Azért, hogy ne legyen még több funkcionális analfabéta, személyre szóló terápia kell az oktatásban

HírKlikk 2021. június 19. 19:00 2021. jún. 19. 19:00

Az első vizsgálatok eredményei szerint nagy a lemaradás a gyerekeknél a digitális oktatás miatt – mondta az InfoRádiónak Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára. A kutató szerint a járványidőszak miatt még több lehet a magyar diákok között a funkcionális analfabéta. Az egyetemi tanár azt is hangsúlyozta, hogy a felzárkóztatást nem lehet teljesen a tanárokra hárítani, a problémát célzottan kidolgozott programokkal lehet megoldani.

A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete folyamatosan nyomon követte a gyerekek iskolai haladását a járvány időszakában. Már az első eredmények is azt mutatják, hogy a digitális oktatás jelentősen visszavetette a gyerekek fejlődését, mondta Csapó Benő, az intézet egyetemi tanára. Hozzátette: „a lemaradások jelentősek lesznek”– írta meg az Infostart.

Csapó Benő szerint minél fiatalabb egy gyerek, annál nagyobb hátrány éri a digitális oktatás miatt. A lemaradás így az iskolát kezdő gyerekeket sújtotta leginkább, hiszen ők nagyon hosszú időt iskolán kívül töltöttek. A másik említést érdemlő ok pedig, hogy a kisebbek önálló tanulási készségei kevésbé fejlettek, valamint korlátozottabbak az önálló tanuláshoz, az információhordozókhoz a hozzáférés. „Így náluk várhatóan nagyobb lesz a lemaradás”.

A Neveléstudományi Intézet elsősorban két alapvető kulturális készséget figyel: a szövegértést és a korai matematikát, mert ez a kettő, ami meghatározza a későbbi tanulás sikerességét (is). Tapasztalataik szerint, a hazai iskolai működés még normál állapotában is egyre inkább halmozódnak a feszültségek ezek esetében, különösen a szövegértéssel kapcsolatban. Következésképp a digitális oktatás miatt még nagyobbak lesznek a lemaradások – ismételte meg Csapó Benő. Mint fogalmazott, a szövegértéssel kapcsolatban a leggyakrabban idézett és ismert adat az, hogy nagyjából minden negyedik fiatal 15 éves korában a PISA-mérések szerint funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy a szöveg alapvető értelmét nem képes felfogni, feldolgozni, az alapvető üzeneteket nem tudja kihámozni, amely probléma egészen az óvoda–iskola átmenetig vezethető vissza. A járványhelyzet miatt pedig még több lesz azoknak az aránya, akik várhatóan 15 éves korban sem fognak megtanulni olvasni. 

Az elmúlt időszak alatt több évnyi lemaradás is felhalmozódhatott, főleg a hátrányos helyzetű, a tanulást kevésbé fókuszba helyező családok gyermekeinél – magyarázza a kutató. Csapó Benő szerint a következő tanévben kulcsfontosságú lesz a diákok felzárkóztatása, ezt pedig nem lehet a pedagógusokra hárítani, speciális programokat kell kidolgozni erre.

Kiemelte, hogy igen nagy irodalma van már most annak, hogy mit kell tenni, hogyan lehet a járványhatásokat kompenzálni. Minden üzenet abba az irányba mutat, hogy külön kell foglalkozni a lemaradások hatásának kezelésével. „Nem várhatjuk el a pedagógusoktól, illetve az iskoláktól, hogy haladjanak a tananyaggal, ami elő van írva, és abba az időbe belepréseljék még azt is, hogy a lemaradások hatását valahogy kiegyenlítsék.” Úgy véli, a tantermi prioritásokat kellene átrendezni, és azokat a tananyagrészeket, készségeket–képességeket kellene a középpontba állítani, amelyeknek hosszabb távra hatása lesz. „Vannak olyan tananyagrészek, amelyek fontosabbak, mint a többi – ezt a súlyozást kellene elvégezni a következő tanév elején”.

Csapó Benő azt is megjegyezte, miután nagy az egyéni változatosság a gyerekeket illetően is, és nem mindenkinél lehet majd a lemaradást érzékelni, és nem minden területen, ezért fontos, hogy a pedagógusok olyan eszközöket kapjanak a kezükbe, amikkel személyre szólóan tudják megállapítani,  hol tartanak a gyerekek. „Diagnosztikus eszközöket, ha szabad ezt az orvosi analógiát használni – jegyezte meg az egyetemi tanár –, amelyekkel személyre szólóan ki tudják állítani a diagnózist, és meg tudják határozni a terápiát.”