Az újságíró kérdez, a fontos ember menekül
Nem történt semmi rendkívüli, csak az, amit már számtalanszor láttunk az utóbbi években: az újságíró kérdezné a fontos embert, aki azonban elmenekül a válaszadás elől. Látszik rajta, hogy kellemetlen neki a szituáció, és azt sem rejti véka alá, hogy lenézi és a háta közepére sem kívánja ezt a sajtós népséget. Ezúttal Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, a történet egyik szereplője, akit a Pegasus-ügyről kérdezett volna a Telex munkatársa, ám az államtitkár nem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon a kérdésekre.
A kérdés amúgy az lett volna, hogy adott-e olyan utasítást az államtitkár, hogy újságírókat figyeljenek meg a Pegasus nevű kémszoftverrel. Varga Judit igazságügyi miniszter ugyanis korábban arról beszélt, hogy az általa törvényesnek mondott megfigyelésekre nem ő, hanem helyettese adhatott utasítást. Ez a helyettes pedig Völner Pál, aki – amint az a videón is látszik – szemmel láthatóan ingerülten hárította el az újságíró érdeklődését.
Pedig a kérdés nem volt nehéz, könnyen lehetett volna válaszolni rá. „Igen, adtam olyan utasítást, hogy megfigyeljenek újságírókat.” „Nem adtam olyan utasítást, hogy újságírókat megfigyeljenek.” E két válaszlehetőség egyikével sem élt Völner államtitkár. Ezzel szemben elszólta magát, „Önök azt hazudják, hogy nincs szabad sajtó, ehhez képest itt vannak. Önökkel én nem állok szóba”. Árulkodó mondatok, jóval kínosabbak, mint első olvasásra gondolnánk. Ezek szerint Völner államtitkár úgy gondolja, hogy a Telex – és a hozzá hasonlók, vagyis a kormánytól független sajtótermékek – képezik a sajtó szabad részét, míg a többi, amely az ő befolyásuk alatt áll, nem szabad és nem független.
A második mondat legalább ennyire ciki. Önökkel én nem állok szóba.
Normális országban Völner államtitkár nem tehetné meg, hogy ne álljon szóba az általa is szabadnak mondott sajtóval. Legföljebb egyszer vetemedhetne ilyesmire, de utána már nem volna rá alkalma, mert elsöpörné a népharag, és távoznia kellene hivatalából.
Az újságíró ugyanis nem azért kérdez, mert a saját érdeklődését kívánja kielégíteni. Nem neki fontos, hogy megtudja a választ, hanem a közvéleményt szeretné tájékoztatni. A magyar embereket, ha úgy tetszik, akiknek az adójából Völner államtikár és a többi magas beosztású hivatalnok az átlagot jóval meghaladó jövedelmi viszonyok között él. Azt kellene a völnerpálokban tudatosítani, hátha képesek felfogni, hogy a nyilvánosságot fontos, közérdekű ügyekről tájékoztatni nem kegy, hanem kötelesség.
