Az óvoda egyre inkább gyermekmegőrzővé silányul

– Hol nagyobb a probléma? Vidéken vagy a fővárosban?

– Talán vidéken nagyobb a hiány az óvodapedagógusokból. Habár most ez is megcáfolódni látszik, mert a legutóbbi adatok szerint Budapesten és Pest megyében hiányoznak a legtöbben. De vidéken is sok helyről hallok olyat, hogy nem tudnak annyi óvodapedagógust, találni, mint ahány csoportos az óvoda. Pedig hát tudjuk, hogy a köznevelési törvény szerint egy óvodai csoportba két óvodapedagógus tartozik.

– Akkor a probléma az, hogy nincs elég munkaerő?

– Így van. Ez két dologból áll. Az óvodapedagógus társadalomra is igaz az, hogy a korfa elég magas, 50-55 év között, és alig várják, hogy betöltsék a 40 év szolgálati időt a kollégák, és elmenjenek nyugdíjba, mert kiégnek, elfáradnak, tönkremennek, megbetegszenek. Hogyha ők kimennek a rendszerből, akkor ki fog a gyerekekkel foglalkozni, ki fogja a gyerekeket nevelni, fejleszteni és az iskolára előkészíteni? Mert már az is egyértelműen látszik, hogy sokkal kevesebb a bejövő óvodapedagógus. A munkaerőhiány másik oka a megalázóan alacsony fizetés. Nem jönnek a pályára, hiszen nem tudnak megélni a keresetükből. A diplomás átlagbér körülbelül 60 százaléka az illetményük.

– Mi történik a szakképzett óvodapedagógusokkal?

– A képzést sokan ugródeszkának tekintik, és ha megvan a diplomájuk, külföldre mennek bébiszitternek – jóval több pénzért – azzal a tudással, amit megszereznek. Vannak, akik elkezdik a munkát, de az első három évben kiesnek. Egy részük azért, mert nem akarnak a most még kötelező minősítésben részt venni, és elmennek a rendszerből. Ráadásul a gyakornoki fizetés még kevesebb, mint a pedagógus 1 illetménye, viszont a feladat több, így aztán elmenekülnek. Vannak, akik már gyakorló óvodapedagógusként dolgoznak, és belefáradtak. Miután kevesen vannak, ezért sokan egész nap egyedül foglalkoznak a csoporttal, miközben rengeteg az adminisztráció, és nagyon sokat kell készülni másnapra is. Ha valaki ezt tényleg szívvel-lélekkel, becsületesen akarja csinálni – amire fel is esküdött, amikor megkapta a diplomáját –, akkor bizony ebben a tempóban ilyen terhelés alatt bele lehet rokkanni, és azt se felejtsük el, hogy a sok munkával töltött idő a család rovására megy.

– Milyen különbségek vannak az iskolában és az óvodában dolgozó pedagógusok bérezése között? 

– Nincs különbség közöttük, a pedagógus életpálya alá tartozik mindkét terület. A pedagógus életpályamodellben – ami még ugye élő dolog – különböző fizetési fokozatok vannak. Ennek az első fokozata a gyakornoki, nullától három évig tart miután valaki kikerül az iskolából és bekerül a munkahelyére. Van egy mentora, akitől tanul, aki mellett gyarapítja az ismereteit, és készül arra, hogy majd a pedagógus 1. fizetési fokozatba kerüljön – ami plusz mintegy bruttó 25 ezer forintot jelent –, majd a pedagógus 2-be, ezután következik a mesterpedagógus, és így tovább.  A gyakornoki fokozatban hospitálni kell, portfóliót kell írni, tervezni, naplót írni, tehát egy csomó olyan plusz munkája lesz, amivel megalapozza azt a tudást, ami a ped. I. fokozatba kerüléshez kell. Ez nagyon komoly terhet ró az óvodapedagógusokra, főleg ennyi munka mellett.

– Mitől sikeres a magyar óvodai rendszer, vagy mitől sikeresebb, mint az európai uniós rendszerek?

– Nagyon fontos, hogy már három éves korától jár a kisgyermek óvodába, ami az alapnevelés, az alapoktatás legelső láncszeme. Minden szépre, jóra megtanítjuk őket, mindenféle képességeket fejlesztünk: testi, értelmi, mozgás, érzelmi, közösségi, azaz a szociális nevelés, hazafiságra nevelés, kommunikáció, beszédfejlesztés. A gyerekek rengeteg olyan képesség birtokába jutnak játékosan, indirekt módon, amikkel felvértezve mennek majd az iskolába hat vagy hét évesen. Tapasztalatokat gyűjtenek, és ezáltal kinyitjuk a szemüket a világra. Hogyha nincs megfelelő mennyiségű és minőségű óvodapedagógus, akkor ez nem történik meg. Más országokban általában öt éves kortól kötelező, és az is inkább az iskolára készít elő, döntően iskolás módszerekkel. Én ezzel abszolút nem értek egyet, mert a három-hat éves korú gyerekekkel nem úgy kell bánni, nem úgy kell velük foglalkozni, mint már mondjuk egy alsó tagozatossal. Más módszerekkel, más eszközökkel tudjuk őket motiválni, felhívni a figyelmüket a sok-sok érdekes dologra. A magyar óvodarendszer nagyon stabil, jól működő, jól funkcionáló rendszer volt… Sajnos látszik, ahogy megrogy, és egyre inkább gyermekmegőrzővé silányul.

– Mi van akkor, ha nincs elég ember, nincsenek képzett óvónők, miközben a szülőknek dolgozniuk kell, és valahogy a gyerekekkel is kezdeni kellene valamit?

– Nagyon sok helyen, ahol nincsen megfelelő mennyiségű óvodapedagógus, ott pedagógiai asszisztenseket vagy dajkákat tesznek be a csoportba gyermekmegőrzésre. Ők nem tarthatnak foglalkozásokat, hiszen nincsen megfelelő képesítésük rá, csak vigyáznak a rájuk bízottakra, hogy ne történjen semmi baj. Azért még több az olyan ovi, ahol minőségi munka folyik, és valóban megfelelően foglalkoznak a gyerekekkel úgy, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva. De sajnos nem jó irányba haladunk, pláne, ha az új státusztörvényre gondolok, amit, ha a kormány mindenféle egyeztetés és párbeszéd nélkül átnyom. Süket fülekre találunk, amikor elmondjuk, hogy mi a nem jó, és min kellene változtatni, mert az úgy nem működik, akkor bizony félő, hogy nagyon sokan olyanok is el fognak menni a pályáról, akik még nem is gondoltak rá. Na, akkor lesz aztán csak igazán nagy bajban nemcsak az óvoda, hanem a többi pedagógiai terület is.

– A státusztörvénynek mik azok a sarkalatos pontjai, amik miatt ekkora lemorzsolódás, pályaelhagyás várható?

– Hát például a munkaidő. A napi nyolc óra helyett lehet tizenkettőt is dolgozni. Vagy az, hogy helyettesítéseket vállaljunk másik csoportban. Minél többet menjünk másik csoportba, hogy lássuk, ott milyen munka folyik. Nem is értem, hogy miről beszélnek, mert egyrészt látjuk a másik munkáját, hiszen együtt dolgozunk, és tudjuk, másrészt hogyan mennénk át másikba, miközben a miénkben is dolgozni kell, ott ki lesz a gyerekekkel? De pénzről, fizetésemelésről szó nincs. Viszont, ha valami nem tetszik a fenntartónak vagy a munkáltatónak, akkor 20-25 százalékot levonhat a fizetésünkből, akár fél éven keresztül, hogy megbüntessen. Nehezítik a felmondási időt is. Eddig fel lehetett mondani akár azonnal is, de maximum két hónap felmondási idővel. Most akár fél évet is ott tarthatják a távozót, vagy akár év végéig is. Melyik munkahely vár fél évet is akár egy munkaerőre? Emellett a státusztörvényben vannak burkolt fenyegetések, vagy mondjuk „féltő figyelmeztetésnek”, hogy ne gondolja már azt bárki, ha elmegy erről a munkahelyről, akkor például máshol majd kaphat munkát. Mert olyan helyzetet fognak feltételezhetően teremteni, hogy máshol ne alkalmazhassák, hiába lenne rá szükség. Azt se felejtsük el, olyan tervek is vannak, hogy az óvodai rendszert is bevigyék a Kréta rendszerébe. Ebből aztán az is feltételezhető, amit már nagyon régen mondanak, hogy majd – az iskolákhoz hasonlóan – az óvodákat is a Belügyminisztériumhoz fogják csatolni, és ezt készítik elő.

– Mert jelen pillanatban hová tartoznak az óvodák?

– Van egyházi, magán és önkormányzati óvoda. Az önkormányzatinál legalább van közvetlen párbeszéd, bármi gond, probléma adódik, azért a legtöbb önkormányzat igyekszik pozitívan az óvodáihoz hozzáállni, és segíteni, még akkor is, ha mondjuk hallani például Miskolcon, hogy ott sok csoportot szüntettek meg, mert sajnos elfogyott a gyerek. De legalább kikérték a véleményeket, megbeszélték, hogyan lenne a legjobb, hogy azért spórolni is lehessen, de a nevelés-oktatás és a kollégák se sérüljenek. A Belügyminisztériumban fogalmuk nincs, hogy az óvodában milyen munka folyik, ez egészen biztos. Mert azzal, hogy néha egy-egy ünnep alkalmával kimennek látványosan egy-egy óvodába, még nem tudják, hogy mik a problémáik, mik a gondok.

– A kormánynak van ötlete az óvodapedagógus hiány pótlására? 

– A kabinet úgy próbálja áthidalni egyik megoldásként, hogy nem kötelező az óvodában szakképzett óvodapedagógusnak lenni a csoportban, csak nyolc órától tizenkét óráig. Hogyha ezt valaki biztosítani tudja, akkor már királyság van, tehát szerintük akkor már minden meg van oldva. Ezért gondolom, hogy fogalmuk sincs arról, milyen munka folyik az óvodában. Ahogy a kisgyerek belép az óvoda kapuján, attól kezdve mi neveljük, oktatjuk, mindenből tanul, tapasztalatot szerez addig a pillanatig, amíg kilép a kapun. Minden mondat, minden mozdulat számít, mert az óvodapedagógus példa a gyermekeknek és a szülőknek is.

– Hogyan látja, mi történik jelenleg az oktatási rendszerben?

–  Évek óta tart az oktatás módszeres tönkre tétele, szépen, felépítetten, tematikusan, amibe természetszerűleg sajnos beletartozik az óvoda is. Nem gyártok semmiféle összeesküvés-elméletet, csak hosszú évek tapasztalatából szűröm le azt, hogy semmi nem történik véletlenül. Mindennek oka van, annak is – bár senki sem érti, miért gondolták jónak –, hogy megváltoztatták a köznevelési törvényben a kötelező iskolába járásnak a korhatárát hat évesre. Kérvényt kell benyújtani az Oktatási Hivatalnak, ha egy kisgyermek valamilyen képessége, kompetenciája miatt erre még nem érett. Eddig is volt ilyen, de a szülő és az óvodapedagógus együtt döntötték el azt, hogy maradjon-e még a gyermek egy évet az óvoda falai között.

– A szülők értik, hogy mit kaphat a gyermekük egy jó óvodában, képzett szakemberektől?

A jókedvű, elégedett, boldog óvodapedagógus az a gyerekek között is ezt tudja sugározni, és ez a jó, akár rövid, akár hosszú távon. Sok szülő belátja, érti, hogy miről beszélünk. Viszont a szülők másik részét nem is érdekli. Beadja reggel a gyereket, elviszi délután és különösképpen nem érdeklődik, hogy mi történt azon a napon. Annak örülök, hogy azért az első csoportban vannak sokkal többen.