Az zaklatja fel az ellenzéki választót, amivel az ellenzéki politikus felzaklatja

Somogyi Zoltán szociológus pedig úgy fogalmazott, „megnézném, melyik országban hallgatnak le egy olyan kerti beszélgetést – vagy legalábbis nem cáfolják, hogy lehallgatják, ahol független értelmiségiek – mások mellett az Orbán-kormány egyik volt minisztere Ś miről beszélnek. Erre tényleg kellene magyarázat, hogy miként hallgathat le a magyar állam – adófizetői pénzből – civil szereplőket. Hasonló érzés, hogy ellenzéki politikusokkal is megteszik, de arra az emberek kevésbé érzékenyek.”

Lendvai Ildikó a Klikk Tv Heti Egyenleg című műsorában úgy fogalmazott, „az embernek az az érzése, hogy olyanok kerültek a listára, akik valamilyen kormányközeli, gazdasági disznóság után nyomoztak vagy azt akadályozták. A lehallgatott újságírók közül többen az orosz befektetési bank, meg Paks után nyomoztak, Gémesi az egész kukapanamának állt útjában – találgatás szintjén. Akik ezt csinálták, azoknak a legnagyobb félelme a gazdasági lebukás és nem a politikai.”

A legrosszabb kifejlet, hogy nem tudunk meg semmit – folytatta. „Valamit kell mondaniuk előbb-utóbb, a hazai újságírókat lepöckölik, de a nemzetközit nem tudják. Kell a magyarázat és rá fogják sütni a megfigyeltekre, hogy ők nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek.”

Somogyi Zoltán szerint nem biztos, hogy az állam rendelte meg a Pegasus-t. „Az is lehet, hogy egy magáncég megrendelése került a nemzetbiztonsági bizottság elé, de vissza lehet következtetni a folyósított pénzekből, hogy melyik lehet az. Egy kulturált, európai demokráciában semmiképpen sem kellene, hogy ez így működjön. A nemzet biztonsága eddig úgy láttam, hogy konszenzuson alapuló, közös ügy volt. Addig, amíg egy szereplő nem jutott el a túlhatalomig, addig a nemzetbiztonsági ügyeket így kezelték. Korábban a Fidesz ellenzékből is támogatott nemzetbiztonságot érintő kérdéseket.”

„Egy kulturált, európai demokráciában, amiben szeretnénk élni, abban egy ilyen ügyben a nemzetbiztonsági bizottságba nekünk a hitünket kellene helyezni, mondván, hogy az ott ülő politikusok majd szólnak nekünk, ha probléma van, a kormánypártok pedig elmagyarázzák. Amíg ezt nem látjuk, minden ügyben gyanakvónak kell lennünk.”

Somogyi Zoltán a kommunikációra is felhívta a figyelmet. „Sokkal fontosabb az a jelenség, hogy nem beszéljük meg a dolgokat. Jelen pillanatban a Fidesznek az a felfogása, hogy nem ad információkat, még ha van is, mert akkor az ellenzék nem tud vele mit kezdeni, és ez az élet minden területére érvényes. Igaz például a negyedik hullám oltási rendjére. Van, de nem mondjuk meg, hogy mi.”

Szerinte így lesz egy bizonytalan ellenzék, amelyik úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy nem tud mit csinálni. Ez tompítja az ellenzéket. Ha egy ellenzéki politikus, amikor már nem dühös, hanem legyint, akkor baj van. Lendvai Ildikó hozzátette, „az az érzésem, hogy még a fideszes bizottsági tagokat se nagyon avathatják be túl sok mindenbe. Hogy ne mondjanak véletlenül valami olyat, amiből számukra kellemetlenség lehet.”

„Az az alapvető probléma ezzel az üggyel ellenzéki oldalról, hogy nincsen képviselője, egy valaki, aki a nyakába vette volna, felháborodott volna és azt mondta volna, menjünk tüntetni, én vagyok az, aki képviselem ellenzéki pozícióból ezt az ügyet. Innentől kezdve, nagyon nehéz azt mondani, hogy ebből lesz valamilyen komoly ügy” – folytatta Somogyi Zoltán.

A szociológus felhívta a figyelmet arra az alapvető tézisre, hogy „nem a politikus csinálja az ügyet, hanem az ügy csinálja a politikust – ez mintha nem működne. Amikor tényleg ügy van, helyzet van, fel lehet nőni politikusként, meg tudná mutatni magát valaki, de még a második vonalból sem jelentkezik senki.”

Lendvai Ildikó szerint az ellenzéki kommunikáció alaphibája, ami itt látványosan megmutatkozik, de máskor is megmutatkozott már, hogy itt van ez a hat párt, amelynek nincs egységes kommunikációja, nem alakította ki azt a technikát, hogy kvázi ügyvivője legyen a szó szoros értelmében. Ilyenkor egy ember több, mintha 12-en mondanak valamit.

Somogyi hozzátette, hogy ilyen szempontból az előválasztás hátráltatja ennek a lehetőségét. „Ügyvivőként azok vannak kijelölve, akik most miniszterelnök-jelöltek, ők vívják ezt a harcot, de ha megnézzük az ő kommunikációjukat, akkor sorban ledobták magukról ezt az ügyet.”

 Lendvai Ildikó hozzátette, „az ellenzéki politikusok általában hajlanak arra, hogy a demokráciát ért sérelmekről úgy gondolják, hogy az nem olyan közérdekű, hogy az nem zaklatja fel az embereket, „csak” a szociális ügyek. Ez nem így van, azért nem zaklatja fel az embereket, mert mi nem csinálunk belőle óriási ügyet. Somogyi megerősítette ebben a véleményében.

„Az zaklatja fel az ellenzéki választót, amivel az ellenzéki politikus felzaklatja.”