Az új orosz történelemtankönyv régi sebeket tép fel Észak-Kaukázusban

Az új tankönyv társszerzője a nacionalista elnöki tanácsadó, Vlagyimir Medinszkij, aki 2012–2020 között kulturális miniszterként dolgozott, és már akkor is amiatt bírálták, hogy a szovjet ideológiai indoktrinációs gyakorlatot alkalmazza – írja a Szabad Európa.

A széles körben bírált tankönyv egyebek mellett bagatellizálja, hogy Sztálin számos etnikai kisebbség – köztük csecsenek, karacsájok, ingusok, balkániak, kalmükök, mesketi törökök, krími tatárok és mások – brutális deportálását rendelte el kollektív büntetésként, amiért a második világháború alatt állítólag együttműködtek a náci német megszállókkal. Az eredmény egy demográfiai katasztrófa volt, amelyben több százezer ember vesztette életét, és maradandó történelmi traumát okozott.

A kollaboráció vádját hivatalosan visszavonták, a deportálásokat pedig elítélték az 1991-ben elfogadott, az elnyomott népek rehabilitációjáról szóló szovjet törvény elfogadásával. 2014-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök is aláírt egy rendeletet az „elnyomott népek teljes rehabilitációjáról”.

Ennek ellenére, az új tankönyv megismétli az árulás vádját, mondván, hogy a deportálásokat „a megszállókkal való együttműködés alapján” hajtották végre.

A tanév szeptemberi kezdete óta többen élesen elítélték Észak-Kaukázusban az új tankönyvet.

Ali Totorkulov, a Kaukázusi Népek Orosz Kongresszusának elnöke is bírálta, mert „régi sztálinista rágalmakat” terjeszt, és „ismét megsérti azon orosz állampolgárok millióit, akik lakosságuk harminc-ötven százalékát vesztették el a deportálásokban és a fronton a második világháborúban”. Úgy jellemezte a könyvet, mint aknát az oroszországi népek egysége ellen.