Az új pártok gyengíthetik, de erősíthetik is a versenyt

Egy demokratikus politikai versenyben a politikai paletta szereplői, azok pártjai és az általuk képviselt ideológiák, világszemléletek és az adott időszak gondjaira adott válaszaik küzdenek a választók szavazataiért. Azok a pártok, amelyek ezt nem teszik sikeresen, így vagy úgy, de megválhatnak a vezetőiktől, illetve a sikertelenség miatt a szervezetet elhagyhatják más, magasabb pozícióban lévő tagjai is. A „bukott” politikusok viszont úgy tűnik, új pártot alapítanak. 

Nemcsak Magyarországon van ez így, mert például „Szlovákiában minden volt miniszterelnöknek van egy pártja” – mondta Lakner Zoltán a Jelen című hetilap főszerkesztője korábban, a Klikk Tv politikai elemző műsorában. Itthon az utóbbi három évben is sorra jelentek meg olyan kis-, illetve mikropártok, amelyeket „bukott” politikusok hívtak életre. Így történt Volner Jánossal (Volner/Huxit Párt 2020.), Szanyi Tiborral (Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom 2020.), Varga-Damm Andreával (ReforMerek 2021.), Jakab Péterrel (Nép Pártján 2023.), Mesterházy Attilával (Szocialisták és Demokraták 2023.), Márki-Zay Péterrel (Mindenki Magyarországa Néppárt 2023.) és most Vona Gáborral (Második Reformkor 2023.) is.

„Akkor bukott egy politikus, ha nincs ereje a politikában bent maradni. Ezek a politikusok, ha az első választáson elérnek annyi százalékot, hogy már részesei legyenek a nagypolitikának és tovább dolgoznak, később elérhetnek az öt százalékig is. Akkor mégsem bukottak, hiszen felépítettek egy jó stratégiát azért, hogy visszakerüljenek a közéletbe. Ne felejtsük el, hogy Orbán Viktor is bukott már el választást, és miután bent maradt a pártjában, újraéledt. De, ha a Kutyapártot nézzük, most akár komoly eredményeket is elérhetnek, miközben választásról választásra bukdácsoltak és nem jutottak be a parlamentbe” – mondta Somogyi Zoltán.

Márki-Zay Péter viszont nem illeszkedik a sorba, mert ő nem volt korábban pártvezető, hanem most hozta létre a saját pártját. Ha őt kiemeljük a sorból, akkor az új pártok létrehozói mind vagy a Jobbikból vagy az MSZP-ből érkeztek. A két pártra az a jellemző, hogy nagy pártok voltak: az MSZP pár évtizeddel ezelőtt abszolút többséget szerzett a parlamenti választáson és volt, amikor a Jobbik is 20 százalék körüli eredményt ért el – magyarázta a politológus. 

Majd azzal folytatta, hogy mivel ezek nagy politikai erők voltak, ezért a politikusaikat is nagyobb reflektorfény kísérte. De vannak olyanok, akik nehezebben viselik, ha ez a figyelem elveszik. Úgy érzik, hogy ez így igazságtalan, és méltóak arra, hogy a politikában nagyobb szerepet kapjanak. Ha pedig innen nézzük, akkor Mesterházy Attila, Vona Gábor, Jakab Péter pártelnök volt, ők már politikai termékként, brandként jelentek meg korábban, amit értéknek tekintenek most is, ezért tovább akarják vinni. Azt gondolják, hogy erre alapozva tudnak pártot építeni. Márki-Zay Péter pedig az ellenzék miniszterelnök-jelöltje volt, aki abból a pozíciójából szintén érezheti úgy, hogy annak lehet tábora, amit ő gondol a világról és azt pártként képviselheti.  

Az új pártok – amelyek méretüknél fogva még mikropártok – bizonyára tisztában vannak azzal, hogy ha az ellenzéket még jobban megosztják, akkor azt sem fogják tudni elérni, hogy a kormánypárt ne kétharmaddal üljön a parlamentben. Erre a felvetésre Somogyi Zoltán úgy reagált, hogy ezt minden ellenzéki pártról el lehetne mondani. Nyilván tudják az új pártok is, de látják, hogy a jelenlegi leosztásban is megosztott a figyelem, és irrelevánssá vált a helyzet, mert várhatóan a nagyobb ellenzéki szereplők is külön indulnak az európai parlamenti választáson. Mondhatnánk, hogy együtt többet érnének el, bár a politológus szerint ez az EP választásnál kevésbé releváns. Az önkormányzatinál meg majd kiderül, hogy mennyire tudnak együttműködni. Bár sajnos most még csak azt halljuk, hogy ki milyen pozíciót tud fogni a másikkal szemben egy esetleges közös indulásnál. Tehát most még nem tartunk ott, hogy a kétharmadról beszéljünk, ez majd a 2026-os választásnál lesz releváns.

Egy pártnak nyilván kell, hogy legyen egy olyan személyisége – arca –, akire ránézve tudjuk, hogy ő képviseli az adott pártot. Kell hozzá választási közösség, amit majd csak a választásokon fognak tudni összehozni, ezért nem tudjuk megmondani, hogy hányan vannak mögötte. Emellett kell hozzá tőke, és az jó kérdés, hogy honnan van, de lehet, hogy most még kis erőforrással kisebb dolgokat fognak megvalósítani. Jelenleg viszont inkább az a dolguk, hogy megmutassák magukat. Most még nem látjuk, hogy milyen szervezeti háttérrel működnek, de azt lehet sejteni, hogy a mikropártok között is verseny van a szavazatokért – fejtegette. 

Arra a kérdésre, hogy szükség van-e új pártokra, Somogyi Zoltán azt válaszolta, nagyon fontos dolog az, hogy az emberek véleménye pártokban megfogalmazódjon és képviselve legyen. A világ más részein is sok kisebb párt létezik, köztük olyanok is, amelyek soha nem jutnak be a parlamentjükbe. Viszont olyan véleményt, álláspontot képviselnek, amit jó, ha meghallanak a választók, gondolkozhatnak rajta. Ezzel adott esetben nyomást is gyakorolhatnak a nagy pártokra és adhatnak olyan megoldási ötletet, amely már a nagyobbakat is megmozgatja. „Tehát az a válaszom, hogy minél több alulról szerveződő civil szerveződés van – a pártok is civil szervezetek –, annál jobb az országnak.”

Hozzátette, jelen pillanatban viszont egyetlen párt határozza meg az ország állapotát, írja meg a választási törvényt, és olyan hatalmat épített ki, amiért nyilván jogos gondolat, hogy a politikai verseny ellehetetlenítése komoly kárt okoz az országnak. Ha pedig politikai versenyben vannak ezzel a kétharmados párttal, akkor fontos lenne, hogy egy erős ellenerő is fel tudjon lépni. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nyilvánvaló, hogy a másik oldalon tömbösödni kéne. Valakinek vagy valakiknek meg kell erősödni ahhoz, hogy kihívójává válhasson egy ilyen óriási politikai szervezetnek, amelyik ráadásul a saját politikájára és annak népszerűsítésére nagyon sok közpénzt is elkölt. „Ebben a közegben és innen nézve szükség lenne a politikai versenyre, hogy ne legyen ekkora túlsúly a kormánypárti oldalon.” Adott esetben viszont az új mikropártok gyengíthetik a versenyt, miközben azokra a politikai közösségekre, amelyek valamit megfogalmaznak a világból és úgy érzik, hogy ezt el is akarják mondani – Somogyi Zoltán szerint – szükség van.