesz nem véletlenül választotta ki éppen a Húsvét utáni vasárnapot a választásra a május végéig bármely más vasárnapból. Az ok egyértelmű: ki tudja, hogy a templomok közül hány helyen hirdetik majd a Fideszhez hajló igét a húsvéti misén, bízva abban, hogy az üzenet 12.-éig megmarad a hívők fejében.

S vajon kinek használ az elmúlt időszak fent példákkal illusztrált hazai „csatazaja”? Horn szerint az biztosan nem segíti azokat a fideszes szavazókat, akikkel most megy szembe a rögvalóság, ráadásul meglehetősen borzalmas módon. Ez a szavazó eddig úgy gondolkodott, hogy mégis csak némi előnyökkel járt számára ennek a kormánynak a regnálása, s bár látja, hogy tényleg nem működik a gazdaság, az egészségügy, de azzal vigasztalja magát, hogy Orbán legalább megvédi. Most azonban felteheti magának a kérdést: vajon tényleg azt akarja, amikre most fény derült? Szembesülve a tényleges helyzettel a Fidesz számára pozitív hatást senki sem várhat tőle, s bár nem válik belőle Tisza szavazó, de csökkenhet a választási aktivitása. Ami nem jó hír Orbánék számára.

„Az egyik oldalon tehát ártanak, de semmiképpen nem segítenek ezek a napvilágra került ügyek, a másik oldalon – az ellenzékin – ugyanakkor ráerősítenek arra, hogy változásra van szükség, a Tiszásoknál így növelik a részvételi kedvet” – összegezte, megismételve: annak, amit látunk nincs olyan olvasata, ami kedvező lehet a Fidesznek. Ez azonban nem azt jeleni, hogy beomlik a Fidesz, mint 2010-ben az MSZP – óvott Horn. Orbánék ugyanis mindennek ellenére –meglehetősen szomorú, de igaz – továbbra is őrzik a megmaradt szavazóbázisukat, s ehhez minden eszközük meg is van, pénz, paripa, fegyver egyaránt. 

A KlikkTV Mélyvíz című műsorának 2025. december 5-i adása: