Az ukrán háború és a magyar közvélemény

A Publicus intézet felméréseinek segítségével megvizsgáljuk, pontosan miért alakult mindez így, és hogyan hatott az ukrajnai háború a magyar közvéleményre és a belpolitikára a háború kitörése óta. Bemutatjuk, hogyan alakítja egymást kölcsönösen a Fidesz népszerűsége és a magyarok Ukrajna iránti szolidaritása, milyen módon jelentett mindez fenyegetést a kormánypártnak, és azt is, hogy végül miért nem lett komoly belpolitikai eredménye mindennek.

1. Ukrajna Anno

Miután 2022 februárjában Oroszország lerohanta Ukrajnát, a háború azonnal a mindennapi politika legfontosabb témájává vált egész Európában. A tagországoknak alapvetően kellett átgondolniuk nemcsak az Oroszországgal való gazdasági együttműködésüket, hanem azt is, hogy milyen mértékben akarják támogatni Ukrajnát – amelynek akkoriban kevesen tulajdonítottak sok esélyt az orosz invázió ellen. Mégis, az európai közvélemény meglepő mértékben támogatta Ukrajnát: márciusban az osztrákok többsége (52 százalék) támogatta, hogy Ausztria ne vásároljon többé gázt Oroszországtól, még akkor sem, ha ez jelentősen magasabb fűtési árakat jelent majd. Romániában 73 százalék szerint az EU-nak és a NATO-nak jobban be kellene avatkoznia a konfliktusba, sőt, a társadalom harmada NATO csapatok küldését is támogatta volna. A szankciók és menekültek támogatása mellett pedig Ukrajna geopolitikai megerősítése is fontossá vált, az európaiak többsége (57 százalék) pedig úgy vélte, hogy Ukrajnát – közvetlenül vagy néhány éven belül ­– fel kell venni az EU-ba.

Magyarországon sem volt kevésbé fontos a háború kérdése, hiszen egy hónappal választások előtt jártunk, ami a korábban példátlan mértékű ellenzéki együttműködés miatt egyébként is szorosnak ígérkezett. Sokan gondolhatták, hogy Orbán Viktor közeli politikai kapcsolata Vlagyimir Putyinnal most majd még inkább rossz színben tünteti majd fel a kormányfőt, ezáltal extra lendületet adva az ellenzéki kampánynak. A választásig vezető időszakban azonban a ­kormány kommunikációja sikeresen átkeretezte a háború témáját, magukat a béke, az ellenzéket pedig a háború oldalára festve. Hogy ez pontosan hogyan és mennyiben segítette a Fideszt a választások megnyeréséhez, azt már részletesebben megírtuk itt, de ezek az üzenetek a háborúval kapcsolatos félelemre építve passzivitást, vagy sokszor kifejezett ellenszenvet keltettek az emberekben nemcsak az ellenzékkel, de Ukrajnával szemben is. A folyamat tökéletesen visszakövethető a májusi közhangulaton keresztül, amikor a magyarok negyede (25 százalék) szerint Ukrajna lerohanása inkább védekezés, nem pedig agresszió volt Oroszország részéről, emellett pedig a magyar kormány háborúra való passzív reakciójával pedig a társadalom kétharmada (66 százalék) inkább elégedett volt – egyik arány sem volt sem korábban, sem azóta ilyen magas.

1. A választások utáni csend

A Fidesz választási győzelme után azonban lassan, de biztosan megfordult a széljárás. Ahogy a kampány elnémult, és véget ért a szavazatokért folytatott hajrá, a valóság kellemetlen elemei hirtelen sokkal feltűnőbbé kezdtek válni. Egyrészt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a háború nem egy villámgyors orosz győzelemmel végződik majd, mint ahogy azt sokan jósolták. Emiatt az ukrán ellenállás már nem hiábavaló küzdelemnek tűnt egy megállíthatatlan szuperhatalom ellen (amelynek atrocitásairól egyre több forrásból kezdett értesülni a világ), így az Ukrajna támogatása is valódi kérdéssé vált. Ebben a kérdésben pedig nagyon kevesen értettek egyet az Orbán-kormánnyal, és az európai országok – beleértve Lengyelországot – erőteljesen kiálltak Ukrajna mellett. Ez már önmagában is megkérdőjelezte a magyar álláspontot, de mindezzel párhuzamosan, az energiaárak is kilőttek, ami a kormány választások előtti kifejezetten büszke rezsivédelmi ígéretei után különösen keserű érzést keltett a kormánypárt szavazóiban. Ezek a folyamatok, a rekord magas inflációval erősen megingatták az emberek Fideszbe vetett hitét – és érdekes módon növelték az ukránokkal való szimpátiát.

Augusztusra a többség (52 százalék) már nem volt elégedett a Fidesz háborúra való reakciójával, ez az arány októberre pedig még tovább nőtt (56 százalék). Szintén októberben 57 százalék gondolta azt, hogy Orbán Viktornak keményebben el kellene ítélnie Oroszországot – ez az arány tavaly áprilisban még csupán 35 százalék volt. Látható tehát egy erőteljes, nagyjából 20 százalékpontos változás az társadalom véleményében, ami politikailag nagyon komoly esemény. Ebben az Orbán-kormány külpolitikai kényelmetlenségei is szerepet játszhattak, ami miatt az ország viszonya egyre romlott nemcsak az EU-val, hanem a Visegrádi 4 tagjaival is. Áprilisban még megoszlottak a vélemények a kormány pártatlan retorikájáról, ami Magyarország potenciális összekötő szerepét szorgalmazta (45 százalék szerint lehetséges volt, 47 ellenében), októberre már az emberek kétharmada (65 százalék) szerint Magyarországnak választania kellett, hogy hova akar tartozni (30 ellenében).

Mivel ezek a folyamatok az üzemanyagárak növekedése, a rekord magas infláció, és a rezsicsökkentés ígéreteinek kudarcával párhuzamosan zajlottak, a hatásaik visszakövethetőek a kormány népszerűségén keresztül is, ami még a párthű szavazók körében is lényegesen csökkent. Az élelmiszerárak növekedéséért például decemberben az emberek 74 százaléka hibáztatta az elhibázott gazdaságpolitikát, köztük a Fidesz-szavazók 45 százalékos többségével (39 százalék ellenében). Nem meglepő tehát, hogy az általános elégedetlenség rekord magas értékeket ért el, a társadalom 76 százalékával novemberre. Úgy látszott, hogy talán ez az időszak lesz majd az, amiből a Fidesz nem tud majd kilábalni, pláne a téli fűtési szezon után. Aztán megérkezett a tavasz. 

1. Mi történt azóta

A háború első évének végével meglepő számok kezdtek érkezni a Publicus Intézet felméréseiben, amik látszólag ellentmondtak a korábbi hónapokban tapasztalt trendeknek. Februárban a magyarok többsége (54 százalék) elégedettnek mondta magát a kormány háborúra adott reakciójával, ráadásul, tízből négy embernek (38 százalék) romlott az Ukrajnáról alkotott véleménye a háború kitörése óta. És nem csak a Fidesz-szavazók kétharmada (62 százalék) vélekedett így, hanem a bizonytalanok egyharmada (34 százalék), és az ellenzékiek 12 százaléka is. Ezzel szemben viszont a kormánypárti szavazók már jóval megengedőbbek Oroszországot illetően, amiről csupán kevesebb, mint harmaduknak (28 százalék) romlott a véleménye – az ellenzéki szavazók háromnegyedével (74 százalék), és a bizonytalan szavazók enyhe többségével egyetemben (52 százalék). Hasonlóképpen minden ötödik válaszadó (22 százalék) szerint Oroszország inváziója inkább védekezés, mintsem támadás volt, amely álláspont ennél csupán tavaly áprilisban volt népszerűbb. Márciusra sem változott sokat a helyzet, az ukránokat (mint nemzetiséget) a magyarok harmada inkább ellenszenvesnek gondolta (30 százalék) – köztük a Fidesz szavazók többségével (56 százalék), akik az oroszokat jóval kevesebben tartották ellenszenvesnek (35 százalék).

Másrészt viszont az elégedettség növekedésével nem növekedett mindenhol a kormánypárti álláspont népszerűsége. Az emberek többségének februárra mind Vlagyimir Putyinról (50 százalék), mind Oroszországról (49 százalék) romlott a véleménye a háború kitörése óta, és az enyhe többség (50 százalék) szerint Orbán Viktornak továbbra is keményebben el kellene ítélnie Oroszországot Ukrajna megtámadása miatt. Ráadásul a többség az ország külpolitikai helyzetét is aggályosnak tartja, mivel a társadalom háromnegyede (72 százalék) szerint Magyarország megítélése romlott Európában a háború kitörése óta. Hasonlóképpen az emberek 53 százaléka szerint (35 százalék ellenében) hosszú távon inkább hátrányos lesz Magyarország számára, hogy az Orbán-kormány minden más EU tagállamnál szorosabb kapcsolatban áll Oroszországgal.

Felmerül tehát a kérdés, mégis hogyan lehetnek egyszerre elégedettek és rosszallóak az emberek a kormány álláspontjával kapcsolatban? Mi történt, ami ennyire megváltoztatta az emberek véleményét, és visszafordította a téli időszakban tapasztalható növekvő elégedetlenséget?

1. Az unalom diadala

A válasz valószínűleg a „semmi”. Illetve, semmi, ami az elégedetlenséget és a feszültséget becsatornázhatta és megszilárdította volna. Ezt leginkább a bizonytalan szavazók véleményének ingadozása mutatja meg, akik körében a megszokott opció kiszámíthatóságot, a változás pedig kockázatot hordoz magában – ahogy azt a választások eredményeiből is láthattuk. Ez pedig pláne releváns egy olyan helyzetben, amikor a bizonytalan szavazók 60 százaléka szorong a szomszédban zajló háború miatt (ez az arány 72 százalék a Fidesz, és 41 százalék az ellenzék szavazói között).

Egy háborús kérdés politikai megközelítésében kulcsfontosságú a konkrét és határozott politikai kommunikáció, amely megbízhatóságot közvetít a szavazók felé. Azonban a kollektív ellenzéki platformtól Ukrajnával kapcsolatban csupán bizonytalan, nem egységes, és konkrét felhívásoktól sokszor mentes szlogenek születtek, amelyekről az ellenzéki pártok közötti súrlódások sokszor elvonják a figyelmet. Ráadásul habár több, mint egy év eltelt 2022 áprilisa óta, az ellenzék továbbra sem tudta visszanyerni a választási vereség előtti lendületét. Mindeközben viszont a kormány plakátkampányokkal, nemzeti konzultációval, és a kormánypárti média abszolút fölényével képes volt folyamatosan közvetíteni a saját üzeneteit – amivel az ellenzék kommunikációja nem tudta felvenni a versenyt.

Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az orosz-ukrán háború összességében a Fidesz narratívája alapján lett feldolgozva az országban – ez pedig minden valószínűség szerint egy év elteltével már nem fog változni.  Így hiába szavazza meg a magyar kormány az összes Oroszország elleni EU-szankciót, hiába kerülnek egyre kellemetlenebb és szövetségesektől mentes nemzetközi helyzetbe, hiszen a médiagépezeten keresztül hangoztatott üzeneteiknek nincsen igazi riválisa.

A magyar társadalom így mostanra hogyha továbbra is sok mindenben elítéli a kormány álláspontját, összességében megszokta azt. Azonban a kommunikációs csaták elemzése mellett, nem szabad elfelejtkezni a valódi események fontosságáról, jelen esetben az igazi háború alakulásáról. Amikor 2022 tavaszán az ukránok meglepően nagy sikerrel kezdték visszaszorítani az orosz inváziót, itthon és Európa-szerte is nagyot nőtt Ukrajna támogatása. A háborús reálfolyamatok tehát jó eséllyel a jövőben is alakíthatják majd a közvéleményt – például egy esetleges ukrán ellenoffenzíva esetén – így Ukrajna politikai jelentősége még könnyen visszatérhet a magyar közéletbe.