Az SZFE hallgatóit nem engedték be a Vas utcai épületbe – a „PestiSrácokat” igen

Harkai Péter 2021. január 27. 19:40 2021. jan. 27. 19:40

A saját készítésű díszleteiket, személyes holmijaikat szerették volna elhozni, de nem engedték be őket az épületbe – a PS stábja viszont tendenciózusan hangulatkeltő propagandaanyagot forgathatott az elhagyatott helyiségekben. Ennél nagyobb, eddig nem említett problémákról is beszélt portálunknak az SZFE új HÖK elnöke.

Szerdán újabb oktatók neve került nyilvánosságra, akik kéretlenül beszállnak az SZFE tanévébe. A filmes szakra érkezik a nyolcvanas évek ismert rendezője, András Ferenc és Barlay Tamás, az MTVA vallási, kisebbségi és határon túli műsorainak volt szerkesztője a lemondott, Balázs Béla- és Európa Filmdíjas Szász János helyére. Hogy mindezek után miként látják a hátralévő tanévet és mi vár rájuk a Naphegy tetején, a tíz éve elhagyatott Duna TV-székházba telepített új egyetemi épületben, arra Podlovics Laura szerint nincs egyértelmű válasz. A félévbe beemelt új tanárok megjelenését magyarázhatja azzal az új vezetés, hogy a felmondottak helyére kellenek. A kérdés, hogy ezt elfogadják-e a három-négy év után mestereiket vesztett osztályok. Hogy erre milyen eszközeik vannak, az nehéz kérdés – ismerte el főként azért, mert osztályonként különböző megoldások szükségesek:.

– Újra kell gondolni az előttünk álló lehetőségeket, mert abban kell megtalálni a megoldást, hogy miként lavírozhatunk az egyetem elvégzéséig anélkül, hogy vállalhatatlan helyzetekbe csússzunk. A Szász-osztálynál például maradnak régi tanárok, de valószínűleg el kell fogadni az új neveket is.

Hasonlóan lehetetlen helyzetet teremtett a volt Duna TV székházába kényszerült költözés, amiről a PS egy botrányos propagandafilmjében mint egy ultramodern hollywoodi filmstúdió-komplexumról tudósított a Vas utcai egyetem leharcolt helyszíneivel ellenpontozva.

Arra a kérdésre, hogy miként jutottak be a kormánypropagandista PS médiapropagandistái forgatási engedéllyel a teljesen lezárt és kiürült épületbe „tényfeltáró hangulatetüdöt” készíteni, arról fogalma sincs. Saját példáját említette, hogy amikor diákmatrica érvényesítését szerette volna elintézni, nem engedték be az épületbe, a tanulmányi osztály vezetőjével az utcán intézték el az adminisztrációt. Még egyeztetésre sem léphettek az épületbe. Olyan esetekről is hallott, hogy a saját pénzükön elkészített díszletekért akartak bemenni rendező szakos hallgatók és az egyetemen maradt személyzet fel lett szólítva, hogy nem engedhetik meg, hogy volt diákok elvigyék a saját holmijukat. Fogalmuk sincs, hogy mi hova kerül, mit hova hajítanak ki: „ehhez képest idegen forgatócsoportok rögzíthették a több hónapos blokád után maradt személyes holmikat, helyiségeket, állapotokat, ami a statáriális kiürítés után maradt”. 

Azt most hagyjuk, hogy a hajdani s íratlan csibésztörvény szerint, aki földre kerül, abba nem rúgunk bele, amiről mit sem tud a kormánypropagandista médiakommandó. Az viszont több mint dilettantizmus, hogy a naphegyi korszerűséget egy nagy teremmel és egy közepes méretű laptévével demonstrálták. Ennél ugyanis jóval nagyobb a gond a naphegyi helyszínen, leginkább az, hogy aki mindezt „feltalálta”, annak fogalma sincs a művészképzés gyakorlatáról és közösségi minimumáról.

– Egy gyakorlatias probléma volt a régi helyünkön is, hogy bár pár utcányira, de külön helyszíneken volt a filmes, a színházi, a tévés közösség, ami nem jelentett megoldhatatlan gondot, mindössze pár perces sétát, de a rendhagyó képzési gyakorlatunk minél szorosabb együttlétet igényelt. Na most az van a pletykák szerint – mert változatlanul nem informálnak minket a sorsunkról és a jövőnkről –, hogy a színházasok maradnak a Rákóczi úton, a filmesek mennek a Naphegyre, ami teljes abszurdum, hiszen folyamatos és közös összedolgozásban zajlik az oktatásunk. A filmesek és tévések a színészhallgatókkal tudják elvégezni a feladataikat – és viszont. Ez most lényegében nullára csökken, mivel az Urániától a Naphegyre nem lehet csak úgy átlépni – vázolta az abszurd elképzeléseket Podlovics Laura.  

Ezzel a bensőséges és alapvetően szükséges műhelymunkának vége – tette hozzá, holott még az SZFE ellenállását megelőzően, már arról tárgyalt a hallgatói önkormányzat, hogy miként alakíthatnák szorosabbá a hallgatói együttműködést. Mint mondta, ebben a szakmában alapvető a személyes ismeretség, aminek alapján kialakulhat, hogy ki kivel tud hatékonyan és kreatívan együtt dolgozni. A teljes szakmai dilettantizmust bizonyítja, hogy erről fogalma sincs az új vezetésnek és az általuk tervezett koncepciónak, pedig ez alapvető eleme egy színész-rendező kapcsolatnak – véli a HÖK-elnök: „az egyetem legendás Vas utcai épülete egy olyan helyszín volt, ahol ezek a találkozások meg tudtak történni. Erről az oktatásunkat alapjaiban meghatározó kérdésről eddig senki sem beszélt az új vezetők részéről – ha egyáltalán tisztában vannak vele. Mindez azért is érthetetlen, mivel az új vezetés az ’érzékenyítő’ kampányban folyamatosan azzal érvelt, hogy miként fogja az egyetemet jobbá és hatékonyabbá tenni, miként emeli az együtt dolgozás hatékonyságát – ez most mind megy a kukába.” 

Diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy az új gárda nem igazán van tisztában mindennek az emberi kérdéseivel: „hiába mutogatnak a tévériportban a több tucat felújítás alatt állóból egy frissen festett termet, minderről süt a hozzá nem értés, ez parasztvakítás” – nyilatkozta a Hírklikknek Podlovics Laura, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke.